Három év a mérlegen
Éppen a héten múlt három éve, hogy a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett a 2010-es választásokon. A választási győzelmet a pártszövetség a pesti Vörösmarty téren ünnepelte. A pulpituson a kerület polgármestere, Rogán Antal köszöntötte a teret zsúfolásig megtöltő ünneplőket, Kósa Lajos lépett fel, majd Semjén Zsolt, a KDNP elnöke felidézte, amikor Navracsics Tiborral egyedül szónokoltak a több mint kétszáz fős, pfújoló, bekiabáló szociálliberális képviselő előtt. Három éve - ahogy Orbán Viktor, az est főszónoka megfogalmazta -, ezzel a választással egyszer és mindenkorra befejeződött, megbukott a szocializmusnak álcázott oligarcha-uralom.
Amit akkor este még senki nem tudott, az az volt, hogy az ország nemcsak teljesen eladósodott, hanem a totális gazdasági csőd szélén is állt. Ez volt Gyurcsány és Bajnai hagyatéka. Mindaz a gazdasági program, amit a választások előtt a Fidesz kidolgozott, felkerülhetett a polcra. A fő feladat az ország megmentése lett, a görög - majd azóta már tudjuk -, spanyol, portugál vagy éppen ciprusi sorstól. A költségvetés csak a különadók bevezetésével volt egyensúlyban tartható. Ez sikerült, ma 1,9%-os az államháztartás deficitje. Itt tehát kiválót produkált a kormány. Ahol nem sikerült az előrelépés, az a gazdasági fejlődés megindítása. Talán most, a Nemzeti Bank segítségével sikerül ez is.
Hiába jött hát el a lehetőség arra, hogy mindenkorra megbukjon a balliberális vonulat, ez nem következett be.
Kiválót teljesített a kormány a nagy rendszerek átalakítása területén is. Amit elődei húsz évig képtelenek voltak megoldani, az a kétharmaddal a Fidesz-KDNP-nek sikerült. Átalakult a magyar közigazgatás, benne a járások újraszervezésével. Állami kézbe került az oktatás, az iskolák, az egészségügy, a kórházakkal. Ezek az intézkedések most kezdenek összecsiszolódni, de bizonnyal sikerrel fognak járni. Ahogy sikeres lett a médiatörvény, vagy a legfontosabb, az új Alaptörvény életbe lépése is. Nem lehet teljes leltárt még készíteni, de egyértelmű: az Orbán-kormány betartotta azt, amit 2010. április 25-én este a téren ígért.
És mégsincs nyugalom. Már a választások utáni napokban érezhető volt, hogy a teljes vereséget szenvedett baloldal - különösen a Parlamentből is kiszorult liberálisok -, nem fogják könnyen megadni magukat. Azóta már tudjuk, hogy csalódottságuk nem állt meg az országhatárokon belül. Világgá szaladtak panaszukkal. Ezeket a sirámokat nyugati párttársaik szinte az elviselhetetlenség határáig felnagyították.
Ma ott tartunk, hogy teljesen érdektelenek a tények az európai és az amerikai balliberálisoknak, az Orbán-kormány jót nem tud cselekedni. Vizsgálnak, üléseznek, megtárgyalnak, sajtóban, televíziókban lejáratják az országot, ahol csak lehet. Hogy ezt a magyar külügy nem tudta kivédeni, az az elmúlt három év talán legnagyobb gyengesége.
Hiába jött hát el a lehetőség arra, hogy mindenkorra megbukjon a balliberális vonulat, ez nem következett be. Nemzetközi összefogással még mindig képesek arra, hogy megkeserítsék még azt a harcot is, amit a Fidesz-KDNP a gazdasági csőd elkerüléséért nap mint nap megvív.
Bíztató, hogy a választóik kitartanak a Fidesz mellett. Látják, hogy a három év eredményei ma már elkezdenek pozitívan működni. Így minden remény megvan arra, hogy 2014-ben a magyar választók többsége újra Orbán Viktor vezetésével ünnepeljen a Vörösmarty téren.