Amikor a hóhért akasztják…

Gáz, amikor az egyik blogger arra vetemedik, hogy egy másikról írjon blogot ugyanannál a lapnál. Na, én most ezt választanám, ha lehet. Egyeztettem Krisztinával, aki nem ellenkezett, de még ellenkezhet, ha nem tetszik neki, amit róla írok. A blog - ugye - egy vélemény, és ez amit most leírok, az én véleményem róla.

2002-t írtunk, amikor először találkoztam vele egy munka kapcsán. Azonnal belém ivódott az energia és nem is a név, ami őt körülvette. Egy ingyenes munkája volt, barátnőjének segített, egy templomfelújítást szerveztek. Kérdezni jött, de nem akárhogyan. Erő, felkészültség és lendület volt mögötte. Már akkor éreztem, hogy ebből „a kislányból” még lesz valami, mert amit a fejébe vesz, azt végigviszi.

Krisztina írta...
Nagyon megtisztelő, amiket és ahogyan rólam írtál. Nem tudom szétválasztani a munkámat és magánéletemet – ez folyamatosan frusztrál. De amikor ilyen véleményt hallok, akkor megnyugszom, hogy talán nem is lehet – sőt nem is kell! :-)

Évek teltek el, amikor apósa temetésén láttam viszont immár anyukaként és öntudatos Nőként. Az évek csak múltak, a lányok megnőttek, ő beteljesítette, amit annak idején csak a szemeiben láttam: felelős pozíciót kapott, és blogger lett családanyai és hivatali feladatai mellett. Persze ennek a karriernek még nincs vége és én valami nagyot jósolok előre is, ami a mi kis városunk dicsősége is egyben.

Aki még nem találta ki, hogy kiről szól ez a bejegyzés, annak elárulom:

L. Balogh Krisztina - városi főépítész

1970-ben született Budapesten. A II. kerületi Toldy Ferenc gimnáziumban érettségizett 1989-ben majd 1994-ben okl. építészmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ezt követően a Kós Károly Egyesülés posztgraduális képzésén, a Vándoriskolán szerzett oklevelet. 2004-ben védte meg műemlékvédelmi szakmérnöki diplomáját a BMGE Építészmérnöki karán.

1994 óta a Magyar Építészkamara tagja; építész vezető tervező, településtervező és építészeti-műemlékvédelmi szakértő jogosultsággal. Tagja az ICOMOS Népi Szakbizottságának, korábban Csurgó Város tanácsadó főépítésze. 1995-2011-ig a kaposvári ARKER'S Kft. építésztervezője. 2011-ben az értékvédelem és műemlékvédelem terén végzett munkájáért Kós Károly-díjat kapott. Férjezett, 3 kislány édesanyja.

Bloggerként is nagyszerűen állt helyt: összesen 45 bejegyzést írt. Ma, amikor beszéltem vele, azt mondta, leáll a blogolással. Szerintem ez nagy veszteség lenne. Jó lenne, ha az olvasók is hatnának rá, hogy ne tegye, mert szegényebbek leszünk ezáltal. Írjon és írjon és írjon, mi pedig olvassuk, mert feltöltenek az írásai. Számomra a következő írás volt a legmeghatóbb: Tavaszi révedezés. Ebből idézném a legszebb mondatot:

A tánc közben egy percre felemelt a végtelen érzete, mely a létből súlytalanul elragadt, és én csukott szemmel keringtem, mert tudtam: akinek fontos vagyok, úgy sem enged, erősen tart!

Azt hiszem, hogy ebben a mondatban minden benne van, és ebből a mondatból bontakozik ki az erő, ami nekünk, kaposváriaknak olyan eredményeket adott, mint a Rippl Látogatóközpont vagy éppen a Szivárvány Kultúrpalota, a város ékköve és sok más eredmény, amit Krisztinának köszönhetünk!

Ezekre tekintettel is kérlek, Kriszta, hogy maradj velünk és adj nekünk abból, ami neked sok van, adj erőt a városnak, az embereknek és olvasóidnak. Szóval nem engedünk, még akkor sem, ha ez néha gyötrelmes, vagy nehéz számodra. Te már örök kaposvári lettél és ennek megfelelően elvárásaink vannak, innen nincs menekvés!

Videó az ékszerdobozról és a Rippl-villáról