Kibukott a mélyből a sötét és riasztó valóság!

A héten nyilvánosságra hozták a titkosszolgálat vezetője és a maffia első számú vezéralakja közti - 2008. évben lezajlott - találkozó jegyzőkönyvét. A beszélgetés - bár részben „virágnyelven” zajlott, de kétségtelenül - megállapodást tükröz. Az olajhamisítás elsőszámú gyanúsítottja, kit soha meg nem találtak, miközben idehaza bujdokolt, továbbra is vezetve a maffiaügyeket, kétszer és két elegáns nyilvános helyen találkozott a Nemzetbiztonsági Hivatal első emberével.

A hang- és részben videofelvételek szerint e két jeles szervezet első számú embere megállapodást kötött. Portik felajánlotta, hogy az  alvilág rá fog világítani az akkori ellenzék (FIDESZ-KDNP) esetleges botrányos ügyeire, sőt némi kábítószer és kupleráj formában meg is rendezi azt, az NBH meg elfedi a számára dolgozó „intézmény” ügyeit, sőt lejáratja annak konkurenciáit. Ez körvonalazódik a jegyzőkönyvből.

Három év a mérlegen

Éppen a héten múlt három éve, hogy a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett a 2010-es választásokon. A választási győzelmet a pártszövetség a pesti Vörösmarty téren ünnepelte. A pulpituson a kerület polgármestere, Rogán Antal köszöntötte a teret zsúfolásig megtöltő ünneplőket, Kósa Lajos lépett fel, majd Semjén Zsolt, a KDNP elnöke felidézte, amikor Navracsics Tiborral egyedül szónokoltak a több mint kétszáz fős, pfújoló, bekiabáló szociálliberális képviselő előtt. Három éve - ahogy Orbán Viktor, az est főszónoka megfogalmazta -, ezzel a választással egyszer és mindenkorra befejeződött, megbukott a szocializmusnak álcázott oligarcha-uralom.

Szeressétek ellenségeiteket!

Most, hogy elmúlt húsvét, a keresztények legnagyobb ünnepe, következik pünkösd, amikor a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli (Spiritus Sanctus). De én most nem ezekről szeretnék írni, hívő ember úgyis ismeri, az ateistát pedig nem érdekli. A hegyi beszédről, illetve annak egyik részletéről szeretnék beszélni.

Mert számomra ennek most igazán eljött az aktualitása. Mert úgy érzem, nem szeretjük ellenségeinket. De itt álljunk meg egy szóra! Mert ki a mi ellenségünk? Aki rosszat akar nekünk, hamis vádakkal illet bennünket? Nem is biztos, hogy ellenségünk, csak félrevezetett ember.
Persze nem vagyok ilyen naiv! Tudom, hogy mindenkinek vannak ellenségei vagy ezért vagy azért. Mert ha az ember sikeres, az már gyanús! Vagy ha okosabb, a másik állandóan kételkedik, hogy ez bizony úri huncutság. Vagy a politika teszi mindezt? Mert egyesek nem tudják elviselni, hogy a történelem átlépett felettük!

Hírtelenül

Végre újra a kertben. Ülök a kedvenc bambusz fotelemben, lábam a tóparti köveken, körülöttem nyíló virágok, és közben azon gondolkodom, hogy vajon jó ötlet volt-e a teljes hírzárlat bevezetése. Már egy hete nem olvastam újságot, nem néztem híradót és a neten sem kattintottam a hírportálokra.

Szóval tudatlan vagyok. Egy hét a mai felgyorsult tempóban őskövületté tesz, nincs mese, valószínűleg végleg lemaradtam, elszállt felettem az idő vasfoga vagy mi. Valahogy mégis jól érzem magam, nem tudni, hogy mit mondott Brüsszel, vagy éppen a libás ember, esetleg maga O. V., nem tűnik nagyobb bajnak, mint hogy beleesett a papucsom a vízbe. Most állhatok fel kiszedni, oda az ihlet.

A papucs a napon szárad, én pedig hallgathatom a vasárnapi lakópihenő övezeti csendet.

Csiklandozó rügyfakadás

Sosem hittem a férfi-nő közötti szelíd barátságban. Csak majdnem. De megint megcáfoltak. Mert mindig lesznek olyan élethelyzetek, hangulatok, amikor megérzed, hogy Ő a másik nemhez tartozik. És eljátszol a gondolattal, vagy ha azt nem is, de bevillan az agyadba valami oda nem illő póz.

Sosem tudhatod mikor, és miért történik meg egy hirtelen rügyfakadás. S ha kifakadt, már nem tudod megállítani. Jön fel benned valami csiklandozó szárnysurrogás, egyre gyakrabban és egyre mélyebbről. Érzések, érzetek, képek, vágyak, mondatok. Nem tudsz már úgy rá nézni, hogy az agyadban ott ne villogna egy elképzelt mozdulat.

Fifu

Fifu, alias Némedi Árpád filmszínész. Egy sokoldalú ember és művész. Egész élete Kaposvárhoz köti, ezért talán kevesen tudják róla, hogy berzencei. A kaposvári színház nemcsak a somogyisága miatt volt számára jó választás. Karakterének, manírmentes közvetlenségének, csapatszellemének is ez áll jól. Kora ellenére hosszú a szerepeinek listája, alakításaira évek múltán is jó szívvel emlékeznek a nézők. 2007-ben megkapta a Kölnben élő író-publicista, Bezerédj Zoltán által alapított díjat.

1984-et írtunk, amikor a tisztviselőtelepi ház teraszán éjt nappallá téve matekoztunk a Fifuval. Iszonyodott tőle, pedig tudott gondolkodni. Ez olyasféle iszonyat, mint amikor a kisgyerek ösztönösen fél a kígyótól meg az egértől, mert beleégették génjeibe a félelmet és az undort, pedig mindegyik békés állat. Ennek túllépéséhez emberfeletti erő kell, amivel főhősünk rendelkezik, mondhatom. Állíthatom azt is, hogy színészi életét is nagyban segítette ez a heroikus küzdelem, hiszen megtanulta és gyakorolta az önlegyőzés mesterségét.

A baloldal tényleg feladta?

Furcsa elemzés jelent meg egy hete a Magyar Nemzetben. Szerzője azt állítja, azért nem épül a baloldalon – Mesterházy ás Bajnai között - közös stratégia, mivel semmi esélyt sem látnak a győzelemre, sokkal fontosabbak számukra a parlamenti helyek.

Gyurcsány Ferenc - úgy tűnik - már egyikük számára sem tényező, legfeljebb teher. Fletó persze a showműsorok nagy szervezője, ebben veri mindkettőjüket. Nem előnyükre. Furcsa elosztás: az MSZP-nél a rutin és a jelentős infrastruktúra, az Együtt 2014 mögött az amerikai támogatás, Gyurcsánynál a kommunikációs képesség.

Közvéleménykutatók között a FIDESZ-KDNP szövetség egyértelműen nyerésre áll, sokuknál nagyobb arányban az elmúlt választás 2/3-ánál.

Újabb nekifeszülés az Európai Unió és Magyarország között

Valami nem megy jól az EU-ban. Ezt én az elnök, Barroso és csapata rovására írom. Az általa vezetett „EU-kormány” sehol nem arat sikert. Rég le kellett volna állítania a Magyarország ellen felkorbácsolt balliberális indulatokat is. Nem ezt teszi, hanem felkarolja a felkarolhatatlan támadásokat.

Nem véletlen, hogy Európa-szerte nő az elégedetlenség az EU-val szemben. De nemcsak a megtámadottak, pénzügyileg kizsigereltek körében. Németországban megtartotta első konferenciáját az Alternative für Deutschland nevű párt. Az alapkövetelésük, hogy vissza kell hozni a márkát az euró helyett, vagy pedig külön legyen egy északi euró és egy déli euró. Nagyon komoly emberek álltak az élére, és állítólag van esélyük szeptemberben a Bundestagba való bejutásra.

Barroso úr jobban tenné, ha erre figyelne a mi alaptörvényünk helyett.

Ló tircách! - Mózes 20:1-14

Régi történet a benzinkútrablóé. Ugye, még emlékszünk rá? Aki Dacia autóval száguldott el, és ezen bukott le. Mert a Dacia mindenre jó, szétesik, szétrohad, csak száguldani nem tud. A másik rabló. Elvesztettem az R Go’ s lemezemet meg anyámnak az Ergamos üvegét. Otthon mindenem megvolt, van Hi-Fi-m meg videóm, izgalomra vágytam.

No, Pubi, ha legközelebb izgalomra vágysz, ott van a jobb kezed! Nem mondom, babra munka… Aztán jöhet az alsó madárfogás és szakítani nem kell! Hofi Géza örökzöldje jutott eszembe. A hírekben hallgatom, hogy a lövészklubban történt gyilkosság egyik elkövetője interjút adott. Szintén jó családi körülmények között élt és szépen mondta a kamerába: izgalomra vágyott.

Ilyenkor az agyam leblokkol. Mi az, hogy izgalomra vágytam? Tényleg azért ölünk, rabolunk, lopunk, mert izgalomra vágyunk?

Ünnep utánérzések nélkül

Április 11-én gurulok Balatonszárszó felé, mint annyiszor már az utóbbi húsz évben. Csupán tavaly esett meg, hogy nem tudtam elmenni, ennek tanúi lehettek e blog olvasói is. Szárszóra menni nekem egyfajta zarándoklat, spirituális utazás egy világba, ami van, de valahogy mégsincs.

A ma divatos kifejezéssel mondhatnám, feltöltődni megyek, de ez nem lenne igaz, ide inkább a levezetés szó illik. Igen, ebben a zarándoklatban levezetem egy-egy költőietlen év összes érdemtelen történését, leföldelem magam.

Minden a szokásos mederben folyik, talán nem is lenne belőle blog téma, ám elhangzik egy mondat Szárszó polgármesterének szájából, mely tovább lendíti az évi rutinon: "A szárszóiak magukénak érzik az ünnepséget és a József Attila-kultuszt, és annak, hogy nem jelentek meg itt többen, csupán az az oka, hogy munkanap van.” Munkanap, milyen szép szó ez, és mennyi mindent felvet. Igen, a kérdés: a költészet napja miért nem állami ünnep?