Csiklandozó rügyfakadás

barátságAdok-kapok bókok, piruló arcok, frissen barnult hangulatok, kétértelmű mosolyok, libabőrös gondolatok kúsznak be a napjaidba. Aki télen barát volt, az most szemtelenül izgalmas lehetőség. A barátságtalan, hideg hónapokban lelki melegségért nyúltam a gondolataiért, most pedig hirtelen kinyílt a kulcsra zárt fiók és a csiklandozó vágyait kérem, kapom.

Sosem hittem a férfi-nő közötti szelíd barátságban. Csak majdnem. De megint megcáfoltak. Mert mindig lesznek olyan élethelyzetek, hangulatok, amikor megérzed, hogy Ő a másik nemhez tartozik. És eljátszol a gondolattal, vagy ha azt nem is, de bevillan az agyadba valami oda nem illő póz.

Sosem tudhatod mikor, és miért történik meg egy hirtelen rügyfakadás. S ha kifakadt, már nem tudod megállítani. Jön fel benned valami csiklandozó szárnysurrogás, egyre gyakrabban és egyre mélyebbről. Érzések, érzetek, képek, vágyak, mondatok. Nem tudsz már úgy rá nézni, hogy az agyadban ott ne villogna egy elképzelt mozdulat.

Megtedd vagy ne? Mikor? Hogyan? S utána tudsz majd ugyanúgy beszélni vele az álmaidról, csalódásaidról, örömeidről? Ha Ő válik mindezek tárgyává? Szabad ezt? Belerondítás vagy az élet rendje? Egyelőre keresem a válaszokat. De az biztos, hogy már nem tudom visszacsomagolni egy alvó rügybe.