Média! Van-e ennél lejjebb?

Barangolok a neten és egyszer csak megáll a kezemben az egér. Kétszer is elolvasom a címet, megdörzsölöm a szemem, talán mégsem jól látok. De, bizony, jól látom a címet. Pákóval égette a Himnuszt a BTL! Rákattintok és elkezdem olvasni a cikket.

„Méltó módon ünnepelte” a BTL-klub a Himnusz 190. évfordulóját. Kölcsey Ferenc művét ugyanis Fekete Pákóval énekeltették el. Nem szeretném, ha most Fekete Pákóról zengne minden és bőrszínével vagy értelmi képességével foglalkoznánk. Biztos vagyok benne, hogy ezt a szereplést nem ő kérte.

Talán mindenki egyetért velem, hogy ennél már nem lehet lejjebb!

Nem szeretnék lázítani vagy tüntetésre buzdítani, de ugyanez a média nemrégen, bizonyos dolgokon igen csak kiakadt. Persze, az sem volt helyes! Megvannak a megfelelő szervek, hogy ez mellett se menjenek el. A vétkes vagy vétkesek nyerjék el méltó büntetésüket.

És soha senki NEMZETI IMÁNKAT ne használhassa fel ilyen célokra!

Hová forduljon az ember?

Igen, a kérdés jogos, mert miután túlestünk a karácsonyi várakozáson, a bejgli elfogyott, elrobbantak a szilveszteri petárdák, a vízkereszt is emlék már, karácsonyfánk bánatosan várja a KVG gépét, nos, akkor hova forduljunk?

Hiszen 2013 bár elkezdődött már, mégis oly távolinak látszik. A borongós ég mögül még nem les ránk a jövő, csupán a most leesett hóban csúszkálva révedezünk, ha ez lehetséges egyáltalán. Nem, hiába ígérnek béremelést a nemzet napszámosainak, vagy cáfolnak bőszen híreket, a valóság másként gondolja elrendezni napjainkat.

Nincs most fontosabb a hírekbe hallgatva, mint hogy esik, vagy nem esik, s ha igen, mennyi. A hó oly nagy szenzáció így januárban mifelénk, mintha mondjuk Tahiti napfényes egéből hullna, jéggé dermesztve a vidám pálmafákat.

Persze, mit is várjunk egy olyan világban, ahol a semmi lajtorjáján, senkik másznak a semmibe vezető népszerűségig, s meglepődnek, hogy ott fent az áhított csúcsokon nem várja őket senki, csak a bekapcsolva felejtette taps generátor dübörög.

Predomestos-kori étkezési kultúránk

A héten leesett a hó, így a „női sofőr” sztereotípia mögé bújva elő sem vettem a kocsimat, hagytam, hogy a családi járattal fuvarozzanak reggel és este. Ennek voltak persze hátrányai is, például reggel időre elkészülni (a gyerekek ugyebár nem késhetnek el a sminkem miatt az iskolából), vagy éppen az, hogy a folyamatos utánpótlás híján péntekre teljesen leürült a hűtő.

Engedve hát egy diszkont áruházlánc kihagyhatatlan heti csábításának, pénteken hazafelé hozzájuk tértünk be vásárolni. Retro-fílinget és gyermekkorom alap élelmiszereit kínálták nagy választékban. Legkisebb lányom is lelkesen vetette bele magát a válogatásba, így egy doboznyi retro-csodával álltunk a pénztárszalaghoz. Péntek este tehát dőzsöltünk. Markunkból nyaltuk a limót, habzsoltuk a téli fagyit és szopogattuk a gumi cumit!

Ámulva hallgatták a lila csokin, nyuszis kakaón és a kólán felnőtt gyerekeim a nosztalgikus visszaemlékezéseinket. Én annyira belelendültem az ismeretterjesztésbe, hogy tényszerű bizonyítékok után kutatva egy príma kisfilmre is ráakadtam a neten! Ebből aztán kiderült, hogy „étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap, mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét”, sőt az is, hogy mi mindent éltünk még túl mi, akik mára - ezek dacára - mégis szülők lettünk!

Amikor a hóhért akasztják…

Gáz, amikor az egyik blogger arra vetemedik, hogy egy másikról írjon blogot ugyanannál a lapnál. Na, én most ezt választanám, ha lehet. Egyeztettem Krisztinával, aki nem ellenkezett, de még ellenkezhet, ha nem tetszik neki, amit róla írok. A blog - ugye - egy vélemény, és ez amit most leírok, az én véleményem róla.

2002-t írtunk, amikor először találkoztam vele egy munka kapcsán. Azonnal belém ivódott az energia és nem is a név, ami őt körülvette. Egy ingyenes munkája volt, barátnőjének segített, egy templomfelújítást szerveztek. Kérdezni jött, de nem akárhogyan. Erő, felkészültség és lendület volt mögötte. Már akkor éreztem, hogy ebből „a kislányból” még lesz valami, mert amit a fejébe vesz, azt végigviszi.

Évek teltek el, amikor apósa temetésén láttam viszont immár anyukaként és öntudatos Nőként. Az évek csak múltak, a lányok megnőttek, ő beteljesítette, amit annak idején csak a szemeiben láttam: felelős pozíciót kapott és blogger lett családanyai és hivatali feladatai mellett. Persze ennek a karriernek még nincs vége és én valami nagyot jósolok előre is, ami a mi kis városunk dicsősége is egyben.

Aki még nem találta ki, hogy kiről szól ez a bejegyzés, annak elárulom:

Bajnai leleplezte Gyurcsányt

Igen meglepő rövidhír jelent meg szerdán a neten. Bajnai arról nyilatkozott, miért nem vettek részt a Demokratikus Koalíciónak nevezett párt tüntetésén. Mert a Gyurcsány által kezdeményezett tüntetés nem Bayer és a Magyar Nemzet ellen irányult, mint kellett volna, hanem a Bayer-cikk ürügyén a FIDESZ ellen – mondta Bajnai.

Aki kicsit is járatos a politikában, bizony, annak üvölt e kijelentés. Bajnai nemcsak elhatárolódik volt főnökétől, de azt mondja, hogy Gyurcsány ürügyként használ eseményeket. Persze az elmúlt évek történéseire odafigyelő olvasónak ez nem újdonság. Gyurcsány a diktatúra tagadása ürügyén megbuktatta a KISZ-t majd látványosan elhagyta a DEMISZ-t (Ifjabb olvasóink kedvéért a Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, mert ahol Gyurcsány megjelenik ott Demokratikus Charta, Demokratikus Koalíció keletkezik, mindenütt hirdetve a demokrácia iránti elkötelezettséget.)

Szóval - miközben minden kommunista maradványt látványosan eltörölt - Gyurcsány kormányában az egykori KISZ KB apparátusának 9 embere közül 8 miniszter lett, s a 9. sem akárki. Ezt úgy hívják, demokratikus átalakítás, de lehet, hogy éppen szerecsenmosdatás.

High-tech és a sötétség!

A világ második legnépesebb országáról szeretnék most írni. A világ tizenkettedik leggazdagabb országáról. Ahol a legmagasabb szintű ipari termékeket tudják előállítani. És mégis sötétség van. Ami a legszomorúbb, az az, hogy haláleseteknek kellett megtörténni ahhoz, hogy napvilágra kerüljenek ezek a borzalmak. Most zeng a hazai és a világsajtó.

Emberi ésszel nem tudom felfogni, hogy hogyan lehetett eddig eltűrni, mégpedig a hatóságok szeme előtt. Az első világsajtót bejáró haláleset után itt a második és még ki tudja, hány lesz? Milyen társadalom az, ahol a nők nem számítanak senkinek? Tudjuk, hogy a tradíciók mögé bújnak az elkövetők. Tudjuk, hogy a fiú gyermeknek örülnek, a születendő lány gyermeket meg elvetetik. Mert a lány gyermekhez hozományt kell adni.

De látjuk az ellentmondást? Használják a korszerű technikát, mert a születendő gyermek nemét kérik, hogy nézzék meg. És döntenek. De így, ezzel a születés „szabályozással” felborítják a biológia rendjét. Jelenleg is minden ezer férfira talán ha kilencszáz nő jut.

Hétköznapi görénykedés

A görény egy végtelenül intelligens, tanulékony, de nagyon önfejű, hiperaktív jószág. Azt mondják, akinek a keze alól egy jól nevelt görény kikerül, annak nem lesz gondja a gyerekneveléssel sem.

Árcsi szobatiszta, de egyelőre meglehetősen vadóc kis állat. Könnyen harap, ezt már majdnem mind megtapasztaltuk a családban. Rendkívül játékos és leleményes, előszeretettel lopkodja a papucsokat, de következetes állat lévén szerencsére mindig ugyanoda dugja el. A nap 24 órájából húszat végigalszik, olyankor robbantani lehetne mellette, arra sem ébredne fel! Éber óráiban szeret szabadon garázdálkodni, vagy hatalmas, háromemeletes ketrecének legfelső szintjéről, a függőágyból szemlélődni. Nem eszik sokat, de arra rendkívül kényes, hogy ugyan abban az időben jusson a napi betevőjéhez. Nem válogatós, de nagy kéjenc, kedvenc csemegéje a méz.

Google, vagy amit akartok

Így vízkereszt után, a nagy Vilmos mestertől kölcsönzött fordulattal kezdem évértékelőmet. A Google, vagyis a keresők keresője - bizonyára sokan tudják - nem csak arra képes, hogy bizonyos szavakra rákeressen, de arra is, hogy trendeket, keresési szokásokat derítsünk fel.

Én is ezt tettem, bepróbálkoztam bizonyos szavakkal, és néztem, hogy milyen gyakran keresik. Természetesen tuti dolgokkal indítottam, az időjárás, a szex és a foci hármasából, az időjárás messze a legnépszerűbb volt, a szex csak messziről követte, a foci pedig mögöttük kullogott.
Komoly társadalomkutatói, illetve orvosmeteorológiai feladat lenne kideríteni, mi volt az az esemény, ami miatt november 18 és 24 között a szex, ha kicsit is, de megelőzte az időjárást.

Aki képes volt legyőzni a sorsot

A hit az emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi.

Norman Vincent Peale

Rita egy anyatigris, aki képes volt legyőzni a sorsát. Próbáljunk belegondolni abba, hogy egy egészséges gyermek felnevelése is micsoda energiákat kíván. Ha én lettem volna a helyében egy pici beteg gyerekkel, akiről az orvosok lemondtak, akkor megadom magam a sorsnak: ápolom és elfogadom ezt.

Bezzeg Rita nem így tett szerencsére. Mindent megpróbált és nem adta fel, nem írta le Olivért, pedig nagyon nehéz nappalok és éjszakák állnak mögötte. Közben Annára, nagyobbik gyermekére is figyelnie kellett és mindezt munka mellett tette. Sosem éreztük, hogy kivételt kér ezért.
Bővebben lehet a történetről olvasni .

Ritát 10 éve ismerem. Ő az, aki mindig vidám, nyitott és szókimondó. Számomra egy csoda! Kicsi céges családunk mókamestere. Megkérdeztem, írhatok-e a történetéről és egyből beleegyezett, pedig sokan lennének, akik ehhez nem járulnának hozzá. Ő ezzel is példát és utat mutat azoknak, akik hasonló helyzetben feladták és nem mertek szembeszállni a lehetetlennek kimondottakkal. Ezzel vált Ő az „Istennek Társává” Csaba Testvér szavaival!

Szinte minden újjáépíthető

1956 hősei bebizonyították, hogy nem lehet teljesen sárba tiporni a magyart, de keze azért gúzsba kötve maradt. A kádári „gulyáskommunizmus” ugyan kissé elaltatta társadalmunkat, hiszen  „mi voltunk a legvidámabb barakk”, de százezernyi rendőr és ügynök őrizte álmunkat, nehogy szárnyra kelljen. Történelmünket átírták, a valóság még ma sem valóságnak látszik.

Hát fel kell támadni a társadalomnak! De ez nem lázadás, hanem életrekelés. A civil mozgalmak, szervezetek sokat hozzátehetnek a nemzet önmagára találásához: bármilyen sok információt vesztettünk, bármennyire is vannak erők, kik port hintenek még a szemekbe, s ködöt kívánnak vonni a múlt köré, ennek a társadalomnak vannak megőrzött értékei.

Az olimpia sokakat megmozgatott, s még a versnek is van tisztelete. Nemzetünk dallam és néptánc világa különleges, akárcsak nyelvünk szerkezete. Kultúránk bár megkopott, ismerjük régi színeit és szinte minden újjáépíthető. Minden szükséges rendelkezésre áll, hogy összerakjuk sajátos identitásunk és Európa nem alárendelt, de büszke népe lehessünk.