Bajnai leleplezte Gyurcsányt

Igen meglepő rövidhír jelent meg szerdán a neten. Bajnai arról nyilatkozott, miért nem vettek részt a Demokratikus Koalíciónak nevezett párt tüntetésén. Mert a Gyurcsány által kezdeményezett tüntetés nem Bayer és a Magyar Nemzet ellen irányult, mint kellett volna, hanem a Bayer-cikk ürügyén a FIDESZ ellen – mondta Bajnai.

Aki kicsit is járatos a politikában, bizony, annak üvölt e kijelentés. Bajnai nemcsak elhatárolódik volt főnökétől, de azt mondja, hogy Gyurcsány ürügyként használ eseményeket. Persze az elmúlt évek történéseire odafigyelő olvasónak ez nem újdonság. Gyurcsány a diktatúra tagadása ürügyén megbuktatta a KISZ-t majd látványosan elhagyta a DEMISZ-t (Ifjabb olvasóink kedvéért a Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, mert ahol Gyurcsány megjelenik ott Demokratikus Charta, Demokratikus Koalíció keletkezik, mindenütt hirdetve a demokrácia iránti elkötelezettséget.)

Szóval - miközben minden kommunista maradványt látványosan eltörölt - Gyurcsány kormányában az egykori KISZ KB apparátusának 9 embere közül 8 miniszter lett, s a 9. sem akárki. Ezt úgy hívják, demokratikus átalakítás, de lehet, hogy éppen szerecsenmosdatás.

High-tech és a sötétség!

A világ második legnépesebb országáról szeretnék most írni. A világ tizenkettedik leggazdagabb országáról. Ahol a legmagasabb szintű ipari termékeket tudják előállítani. És mégis sötétség van. Ami a legszomorúbb, az az, hogy haláleseteknek kellett megtörténni ahhoz, hogy napvilágra kerüljenek ezek a borzalmak. Most zeng a hazai és a világsajtó.

Emberi ésszel nem tudom felfogni, hogy hogyan lehetett eddig eltűrni, mégpedig a hatóságok szeme előtt. Az első világsajtót bejáró haláleset után itt a második és még ki tudja, hány lesz? Milyen társadalom az, ahol a nők nem számítanak senkinek? Tudjuk, hogy a tradíciók mögé bújnak az elkövetők. Tudjuk, hogy a fiú gyermeknek örülnek, a születendő lány gyermeket meg elvetetik. Mert a lány gyermekhez hozományt kell adni.

De látjuk az ellentmondást? Használják a korszerű technikát, mert a születendő gyermek nemét kérik, hogy nézzék meg. És döntenek. De így, ezzel a születés „szabályozással” felborítják a biológia rendjét. Jelenleg is minden ezer férfira talán ha kilencszáz nő jut.

Hétköznapi görénykedés

A görény egy végtelenül intelligens, tanulékony, de nagyon önfejű, hiperaktív jószág. Azt mondják, akinek a keze alól egy jól nevelt görény kikerül, annak nem lesz gondja a gyerekneveléssel sem.

Árcsi szobatiszta, de egyelőre meglehetősen vadóc kis állat. Könnyen harap, ezt már majdnem mind megtapasztaltuk a családban. Rendkívül játékos és leleményes, előszeretettel lopkodja a papucsokat, de következetes állat lévén szerencsére mindig ugyanoda dugja el. A nap 24 órájából húszat végigalszik, olyankor robbantani lehetne mellette, arra sem ébredne fel! Éber óráiban szeret szabadon garázdálkodni, vagy hatalmas, háromemeletes ketrecének legfelső szintjéről, a függőágyból szemlélődni. Nem eszik sokat, de arra rendkívül kényes, hogy ugyan abban az időben jusson a napi betevőjéhez. Nem válogatós, de nagy kéjenc, kedvenc csemegéje a méz.

Google, vagy amit akartok

Így vízkereszt után, a nagy Vilmos mestertől kölcsönzött fordulattal kezdem évértékelőmet. A Google, vagyis a keresők keresője - bizonyára sokan tudják - nem csak arra képes, hogy bizonyos szavakra rákeressen, de arra is, hogy trendeket, keresési szokásokat derítsünk fel.

Én is ezt tettem, bepróbálkoztam bizonyos szavakkal, és néztem, hogy milyen gyakran keresik. Természetesen tuti dolgokkal indítottam, az időjárás, a szex és a foci hármasából, az időjárás messze a legnépszerűbb volt, a szex csak messziről követte, a foci pedig mögöttük kullogott.
Komoly társadalomkutatói, illetve orvosmeteorológiai feladat lenne kideríteni, mi volt az az esemény, ami miatt november 18 és 24 között a szex, ha kicsit is, de megelőzte az időjárást.

Aki képes volt legyőzni a sorsot

A hit az emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi.

Norman Vincent Peale

Rita egy anyatigris, aki képes volt legyőzni a sorsát. Próbáljunk belegondolni abba, hogy egy egészséges gyermek felnevelése is micsoda energiákat kíván. Ha én lettem volna a helyében egy pici beteg gyerekkel, akiről az orvosok lemondtak, akkor megadom magam a sorsnak: ápolom és elfogadom ezt.

Bezzeg Rita nem így tett szerencsére. Mindent megpróbált és nem adta fel, nem írta le Olivért, pedig nagyon nehéz nappalok és éjszakák állnak mögötte. Közben Annára, nagyobbik gyermekére is figyelnie kellett és mindezt munka mellett tette. Sosem éreztük, hogy kivételt kér ezért.
Bővebben lehet a történetről olvasni .

Ritát 10 éve ismerem. Ő az, aki mindig vidám, nyitott és szókimondó. Számomra egy csoda! Kicsi céges családunk mókamestere. Megkérdeztem, írhatok-e a történetéről és egyből beleegyezett, pedig sokan lennének, akik ehhez nem járulnának hozzá. Ő ezzel is példát és utat mutat azoknak, akik hasonló helyzetben feladták és nem mertek szembeszállni a lehetetlennek kimondottakkal. Ezzel vált Ő az „Istennek Társává” Csaba Testvér szavaival!

Szinte minden újjáépíthető

1956 hősei bebizonyították, hogy nem lehet teljesen sárba tiporni a magyart, de keze azért gúzsba kötve maradt. A kádári „gulyáskommunizmus” ugyan kissé elaltatta társadalmunkat, hiszen  „mi voltunk a legvidámabb barakk”, de százezernyi rendőr és ügynök őrizte álmunkat, nehogy szárnyra kelljen. Történelmünket átírták, a valóság még ma sem valóságnak látszik.

Hát fel kell támadni a társadalomnak! De ez nem lázadás, hanem életrekelés. A civil mozgalmak, szervezetek sokat hozzátehetnek a nemzet önmagára találásához: bármilyen sok információt vesztettünk, bármennyire is vannak erők, kik port hintenek még a szemekbe, s ködöt kívánnak vonni a múlt köré, ennek a társadalomnak vannak megőrzött értékei.

Az olimpia sokakat megmozgatott, s még a versnek is van tisztelete. Nemzetünk dallam és néptánc világa különleges, akárcsak nyelvünk szerkezete. Kultúránk bár megkopott, ismerjük régi színeit és szinte minden újjáépíthető. Minden szükséges rendelkezésre áll, hogy összerakjuk sajátos identitásunk és Európa nem alárendelt, de büszke népe lehessünk.

Egy nyugodt, gazdag esztendőre várva

2013 izgalmas év lesz a politikai életben. A kormánynak egy teljes éve van még arra, hogy az elmúlt két és fél esztendőben elvégzett ország-átalakítási, ország-megújítási programját megszilárdítsa. És mindenekelőtt: gazdasági fejlődést és politikai nyugalmat teremtsen. Ez utóbbira kitűnő példa a választási regisztrációról való lemondás, vagy a megegyezésre törekvés az egyetemistákkal. De nem vagyok pesszimista a gazdasági fejlődés területén sem, különösen azóta, amióta olvasom a baloldali lapokban, hogy liberális közgazdászaink kivétel nélkül visszaesést jósolnak. Az ő előrejelzéseik pedig – mint tapasztaltuk -, még soha nem jöttek be.

Áremelééééésss!

Itt van újra január, ez pedig egyenlő az áremelések időszakával. Nosza, kicsit boncolgassuk a kérdést. Talán még sokan emlékeznek a viccre.

Emelni kell a húsárakat! Összeül a KB és felteszik a kérdést:

- Mennyi legyen, ötven vagy hatvan?
- Mindegy, csak ötvenhat ne legyen! - hangzika  válasz

Most nem a KB határozza meg az árakat, hanem a világpiac. Vagy talán más vagy mások is közrejátszanak benne? Mostanában sorra mennek tönkre a nagy húsipari vállalatok, pedig nem is olyan régen még csillagként fénylettek a magyar élelmiszer ipar egén. Sok száz magyar családnak adnak, adtak megélhetést ezek a cégek. Mi okozhatta vagy kik okozták a csődbemenetelt? Talán a rossz stratégia, vagy az alapanyaghiány vagy az emberi mulasztások sorozata? Nem tudom.

Semmi

Az irodalomban is gyakran, és nagyon kreatívan bánnak a fogalommal, nem törődve a szöveg végig gondolása okozta ütközésekkel. Néha mindenki érteni véli, mire gondol a szerző, amikor a semmit emlegeti. Gondoljunk csak Coetzee regényére, „A semmi szívében”, itt szinte mindenki arra gondol, hogy a cselekmény valahol távol játszódik, valami elhagyatott helyen.

Mivel a dolog kézzelfoghatónak tűnik, általában nem is gondolja tovább, inkább olvasni kezdi. Pedig megérne egy misét, hogy lehet-e a semminek, ami nincs, szíve, és lehet-e ott valami. Igen, persze tudom, ez csak átvitt értelem, ahol a nagy semmi igen is sok valamit tartalmazhat, ám ez a valami együtt mégis csupán a semmivel egyenlő.

Nehezebb a dolgunk, ha József Attila : „a semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog…”. Mert bár éppen olyan elvont, a semmi szíve mégiscsak valamiért kézenfekvőbb, mint a semmi ága. Ez nem semmi, mondhatnánk pestiesen, ha lehetne úgy bármit mondani.

Nem, kérem, a semmi a mindennapi életben rengeteg valami, melynek legtöbbször értjük vagy érteni véljük a fel nem feslett rétegeit, mert bizony tudjuk, a semmi az van. Gyakran elhangzó párbeszéd:
- Mi van?, vagy mi a baj?
A válasz: semmi.

Kapunyitási pánik

A jó kezdet fél siker - ahogy a mondás is tartja. A fél siker, a fél arc, de a teljes sikerhez a másikra is szükség van: az eredmények, a sikerek mögött ott a múlt, a befektetett energia… Ezért, amikor valami új dologba kezdünk – vagy nekiindulunk egy következő ciklusnak, újévnek –, amikor a két világ, a múlt és a jövő világának kapujában vagyunk, meg kell állnunk és időt kell szentelnünk az előkészítésére.

Rómában ezért Janusé volt az egész január hónap. Innen a ma is tartó késztetés, hogy januárban le lehet tenni a régi terheket, le lehet vonni a következtetéseket, megőrizve a tanulságokat. Rendezhetjük a sorainkat és egyben felkészülhetünk a tavaszra, a rügybontásra, a megújulásra. Január tehát a kapu. Januárban mindenki egy új világ, egy új esztendő kapujában áll. Nézünk előre, az ismeretlenbe, amit még alakíthatunk, és látjuk a múltat is, amelyen már nem tudunk változtatni.

A kapu szimbolizálja az átjárást két állapot, két világ között, az ismert és az ismeretlen, a fény és a sötétség, a gazdagság és a szegénység között.