Ágytól-asztaltól elválni...

Ebben a bejegyzésben okos tanácsokat szeretnék adni válófélben lévő, vagy erre készülő ismerőseimnek néhány esettanulmány ismertetésével. A statisztika szerint a házasságok 52%-a válással végződik. Valamint arra is van adat, hogy a válások 92%-a(!) a vagyonmegosztáson durvul el.

Talán a szerelem és a házasság kezdetén kellene megbeszélni, hogy mi lesz, ha elválnak a felek. Olyankor még mindenki rózsaszín ködön át látja a jövőt.

Szivem sziveddel, mondom, olyan egy,
Hogy már a kettő nem két-számba megy:
Egy eskü lánca fűzi kebelünk:
Két kebel, egy hit: összes lételünk.

William Shakespeare

 

válásEgy válás mindig kudarc, nincs mit szépíteni. A döntés nehéz és lelki sérülést okoz. Egy kapcsolatnak harmóniája, közös lüktetése van.

Az egónak egyetlen célja az önzés. Minél jobban megváltoztatod a partneredet, igazából annál jobban eltávolodsz tőle. Még akkor is, ha ezt nem akarod elhinni. Még akkor is, ha ennek semmi külső nyomát nem fedezed fel pillanatnyilag, de a mélyben már lejtőn vannak a dolgok. Az biztos, hogy egy válás fontos lecke saját személyiségünk jobb megismerésére.

Aki valóban fel akarja számolni a házasságát, és ez komoly, végleges döntéssé érlelődött benne, annak nincs szüksége arra, hogy a másikat hibáztassa. Az igazán megérlelt válási szándék jele, hogy valaki hajlandó vállalni a felelősséget a döntéséért, és nem egyoldalúan a másikat vádolja a házasság tönkretételével.

Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében

„Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.”

Popper Péter
 

Nézzük meg „A” esetét, aki közel 7 éve válik. Külön vagyoni ingatlanában férje lakik mint haszonélvező. Ha a neki járó gyermektartás végrehajtását kéri, akkor a saját feje fölül árvereznék a házát, mert férjének egyetlen tulajdona a ház fele, jövedelme pedig látszatra nincs. A 7 éve tartó procedúra pedig tönkreteszi az életét.

„B” férfi, akinek a válópere 8 éve kezdődött. Ennek része volt a vagyonmegosztás és egyetlen kislányuk (12 éves) elhelyezése is, aki akkor még az anyánál volt. A per még mindig tart, a kislány már 6 éve apukánál lakik, jelenleg egyetemista.

„C” nő 3 gyermekkel, a válás folyamatban, eddig eltartott volt, most próbál dolgozni, de gyermektartást nem kap, ezért egyre kilátástalanabb a helyzete. Munkája miatt néha egymásra vigyáznak a gyerekek ( 14 éves a legnagyobb), amiért apuka elperelné a gyermekeket, mondván veszélyezteti őket. Nagyon sok 14 éves már szül saját gyermeket, akkor miért ne tudna néhány órát vigyázni a testvérére felelősen?

válás

„D” gyermekét az apa elvitte, 10 éve nem találkoztak. Az anya teljesen tönkrement idegileg, most unokája született és a „kislánya” visszatért hozzá, miután elvált férjétől.

„E” 23 éve neveli egyedül gyermekét, gyermektartást alig kapott. Az apa beteg lett és most igényelné a kapcsolatot az egyetemista kislánnyal és csodálkozik a közönyön, amit tapasztal részéről (21 éves korában látta először a kislány édesapját!).

„F” a szülők békésen elváltak, a mai napig jó kapcsolatot tartanak fenn, gyermekeik 25 és 19 évesek. Közös megegyezéssel történt a válás, a gyerekek korábban szabadon közlekedtek a szülők között, hol egyiknél, hol másiknál laktak.

Nem is írom tovább az eseteket, mert nincs annyi betű a készletben és mindenki lát hasonlóakat a saját környezetében. A válások többsége jól is végződhetne, ha nem lennének a piszkos anyagiak és nem lennének a fogadatlan prókátorok mindkét fél oldalán. Egyetlen cél már a másik tönkretétele.

Aki csak teheti, törekedjen közös megegyezésre a gyerekek és a jövő érdekében. Ha te nem tudsz a saját jövődről dönteni, akkor mit vársz másoktól?

Nekem lenne egy nagyon eredeti javaslatom erre. A házaspár női tagja fogjon két kockás papírt és írja fel, hogy házastárs 1-nek mi jut és mi jut házastárs 2-nek, aztán a férfi válasszon, melyik legyen az övé 1, vagy 2. Persze ez fordítva is megfelelő. Ilyenkor mindenki jól járna és ezt csak szentesítenie kellene a bíróságnak.

válásEgyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon zajlik a szülők válása. Ha a felek képtelenek arra, hogy kulturáltan lépjenek külön utakra, akkor komoly lelki sérülést okozhatnak a gyereknek. Bármennyire fájdalmas is az elválás, kevésbé töri össze a kicsiket, ha a szülők kapcsolatban maradnak egymással, ha többször és mindketten elmondják neki, hogy továbbra is ugyanolyan fontosak a számukra, mint azelőtt, és ha nem használják őket eszközként arra, hogy borsot törjenek a másik orra alá.

Sajnos sokan mégis beleesnek ebbe a hibába, a látszólag a gyerekért folyó küzdelemről azonban hamar kiderül, hogy fő célja sokkal inkább a másik bosszantása. Ezt a kicsik is nagyon könnyen megérzik, ami rendkívül elkeseredett gondolatokat ébreszt bennük. Úgy érzik, valójában rájuk nincs is szükség, ami megint csak fokozza az öngyilkosság és pszichés problémák veszélyét.

Akkor most jön az észosztás:

Aki csak teheti, törekedjen közös megegyezésre a gyerekek és a jövő érdekében. Ha te nem tudsz a saját jövődről dönteni, akkor mit vársz másoktól? Ha így teszel, idővel kisimul a kapcsolat, a gyerekek mindkét szülőhöz kötődnek és vidáman emlékeztek vissza a közösen eltöltött időszakra. Nagyon örülnék, ha sokan hozzászólnának ehhez a bejegyzéshez és megerősítenék a leírtakat.

Máraival zárnám soraimat:

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!