Szabad Európa és a magyar valóság
Olvasom, hogy Washingtonban azért lobbizik egy magyar (Haraszti Miklós volt SZDSZ-es funkcionárius), egy magyar származású (Charles Gati politológus professzor), valamint az USA volt magyar nagykövete (Mark Palmer), hogy vissza kellene állítani a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adását. Ezzel az éteren keresztül is lehetne harcolni az Orbán-kormány ellen. Hogy az ügy még nevetségesebb legyen, belekeverték a cikkbe Putyin Oroszországát is, aki feltehetően Orbán Viktornak exportálja az orosz autokráciát. Így nyomulnának be aztán az Európai Unió szívébe a putyini reakciósok és egyéb bődületek.
Mi itt ezen csak (kényszeredetten) nevetni tudunk, de ezek az urak jól tudják, hogy mit tesznek. Számukra is egyértelmű, hogy csak Magyarországért – még ha tényleg igaz is lenne, hogy itt már vadul eszik a Haraszti-féle demokratákat -, senki nem indít új Szabad Európa Rádiót. Ha ellenben belekeverik az amerikai lelkekben életveszélyként befészkelődő szovjet-orosz medvét is, akkor már ugye más a helyzet. Az oroszoktól már félni kell.
Úgy saccolom, hogy a terveikből mégsem lesz semmi. Putyint hamarosan megválasztják elnöknek, így újabb évekre vele nagyon jóban lesz majd az USA mindenkori vezetése. Nem fognak ellenrádiót indíttatni orosz nyelven Putyint naponta támadva. És a magyar érvek is fogynak. Gyorsan ki fog derülni, hogy a Magyarország ellen megindított EU-s támadások minden alapot nélkülöznek, és nem egyebek, mint bizonyos magyar körök által szított gyűlöletkampány részei. Amit külföldi elvbarátaik aztán végsőkig fokoztak. Csúsztatásaik, nem egy alkalommal hazugságaik, lassan lelepleződnek. Csapás az is Gátiék terveire, hogy az első bírósági ítélet szerint mégiscsak megmarad a Klubrádió. Így ha van egy ellenrádió – ráadásul a határokon belül -, akkor teljesen felesleges egy új Szabad Európa Rádió. Amelyik ellen azért már kézzel–lábbal tiltakozna Brüsszel is.
Nem jelent ez mást, mint annyit, hogy a magyar ellenzék egy bizonyos köre képtelen belenyugodni, hogy kiborult a húsosfazék, amelyik mellett tizenkét évig ülhettek. Nincsenek semmi munkáért járó pénzek, állami támogatások, ösztöndíjak és egyéb zsíros falatok. Feltehetően most már a helyezkedés helyett sokkal többet kellene dolgozni is.
A német lapok – nem mindegyik, de köztük néhány fontos is -, kezdenek rájönni, hogy egy ostoba félrevezetés-sorozat áldozatai. Orbán Viktorral már nem mint anti-demokratával foglalkoznak. Lassan észreveszik, hogy Magyarországon most nem történik más, mint az, hogy van egy kormánya, amelyik döntésképes, és rájött arra, hogy az ország nem működhet úgy, ahogy évtizedek óta működik. Mert annak a vége mindig ugyanaz lesz: kölcsönök kölcsönök hátán, hisz nem tudjuk önmagunk előteremteni azt, amennyit magunkra költünk.
Itt alapvető változásokra van szükség. A több mint háromszáz eddigi törvényben benne van ennek a lehetősége. Amit én még mindig hiányolok, az a sokkal célzottabb gazdasági ösztönzés. Pályázatok termelést ösztönző vállalkozásokra. Az új autópályák mentén szinte semmi sem épül. Jó ötletekre vár az ország. Nem új Szabad Európa Rádióra, hanem valódi működő vállalkozások kitalálására, beindítására van szükségünk.
Ilyen ötleteket persze soha ne várjunk Harasztitól, Gátitól vagy Mark Palmertől.