Formailag összeállt a balliberális koalíció

Megszűnt az „idétlen totyorgás”, Konrád György elégedett lehet. Kezet fogtak nyilvánosan azok, akik a színfalak mögött már rég kezet ráztak: Mesterházy és Bajnai. Talán azok utasítására, akik a pénzt adják a kampányukra. Egy cél érdekében csöröghet tehát a kassza, együtt fognak jelölteket állítani, és egy lesz a választási lista is. Azaz: ez egy vegytiszta koalíciós megállapodás, aláírás nélkül. Ezzel megvan a Fidesz-KDNP 2014-es kihívója: az MSZP-Együtt. Még jön majd hozzájuk a többi kis pártocska is.

Ne legyenek kétségeink, be fog csatlakozni ebbe a koalícióba Gyurcsány Ferenc, Bokros Lajos, Fodor Gábor, Ungár Klára, Kuncze Gábor és a többiek is a pártjaikkal, szervezeteikkel. De lehet, hogy még az LMP is. Nem véletlen ez a pártalapítási láz. Amint a legnagyobb (MSZP) bevonta a kisebbet (Együtt), már összegyűjthetik a még kisebbeket is. Ha van pártjuk, egyesületük, akkor felkerülhetnek erre a közös listára. A lényeg, hogy újra összeálljon – új pártnevekkel -, a régi MSZP-SZDSZ névsor. Hogy ott üljenek megint a Parlamentben. Mindahányan, akik egyszer már majdnem fejre állították Magyarországot.

Igaz történet!

Egy kedves ismerősömmel beszélgettem a minap. Mindenről szó esett, ami ilyenkor szokásos. Tudtam, hogy idős szülei vannak és a múlt évben beköltöztek egy idősek otthonába. Természetesen rákérdeztem, hogy a szülőkkel mi van. Tudod, volt a válasz, az édesanyám nemrégen hunyt el.

A kötelező részvétnyilvánítás után azért még kérdezgettem, mi volt a baj? Tudtam, hogy a szülők, bár személyesen nem ismertem őket, a tipikus falusi emberek életét élték hosszú-hosszú évtizedeken keresztül. Mikor már nem bírták a kertet művelni, mint fent írtam, akkor költöztek be az otthonba. Hamar megszokták az idősek otthonában az életet. Minden komfortjuk megvolt, igaz, elég jelentős összeget fizettek ezért havonta, de az eladott házuk fedezte a költségeket.

Nem is írtam volna le a történetet, hiszen nap mint nap történik ilyen, de az utolsó percek miatt mégis megteszem. Kérdeztem, hogy viselte a papa, hogy a társa elment, örökre itt hagyta őt.
- Tudod, az úgy történt, hogy...

Lomi feeling

A lomtalanítás remek dolog, hiszen módot ad arra, hogy viszonylag egyszerűen megszabadulhasson mindenki feleslegessé vált cuccaitól. Sokan nem is gondolják, hogy nem csak a helytakarékosság, de a mentális tisztulás okán is fontos, hogy kidobjuk azokat a dolgokat, amelyek ugyan valamikor fontosak voltak, de mivel megtették a dolgukat, immár csak a helyet foglalják a lakásban, tárolóban és valamiért a fejünkben is. Fontos tehát, hogy időnként szanáljunk, hogy átgondoljuk kacatjainkon át nézve is a „hogyan tovább”-ot.

Erre remek lehetőség a lomtalanítás, hiszen ilyenkor az önkormányzat cége szállítja el és kezeli a feleslegessé vált holmikat, illetve azoknak csak egy részét. Mert így lomtalanítás idején, amúgy szinte forgalommentes lakótelepünk utcáin elképzelhetetlen mennyiségben jelennek meg a különböző furgonok, utánfutós járművek, melyeknek gazdái próbálnak hasznot húzni az általános megtisztulási hajlandóságból.

Megmondom őszintén, nekem nem tetszik ez a felhajtás, de láthatólag a hatóságokat nem zavarja. Miért is zavarná?

Egy borsónyi bölcsesség

Sajgó végtagok, hólyagok a tenyérben, és „parasztbarnaság”. Ez az eredménye, ha az ember lánya kapát ragad, és úgy dönt, ültet, életet ad, teremt. Eredendően minden emberben benne van a teremtés vágya. Csak kevesen gondolják úgy, hogy ezt ásóval és kapával, többen inkább a nagyharangban bíznak.

Családot létrehozni, gyermeket vállalni… Ott is egy magot ültetünk el, ahogyan a kertben is. Tudom, merész ez a párhuzam, de valós. Ahogy takargattam a kis borsószemeket, arra gondoltam, szegénykék, most már csak a Jóistenben bízhatnak.

Aztán rájöttem, hogy nem is szegénykék, hanem inkább szerencsések. Hisz mindeddig erre vártak a zacskóban. Bátrak és nyugodtak. Nem aggódnak azon, hogy meddig kell még várni, mi lesz holnap, mi lesz, ha nem lesz eső, ha betámadja őket valami károkozó, mi van ha sokan lesznek egy helyen, ha nem lesz elég termés. Bezzeg mi!

A töröcskei Rozmár neve Borbás Gábor

Mondhatnám azt is, hogy Igazi Ősember, vagy azt is, hogy melegszívű, öntörvényű művész. Szerintem, ha bármiféle anyagot adsz a kezébe, abból egy alkotás születik. Megőriztem azt a tavalyi fadarabot, amiből egy madarat készített fél perc alatt. Ő az anyagban mást lát, mint a halandók. Vannak ilyen emberek, akik arra születtek, hogy teremtsenek, Gábor ilyen.

Kaposváron, ha végigmegyünk az utcákon, sorra találkozhatunk általa tervezett különleges épületekkel: pl. a Corner, vagy az egészségbiztosító épülete. Persze, ha Budapestre, vagy Zalaegerszegre megyünk, ott is láthatjuk teremtményeit. Kicsit, nagyot, közepest, élhetőt. Elveti a szimmetriát és jól ötvözi a múltat, jelent és jövőt, ami a maradandóság záloga.

Más módon is gondoskodott a hallhatatlanságról, hiszen gyermekei és unokája viszik tovább a fáklyát. Igazán komoly díjat csak inkább adott, mint kapott, szerintem el sem fogadná, mert számára ez lényegtelen.

Kibukott a mélyből a sötét és riasztó valóság!

A héten nyilvánosságra hozták a titkosszolgálat vezetője és a maffia első számú vezéralakja közti - 2008. évben lezajlott - találkozó jegyzőkönyvét. A beszélgetés - bár részben „virágnyelven” zajlott, de kétségtelenül - megállapodást tükröz. Az olajhamisítás elsőszámú gyanúsítottja, kit soha meg nem találtak, miközben idehaza bujdokolt, továbbra is vezetve a maffiaügyeket, kétszer és két elegáns nyilvános helyen találkozott a Nemzetbiztonsági Hivatal első emberével.

A hang- és részben videofelvételek szerint e két jeles szervezet első számú embere megállapodást kötött. Portik felajánlotta, hogy az  alvilág rá fog világítani az akkori ellenzék (FIDESZ-KDNP) esetleges botrányos ügyeire, sőt némi kábítószer és kupleráj formában meg is rendezi azt, az NBH meg elfedi a számára dolgozó „intézmény” ügyeit, sőt lejáratja annak konkurenciáit. Ez körvonalazódik a jegyzőkönyvből.

Három év a mérlegen

Éppen a héten múlt három éve, hogy a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett a 2010-es választásokon. A választási győzelmet a pártszövetség a pesti Vörösmarty téren ünnepelte. A pulpituson a kerület polgármestere, Rogán Antal köszöntötte a teret zsúfolásig megtöltő ünneplőket, Kósa Lajos lépett fel, majd Semjén Zsolt, a KDNP elnöke felidézte, amikor Navracsics Tiborral egyedül szónokoltak a több mint kétszáz fős, pfújoló, bekiabáló szociálliberális képviselő előtt. Három éve - ahogy Orbán Viktor, az est főszónoka megfogalmazta -, ezzel a választással egyszer és mindenkorra befejeződött, megbukott a szocializmusnak álcázott oligarcha-uralom.

Szeressétek ellenségeiteket!

Most, hogy elmúlt húsvét, a keresztények legnagyobb ünnepe, következik pünkösd, amikor a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli (Spiritus Sanctus). De én most nem ezekről szeretnék írni, hívő ember úgyis ismeri, az ateistát pedig nem érdekli. A hegyi beszédről, illetve annak egyik részletéről szeretnék beszélni.

Mert számomra ennek most igazán eljött az aktualitása. Mert úgy érzem, nem szeretjük ellenségeinket. De itt álljunk meg egy szóra! Mert ki a mi ellenségünk? Aki rosszat akar nekünk, hamis vádakkal illet bennünket? Nem is biztos, hogy ellenségünk, csak félrevezetett ember.
Persze nem vagyok ilyen naiv! Tudom, hogy mindenkinek vannak ellenségei vagy ezért vagy azért. Mert ha az ember sikeres, az már gyanús! Vagy ha okosabb, a másik állandóan kételkedik, hogy ez bizony úri huncutság. Vagy a politika teszi mindezt? Mert egyesek nem tudják elviselni, hogy a történelem átlépett felettük!

Hírtelenül

Végre újra a kertben. Ülök a kedvenc bambusz fotelemben, lábam a tóparti köveken, körülöttem nyíló virágok, és közben azon gondolkodom, hogy vajon jó ötlet volt-e a teljes hírzárlat bevezetése. Már egy hete nem olvastam újságot, nem néztem híradót és a neten sem kattintottam a hírportálokra.

Szóval tudatlan vagyok. Egy hét a mai felgyorsult tempóban őskövületté tesz, nincs mese, valószínűleg végleg lemaradtam, elszállt felettem az idő vasfoga vagy mi. Valahogy mégis jól érzem magam, nem tudni, hogy mit mondott Brüsszel, vagy éppen a libás ember, esetleg maga O. V., nem tűnik nagyobb bajnak, mint hogy beleesett a papucsom a vízbe. Most állhatok fel kiszedni, oda az ihlet.

A papucs a napon szárad, én pedig hallgathatom a vasárnapi lakópihenő övezeti csendet.

Csiklandozó rügyfakadás

Sosem hittem a férfi-nő közötti szelíd barátságban. Csak majdnem. De megint megcáfoltak. Mert mindig lesznek olyan élethelyzetek, hangulatok, amikor megérzed, hogy Ő a másik nemhez tartozik. És eljátszol a gondolattal, vagy ha azt nem is, de bevillan az agyadba valami oda nem illő póz.

Sosem tudhatod mikor, és miért történik meg egy hirtelen rügyfakadás. S ha kifakadt, már nem tudod megállítani. Jön fel benned valami csiklandozó szárnysurrogás, egyre gyakrabban és egyre mélyebbről. Érzések, érzetek, képek, vágyak, mondatok. Nem tudsz már úgy rá nézni, hogy az agyadban ott ne villogna egy elképzelt mozdulat.