Söprik az utcát
Nem! Mi emberek szemetelünk. De miért? Mert zsigereinkben van, jóleső érzés tölt el bennünket, hogy eldobjunk mindent.
Elmesélek egy történetet.
Németországban jártam a helyi erdészeti cég vendégeként, több kollégával. Meghívtak a környéken lévő vadászházba, hogy ott vendégül lássanak bennünket. Gyalog tettük meg az utat, és közben figyeltük az erdő szépségét, hallgattuk a csendet. Már több kilométert magunk mögött hagytunk és még sehol egy lerakott építési törmelék, konzervdobozok, a kirándulók által ott "felejtett" nylon zacskók.
Az erdőben toalett, mint a hazánkban is ismert űrgödrös. Ragyogott a tisztaságtól, sehol egy felirat, papír a helyén. A pihenőpadok nem voltak megrongálva, összetörve. Talán ők tudják, hogyan védjék a természetet, értékeiket városaikban, falvaikban, erdeikben.
Tanulni sohasem késő! Bízom benne, elérünk egyszer mi is ilyen szintre. És akkor elmondhatjuk: nem söprik az utcát.
Mert nincs mit!