Sláger
Már sokszor írtam róla, de ezt nem lehet megunni. Természetesen az időjárásról fogok írni, az örök témáról, a télen is örökzöld társalgási kedvencről. Arról, amiről szinte mindenki beszél, tegyük hozzá jogosan, hiszen valamilyen időjárás mindig van. Mivel pedig hazánk három éghajlati terület határán helyezkedik el, kellően változatos is ahhoz, hogy a folyamatos érdeklődést fenntartsa.
Mostanában az esik hó, vagy nem esik hó című évente ismétlődő vergődés megy. Ebben az az érdekes, hogy a néplélek még véletlenül sem úgy emlékszik a közeli és távolabbi múlt hó eseményeire, mint a statisztikák, melyek szerint hazánkban többször esik eső télen is, mint hó. Előfordulnak száraz és nedves telek, azokon belül havas és hómentes telek.
Most éppen egy közepesen havas télben élünk. Este izgatottan várjuk még a talpig felöltözött meteorológusokat is, hogy tudjuk, reggel mire számíthatunk. A héten történt egy igen jelentős hóhullás, melynek nyomán az emberi jogok ombudsmanja is vizsgálódni kezdett, mert szerinte mindenkinek, minden időben joga van a fekete, száraz járdához és úttesthez. Sokan nem értették, miért kell ebbe neki beleavatkoznia, még pediglen nem hólapáttal, hanem nyilatkozatilag és vizsgálatilag. Nekik küldöm a megfejtést, ombudsman úr sokallja hivatalos megnevezésének szótagszámát és az emberi jogok ombudsmanja helyett egyszerűen csak hómbudsmannak szeretné hívatni magát.
Azon igazából nem gondolkodik senki, hogy vajon megér-e az a pár hóeséses nap még annyi felkészülést is, ami ma van.
Amúgy igazából nem értem, hogy miért gondolják a hómbudsmannal együtt sokan, hogy pénzt, energiát nem kímélve a hatóságoknak reggel hétre az összes havat el kell takarítaniuk, mondván a hónak a sí- és szánkópályákon van a helye, se nem az utcákon. Azon igazából nem gondolkodik senki, hogy vajon megér-e az a pár hóeséses nap még annyi felkészülést is, ami ma van. Mert igazából, ha egy télen kétszer elkésik a hó miatt valaki valahonnan, akkor mi van? A világvége sem jóslatoktól, sem néhány centi hótól nem fog bekövetkezni.
Egyszóval beszélgessünk az időjárásról! Hogy lesz-e hó, nem tudom, csupán azt, hogy sokkal nagyobb az esélye, mint a gatyarohasztó hőségnek. Akinek ez kevés, annak küldöm Halász Judit megunhatatlan slágerét, melynek főhőse a havazás ellenére is eljutott Malackához, és aztán haza is érkezett annak rendje módja szerint:
Míg Micimackót hallgattam, eszembe jutott néhány dolog. Hogyan is kezdődik a dal? Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt… Igen, egy napon, mikor hómbudsmannak semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat. Vagy talán vicceset? Ezt csak ő tudhatja.
Én azonban - immár ötödször hallgatva Halász Juditot - arra gondolok, esetleg a biztos úrnak akadhatna fontosabb dolga is. Tudja-e a hómbudsman úr, hogy hazánkban a munkahelyeken naponta módszeresen tiporják lábbal az emberi jogokat? Rengeteg hely van, ahol ez a napi rutin része, a dolgozók többségének már fel sem tűnik, illetve csak a nagyon kirívó eseteknél háborodik fel, persze azt is csak módjával teszi.
Tudja-e a biztos úr, hogy bevett szokás a túlórákat nem kifizetni vagy csak egy részét kifizetni, és hogy nagyon sokan e hazában a törvényesen megengedett keret kétszeresét, háromszorosát teljesítik egy évben? Tudja-e a biztos úr, hogy vannak munkahelyek, ahol a minimális higiéniai feltételek sincsenek meg? Van, ahol vizet is csak akkor ihat a dolgozó, ha visz magának. Tudja-e, hogy sokan naponta veszélyeztetik az egészségüket, testi épségüket, hogy enni adhassanak a családjuknak, és még, ha pontosan tudják is, hogy milyen védőfelszerelésben kellene dolgozniuk, kérni nem merik, mert jogaik csak papíron léteznek?
Igen, egy napon, mikor hómbudsmannak semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Mit gondol a hómbudsman úr arról, hogy egy járni csak nehezen és nagy kínok közt tudó ember például évekig vár a megváltó műtétre, hogy az egészségügy csak egy aggályos szeletét említsem, de a rendszer egésze is az emberi jogok szempontjából alapos vizsgálatot igényelne.
Aztán mit gondol a hómbudsman úr a devizahitelesek emberi jogairól, arról, hogy miközben sorra születnek a bankokat elmarasztaló ítéletek, a megkárosítottak csupán ígéreteket vagy félmegoldásokat kapnak, mert jogaikat felülírja a gazdasági racionalitás, már ha van ilyen egyáltalán.
A hatodik Micimackó után, megváltozik álláspontom, és úgy gondolom, a biztos úr mégis csak jól döntött, amikor más dolga nem lévén a hóval kezdett foglalkozni. Amennyiben hinni lehet a statisztikáknak, jövőre nem lesz hó, egy szem sem, akkor majd - azt saját sikereként elkönyvelve - belevetheti magát a fontos és tömeges jogsértések felszámolásába. Ki mer majd akkor ellenállni neki, aki a hóval is elbírt?