80 évesen még simán ledominált hármunkat, de most 5 év elteltével már látunk esélyt az egyenlő küzdelemre. Persze ez régen idegesítő volt, hogy nem vehetjük fel Vele a kesztyűt, mert mindent jobban tud.
Bándy Kata meggyilkolása az egész országot megrázta, és felrázta.
Indulatok, vélemények, ellenvélemények, ellentétek, viták kísérték az egész ügyet. Elmondható azonban, hogy az ország többségét a részvét és a gyász jellemezte. Hétfőn eltemették. A család kérése az volt, hogy senki ne használja fel ezt az esetet politikai demonstrációra, saját helyzetének erősítésére. A kérést értette a többség, akiknek szólt, de a nemzet nagy része is.
Egy igen kis csoport, azonban nem akarta érteni. Nekik a gyász nem, csupán az alkalom volt a fontos.
Micsoda lehetőség, bemutatni a cigány bűnözést. Saját nézeteiket igazolni, hogy a cigányok nagy része bűnöző, s velük kemény kézzel kell elbánni, tehát a jobboldali, néha majdnem félkatonai jellegű szervezetekre bizony szükség van. Ez az önigazolás pillanata.
Aztán van, akinek ez kevésbé sikerül. Marad a bandában, vagy keres másik bandát magának. A csoportos erőszaknak gyakran ez a bázisa, de valószínűleg a szélsőséges csoportosulásoknak is egyik alapköve. Hazai és nemzetközi sikerfilmek mutatták be, művészi eszközökkel a gyáva ember erőssé válását egy-egy diktatúrában.
Meggyőződésem volt akkor is, ma is, hogy ezt a kacifántos pályázati rendszert azért találták ki, hogy csak bizonyos körök tudjanak annak megfelelni. Kidolgoztak egy olyan sajátos nyelvet biró, komplikált rendszert, amit fehér ember nem érthet meg.
Bögönyben elindult a mi postásunk kihordani a leveleket és a nyugdíjakat. Már a vége felé járt, mikor Gizi néni portájáról kirontott egy yorki és elkapta postásunk lábikráját. Józsi, a postás lehajolt, és jól megharapta a kis fenevadat. A bajok csak ezután kezdődtek. Gizi néni elrohant az állatorvoshoz a kutyájával, az orvos meg véletlenül éppen a bögönyi állatvédők elnöke volt. A doki azonnal fel is jelentette a postás Józsit állatkínzás miatt a bögönyi rendőrségen. A karhatalom kiszállt és postás Józsit jól karanténba helyezte, ugyanis nem tudta igazolni, hogy van veszettség elleni oltása.
Első kötetem honoráriumából még a számítógép korszak előtt, tudtam venni egy szövegszerkesztős írógépet, aztán már csak több-kevesebb saját példánnyal jutalmazták a kiadók buzgalmamat. Így lett számomra az irodalom művelése és terjesztése egyfajta misszió, önmagamtól vagy kitudja kitől kapott küldetés, melynek haszna sem anyagiakban, sem másban nem, csupán önmagában létezik.
Nyár van, hol van már a téli szünet! Elfáradtam, fogy az energiám. Ilyenkor pihenni kell, ezért kikapcsolom magamat – azaz kikapcsolódom. Szabadságot veszek ki és offline állapotra állítom a közösségi portálokon az állapotjelzőmet.
Kaposváron történt, körülbelül 20 éve Laci, akit ismertem, és hófehér volt a bőre, brutális kegyetlenséggel megölte 18 éves barátnőjét. Majd kukába rejtve egy kerékpáron tolta a sportcsarnok felé. Most Alex néven keresi a csajokat a facebookon, szerencsére Londonból. Ítélek: nem lehetne szabadlábon.
Egy fiatal értelmetlen halála mindig megdöbbent, megriaszt. Hiszem, hogy életünknek van értelme, íve, pályája. S Bándy Katáé éppen csak elkezdődött. S valaki kettétörte azon a 200 méteren, melyet a kamera nem követett.
Eddie Mc Ilduff, egykori skót tanárom, a legsúlyosabb bűnözők börtönpszichológusa csak annyit mondott: addig változás nem létezik, míg meg nem értjük a tett motívumát, hajtóerejét. Itt a jelenség egyértelműen szexuális bűntettről tanúskodik. Erőszakról és gyilkosságról. S egy gyilkosról, ki életfogytiglani börtönbüntetést kockáztatva, néhány percig élvezett szexualitást, erőt, erőfölényt.
Főleg az utóbbit. Merthogy az előbbihez alig lehetett hozzászokva. Akinek van rendezett párkapcsolata, annak nem ekkora mozgatóerő egy éjfél után hazafelé tartó leány. Főleg ekkora kockázattal.
S mondhatnánk: elvetemült! S miért is? Mert a szexualitás normál útjait aligha ismeri! Párkapcsolata valószínűleg alig! S ha van, akkor is aszimmetrikus!
A 70-es években olvastam az USA főpszichiáterének munkáját az erőszakos bűncselekményekről. Az erőszakos bűncselekmények legfőbb lényege az erőszak. Mondhatnánk akár: fából vaskarika, holott valóban az a lényeg!
Az erőszaktevő, történjen az bármilyen módon, erőt demonstrál: nőn, túszon, elhurcoltan, meggyilkolton, árokba vagy Dunába lövetetten. S bizony az elkövetőben szinte mindig megtaláljuk a kisebbségi érzést!
Nem szívesen teszem, de muszáj írnom a pécsi brutális gyilkosságról. A különös az, hogy éppen egy olyan könyv kiadását készítem elő, amelyik nagyon is összevág ezzel a borzalmas eseménnyel. A címe: Bestie Mensch. Szabad fordításban: Vadállat az emberben. Szerzője az osztrák Thomas Müller, akit Európa legjobb kriminálpszichológusának tartanak.
Müller nemcsak szenzációs nyomozati sikereiről nevezetes, hanem arról is, hogy egyike azoknak a keveseknek, akik a nők kárára elkövetett sorozatgyilkosságok szakértői. A nyomozó e könyvében írta meg különös börtönbeszélgetéseit bestiális gyilkosokkal. Hátborzongató olvasmány. Ha minden igaz, decemberben magyarul is olvasható lesz.
Mit tudunk mi ezekről az emberi bestiákról? – teszi fel a kérdést a szerző. Mit tudunk mi olyan emberekről, akiknek a lelki életébe, ösztönvilágába mi, normális emberek, soha nem tudunk beférkőzni? Értelmes ésszel meg tudjuk-e érteni azt az embert, aki úgy tudja kiélni hatalomvágyát, hogy másokat – leginkább gyengébb nőket -, kínoz és megöl? El tudunk-e jutni oda, hogy felfogjuk, miért boldog egy ilyen szörnyeteg akkor, ha másoknak fájdalmat okoz? Ha egy embernek vadállati módon kioltja az életét?
Nem. Nem tudjuk megérteni soha. A pécsi bestiát sem. Döbbenetes olvasni, hogy ez az ember azt írja magáról, hogy „különös érdeklődése: az alvilág“. Miért az alvilág? Az ilyen kérdésekre azt szokás válaszolni, hogy "az utazás", "a horgászat", a "könyvek" vagy hasonlók. De azt, hogy az "alvilág"? Ilyet egy valóságos világban élő ember nem mond magáról. Csak olyan, aki úgy nőtt fel, hogy huszonévesen sem ismerte meg a munkát, a munkás hétköznapokat. Aki soha nem végzett a társadalom számára hasznos tevékenységet. Aki a társadalom peremén élt, amiről ő azt gondolta, hogy az a normális világ. Aki eddigi élete során csak lopott, bújkált, prostituált barátnőt tartott.
És most már gyilkolt is. Egy kigyúrt, tetovált, nem barátságos arcú alak. De ettől még nem kellene gyilkosnak lennie. Igaz, az osztrák kriminálpszichológus olyan gyilkosokkal is beszélget a könyvében, akik nem így nőttek fel, akik a „civil életükben“ másokhoz hasonlóan éltek, dolgoztak. És mégis gyilkoltak. Többen nem is egyszer, hanem sorozatban, borzalmas módszerekkel. Rejtély.
Sportszerető ember lévén évtizedek óta kísérem figyelemmel az eseményeket és természetesen szurkolok a mieinknek, de elismerem más nemzetek csodálatos versenyzőit is. Az első igazi olimpiai élményeimet a tokiói játékok idején szereztem. A tanulás rovására egész éjszaka hallgattam tranzisztoros készülékemen a közvetítéseket a versenyekről.
Nem szeretnék tudományos munkát írni, vannak erre alkalmasabb emberek, csupán kalandozni szeretnék egy kicsit az emlékeim között. Kinek ne jutna eszébe az olimpia, ha meghallja Papp László, Kozma István, Balczó András vagy Egerszegi Krisztina nevét. A teljesség igénye nélkül soroltam csak az ő nevüket. A teljes lista nagyon hosszú lenne, hisz felidézhetném akár a kardcsapat, a vízilabdacsapat, az öttusázók, a kajakosok és kenusok világraszóló sikerét is. Nem tudom abbahagyni. Idáig 159 arany-, 143 ezüst-, 163 bronzérem van a dicsőséglistánkon. A legjobbak: Gerevich Aladár, 6 arany, 1 ezüst és 2 bronz; Kovács Pál, 6 arany és 1 bronz; Egerszegi Krisztina, 5 arany, 1 ezüst és 1 bronz; Gyarmati Dezső, 3 arany, 1 ezüst és 1 bronz. Magyarország a legsikeresebb azon országok között, amelyek még nem rendeztek olimpiát.
| Történelmi tények: |
|
Az olimpiai játékok egy nemzetközi, több sportágat magába foglaló eseménysorozat. Az első ókori olimpiai játékokat i.e. 776-ban tartották a görögországi Olümpiában, és egészen i.sz. 393-ig folyamatosan megrendezték. Nagy Theodosius császár beszüntette az olimpiát a csaknem 11 évszázados fényes múlt után. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1894-ben jött létre a francia Pierre de Frédy és Baron de Coubertin kezdeményezésére. Az első újkori olimpiát 1896–ban rendezték meg Athénban. |
Sajnos az olimpiák történetében történtek negatívumok is, és itt nem csak a doppingesetekre gondolok. A legcsúnyább dolog véleményem szerint, ha a politika szól bele a sportba.
Magyarországtól elvettek egy olimpiát, amit 1920-ban Budapest rendezhetett volna meg. Münchenben a terrortámadás 1972-ben, és szintén a politika játszott főszerepet 1980-ban és 1984-ben is.
Remélem ez az idei jubileumi verseny csak a sportról fog szólni, és a mieink tovább gyarapítják majd hazánk éremgyüjteményét.