Eltemetjük Szita Bencét
Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!
Biblia
| Kell ott fenn egy ország |
|
|
Immár két hete nem is olvasok másról hírt, csakis ennek az ártatlan kisfiúnak a haláláról. Váltakozó hangulataim voltak ennek kapcsán, amiről nem írnék szívesen, gondolom ezzel az egész ország így van. Mára kezdenek letisztulni a gondolatok és ezért írnék most erről.
Egy gyilkosságnak nincsenek pozitív konklúziói. Mégis megpróbálom összegyűjteni ezeket.
Megmozdult egy város, egy ország egy olyan kisfiú érdekében, akiről eddig senki nem vett tudomást a közvetlen családot kivéve.
A tizenéves gyerekek szülei hosszan beszélgetnek a csemetékkel ezekben a napokban. Otthon és az iskolákban is elemzik a történetet.
Az ilyen típusú gyilkosságok ellen nem lehet védekezni. Arra fel lehet készíteni egy gyereket, hogy idegenekkel ne menjen el sehová, de arra nem szabad, sőt tilos nevelni, hogy bizalmatlan legyen az ismerősökkel.
A rendőrség is tehetetlen a megelőzés tekintetében, mint ahogyan tehetetlen az előre nem látható családi tragédiáknál, láncfűrészes, macsetás, kalapácsos tragédiáknál. A környezet mindenütt elmondja, hogy nem látott előjelet és megdöbbenti az esemény. Mégis azt állítom: kell lennie előjelnek, és ha kicsit is jobban figyelnénk egymásra, akkor észrevennénk ezeket. Hajlamosak vagyunk már csak akkor figyelni, amikor késő, pedig talán segíthetnénk, ha lenne egymásra több időnk.
Hiszem, hogy a jó erősebb a gonosznál, a szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél, a megbocsátás erősebb a bosszúnál.
Henri Boulad
Nyaranta látom, hogy barátaim tizenéves unatkozó, energiával teli gyermekei olyan internetes játékokkal múlatják az időt, amikor a vérfolyam okoz sikerélményt, a serdülők pedig horrorfilmeken szocializálódnak. A szülők pedig örülnek annak az időnek, amikor békén hagyják őket, hogy magukkal foglalkozzanak.
Nem szeretnék nosztalgiázni, de a mi gyermekkorunkban sokkal több volt a családdal töltött idő; kirándulások ingyenesen a környező erdőkben, séták, beszélgetések, diafilm vetítés, misék látogatása stb. Hozzájárult ehhez az is, hogy a nagycsaládban éltünk, ahol legalább egy szülő, nagyszülő, vagy dédszülő ráért a kicsivel foglalkozni. Most szétköltöztek a családok és vendégségbe járnak egymáshoz a kicsi, alacsony rezsijű lakásokba, ahol az élettér beszűkül a képernyő elé és egy olyan virtuális világban élnek a gyerekek, ami inkább kiszakítja, mint közelíti őket a családhoz.
Napjainkban legjellemzőbbek az úgynevezett mozaik családok. Ehhez a következő olvasmányokat ajánlom:
Dinnyés Márta: Mindenki a helyére! A patchwork-család rendje
A családállításról
Újabban minden nap családi tragédiákról hallani. Ez megdöbbentő. Meg kell keresnünk ebben a saját felelősségünket és időben változtatnunk kell! Nagyon könnyű szitkozódni a fórumokon, követelni a halálbüntetést, belekötni az áldozatok rokonaiba, akik gyászuk mellett fontosnak találják a közvélemény korrekt tájékoztatását; vádolni őket, keresni felelősségüket és osztani az észt, hogy mit kellett volna tenniük és közben saját magunkat felmenteni és örülni, hogy nem velünk történt ez.
Mi a véleményem?
Az, hogy nem szabad az emberéletet elvenni - semmiképpen és semmiért -, még a gyilkosét sem, mert akkor mi sem leszünk tőle különbek. Ítélkezni kell keményen és irgalmasan. Meg kell a büntetéssel akadályozni, hogy ez újra előforduljon, és ezért magunknak is mindent meg kell tennünk.
Aki gyűlöl, gyilkos. Aki nem bocsát meg, gyilkos, mert egyedül a gyűlölet az, amely nem képes megbocsátani. A gyűlölet az, amely nem látja be a saját felelősségét és kötelességét: csak a másik elmulasztott felelősségét és kötelességét látja. A gyűlölet az önzés kiteljesedése, a másik érdekeinek és értékeinek teljes szem elől tévesztése. A szeretet meglátja a másik érdekeit és értékeit, és a sajátjai mellé helyezi őket. Így képes megbocsátani is, megteremtve ezzel az újrakezdés lehetőségét.
Raana Raas
Milyen értékei lehetnek egy kegyetlen gyilkosnak? A megbánás, a bocsánatkérés és a bűnök őszinte megvallása.
Ne gondolja persze senki, hogy egykori tanítványom őrült tettét nem ítélem el. Elítélem és értetlenül állok előtte. Állattá vedlik, aki egy ártatlan gyermeket kínhalállal végez ki és élve eltemet, de mindenképpen bízom abban, hogy megbűnhődik ezért anélkül is, hogy életének elvételét szorgalmaznám.
Megvetem persze azt is, aki ennek a gyilkosnak mondott asszonynak az ártatlan családját és gyermekeit elkezdi vegzálni, ezzel is felmentve önmagát a közös felelősség alól, amit egy ilyen tragédia kapcsán mindenkinek éreznie kell.
A gyilkosság mind a Korán, mind a Tóra szerint főbenjáró bűnnek számit. Ez a tiltás egyike a legkövetkezetesebben előforduló es legszigorúbb előírásoknak, amely minden egyistenhívő vallásban létezik. Ha valaki életet ont, és ha az elkövető tette szándékos és gyilkossággal végződik, a Korán es a Tóra szerint is halál a büntetése. (Korán: Szúra Bakara 2:178-179; Tóra: Kivonulás 21:12, Papi Törvények 24:17-18).
Ha valaki tovább olvassa a Koránt és a Tórát, meglátja, hogy lehetőség van mindenkor az irgalomra és a megbocsátásra. Eltemetjük Bencét, változtatni a múlton nem tudunk, csak a jövőt vagyunk képesek másként alakítani közös akaratunkkal, odafigyelésünkkel és tetteinkkel.
Babits azt írja egyik versében: "Aki halott, megbocsát...", de az élet tanulsága szerint a halottaknak is megbocsátanak.
Berkesi András
