Szabadság
Az 1970-es években számomra a szabadság a nyár volt. Végigdolgoztuk az egész nyarat, pincérként, lángossütőként, hogy aztán augusztus végén a keresményből kék útlevéllel elmenjünk az Adriára, csoportos úttal, busszal pontosan egy hétre. Semmi sajnálkozás, mert a nyári munka is maga volt a buli. Emlékszem én éjszakai portás voltam, az azóta lerobbant fonyódi Sirály Szállóban.
Reggel első utam a strandra vezetett, majd ott az árnyékban aludtam egy jót a barnulás érdekében. Tele volt a Balaton-part keletnémetekkel, akik ott találkoztak a nyugatnémet rokonaikkal. Egyáltalán nem volt luxus az élet nyáron a Balatonon. Végigvonatoztuk a déli partot szinte fillérekből, aztán kifőzdékben ettünk fillérekért. Akkoriban a sátrazás nem volt ciki, sőt az volt a trendi. A parti kempingek teltházzal működtek.
Mi a helyzet ma? A kemping üres szinte és tulajdonképpen a faházas rész működik csupán. Megszűntek a kifőzdék, csakis méregdrága büfék üzemelnek, jó kis „ balatoni hekket” árulnak, a keszeg eltűnt. Van azonban Balaton Sound.
Gyakran emlegetjük a „Kádár-korszakot”, az olcsó sört és a háromhatvanas kenyeret. Ha elemezzük a 40 évnyi változást, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a két generáció céljai teljesen eltérőek. Régen a társaság mindennél fontosabb volt, az ital és étel másodlagossá vált. Most ez az idősebb korosztály esetében is dominánsabb, mint az együtt töltött idő. Sokan azért nem hívnak vendéget, mert drága. Talán a válság ezt is megoldja majd. Hiszen lehet beszélgetni egy tea és zsíros kenyér mellett is és az együttlét tartalmát nem feltétlenül a vasalt bélszín és a grillgomba emeli magasba.
M. Debrecenből, Á. Óvárról, K. Hamburgból, Cs. Boglárról és A. M. helyből, A. Pestről és majdnem Zs. Skóciából, M. Spanyolországból voltak itt tegnap este és pont ezekről a dolgokról beszélgettünk. Ők mindannyian fiatalok és mégis hasonlóan látják a mai ifjak helyzetét. Minden éjjel elindul a vonat a siófoki éjszakába. Útközben az a cél, hogy az ásványvizes palackba töltött hevenyészett koktéltól mielőbb beálljanak és ha ez nem sikerül, akkor adódik valamicske fű, amitől már nem zavaró a céltalan vigyorgás, a beszédet túlharsogó zene mellett.
Visszafelé kómás alvás, aztán további alvás és józanodás a parton, aztán indul újra elölről, és eltelik a nyár. A másik véglet apartman az Adrián, a harmadik all inclusive egy szigeten vagy hajón. Fénykép a Facebookra, telefontapogatás társas magányban és hetekig lehet mesélni a cégnél, hogy hol voltunk.
Persze, pontosan tudom, hogy milyen nehéz a mai fiataloknak. Már stoppolni sem lehet, hiszen még a csinos lányokról, sem tudható, hogy nincs-e a retikülben gázspray, vagy rugóskés.
Mit szeretnék? Azt, hogy nyaralás közben hagyjunk fel az addigi élettel, ne lógjunk a telefonon és a tévén, csináljunk olyan dolgokat, amit évközben nem teszünk, kalandozzunk, kiránduljunk. Minden fiatal ezt a mintát viszi majd tovább felnőttként, amit most a szüleitől lát. Tehát féltem a leendő unokáimat. Vagy rosszul látom én ezt?
Most éjjel fél három van. A gyerekeknek egy tartalmas estét követően felolvastam a blogot, és azt mondták, hogy ez egy hülyeség, amit leírtam. Írásomat tulajdonképpen vitaindítónak szánnám, hogy ki-ki írja meg ezzel kapcsolatban a véleményét és persze azt is, hogy miként lehetne ezen változtatni.
Én addig tovább töltöm jól megérdemelt szabadságomat a vidám fiatalok társaságában és visszaidézzük a tűz mellett a régi nomád nyaralásokat, ami a beszélgetésekről, és baráti látogatásokról szól és nem a társas magányról.
Néhány gyors nyári receptet azért ajánlok, íme ömlesztve egy kis zsíros és vajas kenyér, no meg pogácsa.
| Heti feladvány |
|
SRI LANKA = 51 JAPÁN = 32 KANADA = 39 ETIÓPIA = 47 AMERIKA = 46 ANGLIA=? Ezen a héten egy korai Farkas-mű a nyeremény. Címe: Balázska, vízfesték. Az előző heti feladvány nyertese Fenyvesi Istvánné. Gratulálok! |
