A hó fogságában

Ha a szakember kijelenti, hogy felkészültünk a télre, akkor ők valóban felkészültek. De tudomásul kell venni, hogy a télnek vannak rejtett arcai is. Mindenkinek le kell vonni a következtetést, hogy a hó eltakarításért felelős cég önmagában kevés. A lakosságnak is meg kell tennie a rá háruló feladatokat.

Mert nézzünk csak széjjel a lakótelepeken! Mindenki a másikra vár! És főképp háborog, hogy miért nem takarítják el a havat? Az eszébe sem jut, ha ő is kimenne és a környezetében rendet tenne, akkor ha egy picivel is, de hozzájárulna a rend fenntartásához.

Nem akarok külföldi példákat hozni, de mégis megteszem! Az északi országokban például a „mediterrán” Svédországban nem reklamál senki. Pedig ott sem olvadva esik a hó! Csak hát kicsit elkényelmesedtünk. Mindig mástól várjuk a megoldást. Mert nekünk jogaink vannak! De tulajdonképpen mi is?

Izgatás

Sajnos itt a járvány, mert sorra betegségüket jelzik beszélgető partnereim, akikről írnék. Vannak közben nekem is megoldandó problémáim, amik elviszik az időmet, sajna. Mindenesetre megígérem becs szóra, hogy jövő héten egy olyan csattanóst írok, hogy beájultok! Na, ezt hívják izgatásnak - utalás a címre!

Addig sem hagylak benneteket történet nélkül azért. Írok például életem nagy szerelmeiről. Remélem, sok olvasómmal egymásra találunk ezáltal. 1972-ben a kaposvári Kossuth téren lépett fel Demjén Rózsi. Az első sorokban őrjöngtünk. Két éve néztem meg az Arénában a szilveszteri koncertjét, nála jobban magyar énekes nem jut el a szívemig! (40 év!) Kedvenc számom, a Hogyan tudnék élni nélküled máig aktuális:

Kislányaim tanúsítani tudják magas fokú vonzalmamat, hiszen volt régen olyan kazettám az autóban, amin csakis ez a szám ment végtelenítve. Képzelhetitek, hányszor hallgatták meg pl. egy balatoni út során. Mindegyik kívülről fújja, meg persze én is, meg velem együtt számtalan magyar anyuka, apuka, nagymama, nagypapa.

Hát széthasadt!

Az már az alapításkor látszott, hogy itt valami ármány van, gyorsan el is tűntem, de azóta is örülök, hogy azt a két órát végignézhettem. Igen sok tanulsága van mindmáig.

Schiffer aztán a többiekkel ellentétben eltűnt a látókörből, saját utat épített „bal zöld” irányban.
Úgy tűnik elég módszeresen, hiszen az LMP a 2010-es választások meglepetés befutója lett.
Aztán az utóbbi két évben hatalmas szervezőmunkába kezdtek, főleg a fiatalság körében.
Nem lettek volna esélytelenek a parlamentben maradni, akár még kicsit növekedni is.

No, ennek most vége! Kettéhasadtak! De miért is?

Nincs közvetlen kapcsolatom velük, de tudni lehet, hogy Bajnai színrelépése okozta vagy erősítette a belső ellentéteket. Bajnaiéknak szükségük van olyan emberekre, akik most is a parlamentben ülnek, s őket képviselik. Csakhogy Schiffer sokévi munkája lehetetlenül el ezzel. Ő meg nem hajlik!
Miért is nem?

Meglehetősen markáns arculatot dolgozott ki pártjának, s róla elhihető, hogy komolyan is gondolja, s ez nála nemcsak érdek, hanem értékrend is. És van identitása. És nem érdekpolitikus, hanem értékalapú. Amit persze mind fel kellett volna adni Bajnai Gordon mögött.

Akarjuk, nem akarjuk: nem lesz más a politika

Amint látják, kedves olvasóim, teljes erővel megy az MSZP gyűlöletkampány, a Bajnai-féle pártalakítás, az egyetemeken a nyugtalanságot mesterségesen fenntartó szervezkedés – és persze ez mind a „legnagyobb elnyomás” közepette. Nálunk olyan diktatúra van – állítják ezek a hölgyek és urak -, hogy abban semmit nem tehet a „demokratikus ellenzék”. A gonosz kormány mindenkit letipor.

Hogy ez a magát demokratikusnak kikiáltó csapat és értelmiségi holdudvara miért tud mégis ilyen nyíltan szervezkedni, idegen pénzeken a kormány ellen ország-világ előtt vonulni, kiképezni, nyilatkozni, gyűlölködni, azt elég nehéz a helyére tenni. Mert akkor most diktatúra van, ahol elnyomnak minden ilyesmit, ahol börtönbe zárják szegény ellenzékieket, vagy normális demokrácia?

Költői a kérdés. Minden magyar polgár jól tudja, hogy semmiféle „rezsim” nincs Magyarországon. Van egy nagy többséggel megválasztott, legitim kormány, amelyik teljes erővel dolgozik az ország jobbításáért. Miközben a másik oldal bomlik, egyesül, pártot alapít és teljes gőzzel ellen-agitál.
És még mindig nem értik, hol is szúrták el azt a bizonyos nyolc évet. Ahogy látom, soha nem is fogják. Talán majd akkor, amikor tényleg más lesz a politika.

A damaszkuszi út

Ezt a napot, január 25-ét, pálfordulónak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, mely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és innentől Pál apostol néven emlegetik. Benjamin törzséből származott, gyűlölte Jézust és tanítványait. Ám a damaszkuszi úton olyan esemény történt vele, ami megváltoztatta egész életét. Megjelent neki Jézus, és az egyik legbuzgóbb apostol lett.

Legalább egyszer mindenkinek végig kell mennie ezen az úton! De sok „Pállá” váló (azaz megváltozó) a legfontosabb mozzanatot hagyja ki, azt, hogy mindent be kell vallani: szembenézni, vállalni, újrakezdeni.

Sokat mond a nevek jelentése is:
Saulus: jelentése nagy, a Paulus-é: kicsi.

Nemzetünk történetében a január a legsötétebb hónap. Gondoljunk csak a Don-kanyarra, ahol a nemzet egyik tragédiája történt, vagy a másik napra, mikor a holokauszt áldozataira emlékezünk.

Vajon e bűnök elkövetői közül hányan mentek végig a damaszkuszi úton?

Rögtön jövök…

Kedves Olvasó! Ebben a bejegyzésben engedje meg, hogy kicsit személyesebb legyek, hiszen egy időre elbúcsúzom. Egy éve a Kaposvár Most felkérésére kezdtem a blogolást – nem tudtam, mekkora fába vágom a fejszémet. Nem bántam meg, hiszen egyrészt mindig izgalmas dolog valami újba belekezdeni, valami újban kipróbálni magamat, másrészt sok pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól és a blogtársaktól.

Talán azt is leszögezhetjük, hogy ezalatt az egy év alatt a Kaposvár Most beváltotta a hozzá fűzött reményeket és egy pozitív felhangú hírportál lett – ami ma hiánypótló felület dacára a média túlkínálatának. Ha ebben csak kicsi részem is volt, az már ok az örömre.

De… be kell valljam, hogy a hétről-hétre írás nagyon nyomaszt. Az életem amúgy is egy ugróiskola a határidőnapló rubrikáin. Ezen kívül az írás – akár csak a tervezés - alkotás, amiben el kell(ene) mélyedni. Kiégve, rohanvást pedig nem lehet alkotni.

Sláger

Egyszóval beszélgessünk az időjárásról! Hogy lesz-e hó, nem tudom, csupán azt, hogy sokkal nagyobb az esélye, mint a gatyarohasztó hőségnek. Akinek ez kevés, annak küldöm Halász Judit megunhatatlan slágerét, melynek főhőse a havazás ellenére is eljutott Malackához, és aztán haza is érkezett annak rendje módja szerint:

Míg Micimackót hallgattam, eszembe jutott néhány dolog. Hogyan is kezdődik a dal? Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt… Igen, egy napon, mikor hómbudsmannak semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat. Vagy talán vicceset? Ezt csak ő tudhatja.

Én azonban - immár ötödször hallgatva Halász Juditot - arra gondolok, esetleg a biztos úrnak akadhatna fontosabb dolga is. Tudja-e a hómbudsman úr, hogy hazánkban a munkahelyeken naponta módszeresen tiporják lábbal az emberi jogokat? Rengeteg hely van, ahol ez a napi rutin része, a dolgozók többségének már fel sem tűnik, illetve csak a nagyon kirívó eseteknél háborodik fel, persze azt is csak módjával teszi.

Ágytól-asztaltól elválni...

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon zajlik a szülők válása. Ha a felek képtelenek arra, hogy kulturáltan lépjenek külön utakra, akkor komoly lelki sérülést okozhatnak a gyereknek. Bármennyire fájdalmas is az elválás, kevésbé töri össze a kicsiket, ha a szülők kapcsolatban maradnak egymással, ha többször és mindketten elmondják neki, hogy továbbra is ugyanolyan fontosak a számukra, mint azelőtt, és ha nem használják őket eszközként arra, hogy borsot törjenek a másik orra alá.

Sajnos sokan mégis beleesnek ebbe a hibába, a látszólag a gyerekért folyó küzdelemről azonban hamar kiderül, hogy fő célja sokkal inkább a másik bosszantása. Ezt a kicsik is nagyon könnyen megérzik, ami rendkívül elkeseredett gondolatokat ébreszt bennük. Úgy érzik, valójában rájuk nincs is szükség, ami megint csak fokozza az öngyilkosság és pszichés problémák veszélyét.

Megdöglött a politika?

Az LMP lehet, hogy hét végén szakad. Mondják, ugyan hogyan lehet két „Legyen Más a Politika”? „Legyen Kétféle a Más Politika?” Pinokkió orra sok helyen kinőhetett volna. Nőjön ki hát más helyeken is! Bajnai baja, hogy a két hét fellendülés után parlamenti küszöbszintre süllyedtek. A nyugati befektetők pénzügyi szempontjából aligha a legmegtérülőbb beruházás.

A KDNP az igazak álmát alussza. Bár néha mordul egyet! Errefelé az iszlám ritkán ébreszti fel. A FIDESZ pihen babérjain: kétségtelen rohammunkában - és sikeres rohammunkában - megdolgozott érte! Az MSZP bízik választóiban – évi 2% hal ki csak belőlük, s lehetőleg százezrével adódik a mindig elégedetlenkedőkből. Felbérelték Ron Werbert, az elégedetlenkedők mozgósításának nemzetközileg elismert nagy mágusát. Lenin tehetségtelen kezdő volt hozzá képest. Csak nem értem, mitől nő az antiszemitizmus!

Mi félév múlva már nem lehetünk objektív szavazók! Igyekezni fognak mindenkit polarizálni, megosztani, befolyásolni!

Árokásás kétezerrel

Zavaróan korán elkezdődött a 2014-es választási kampány. Kezdte Bajnai fellépése, amire válaszként egy civil csoport megjelentette a pesti buszokon a Gyurcsány-Bajnai-ellenes plakátokat. Gondolom ezen az ötleten kapva-kapva, mozgásba lendült az MSZP is. Plakátolnak. Civilek pénzelik, mondják. Talán azok a pályázatokból, állami megrendelésekből kiszorult „baloldaliak” ők, akiknek egyetlen reményük az MSZP visszatérése. Szerencsére nincsenek sokan.

Annyian azért mindig lesznek, hogy beindítsák ezt a gyűlöletkampányt. Visszataszító ez több okból is. Az egyik az időpont. Másfél évvel a választások előtt kampányolni egyenesen nevetséges. Ma kiplakátolnak olyasmit, ami pár hét, pár hónap múlva már nem lesz aktuális. Jó példa erre a Hoffmann Rózsa-ellenes plakát. Tandíjjal riogatnak, rájátszva az egyetemi tüntetésekre. Mikor megrendelték a plakátokat, nem is sejtették, hogy a kormány közben megállapodik a hallgatói önkormányzattal, meg a pedagógusokkal is. Így ezek a plakátok máris idejét múlták, és más célt, mint a gyűlöletkeltést, nem szolgálnak. 

Még felháborítóbb a Matolcsy-ellenes akció. Mégpedig azért, mert ha valamiben az MSZP sáros, az bizony a magyar gazdasági élet padlóra küldése és az ország eladósítása. Gazdasági állapotunk helyzetéről nekik igazán illedelmes lenne mélységesen hallgatniuk. De képtelenek felvállalni a múltbeli felelősségüket. Hogy egyszer elképzeléseikkel már a csőd szélére vitték az országot.