Hidegvérrel!

Truman Capote világhírű regénye jutott eszembe. Ugye, ismerjük a történetet? Mikor is két bűnöző hidegvérrel irt ki egy családot a haszon reményében. Miért jutott ez az eszembe? Mert most kezdődött egy gyermek meggyilkolásának pere.

Nem kell bemutatni a történetet, ezt a gyermeket is hidegvérrel gyilkolták meg. A szakemberek szerint még élt a gyermek, mikor eltemették. A tettesek most tagadnak és egymásra mutogatnak. De nem akarok többet írni erről, hiszen minden média szinte egyenes adásban adja a bírósági tárgyalást. Hogy miért említettem meg mégis a közelmúlt tragédiáját? Mert szorosan kapcsolódik a címhez. A gyilkosság egyike a fő bűnöknek, pláne, ha azt hidegvérrel követik el.

Nézem az egyik tudományos csatornát, az egyik ország gyilkosait mutatja be. Azokat, akik soha többé nem ereszthetők szabadon, mert képtelenek beilleszkedni a társadalomba. Hogy is nevezték őket? Született gyilkosok.

Digitális bújócska

Eljött az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a RAM-ba. Mióta elterjedt, folyamatosan zajlik a vita, jó-e nekünk embereknek, hogy lassan életünk minden elemét átszövi a digitális háló, hogy néha úgy érezhetjük, már nem minket szolgál, hanem mi szolgálunk neki.

A szélsőségesnél szélsőségesebb elméletek - mily meglepő - éppen a sokat bírált digitális birodalomban, a világhálón terjednek. A Facebookot ekézni a Facebookon meglehetősen perverz dolog. Persze, tudom, így jut el a legtöbb emberhez, de mégis, itt a vizet prédikál, bort iszik szindróma könnyedén tetten érhető.

Én azt gondolom, a digitalizált világ önmagában se nem jó se nem rossz. Persze a használata, és itt nem csupán a kattintási, kommentírási és profil feltöltési képességekre gondolok, feltételez egy bizonyos mértékű intelligenciát és háttér műveltséget, különben az ember gyorsan elveszik az információhalmazban.

Amikor a ritmus vezet…

Önfeledten betáncolni az egész a lakást, úgy hogy senki sem lát, és csak a ritmus vezet. Ez az ami igazán megnyugtat, önbizalmat ad és kitisztítja az agyam. Olyan, akár egy jó szeretkezés.

A ritmus diktál, persze, ha rábízod magad a zenére. Ha ezt nem tudod megtenni, az életet sem tudod igazán élvezni. Ritmus mindenkiben van, csak sokan nem merik felvállalni. Pedig ez nem más, mint elengedés. Elengedni a korlátainkat, felvállalni az igazi valónkat, még ha nem is tökéletes, ha egy kicsit kétballábas vagy szögletes is.

Nemrég egy koncerten láttam egy 40-50 év közötti nagydarab fickót. Becsukott szemmel tombolt. Furcsa volt kicsit a mozgása, de olyan önfeledten ropta, hogy nem tudtam róla levenni a szemem. Kicsit irigyeltem is, hogy ilyen”bátor”, mert ez nekem egyelőre csak a négy fal között megy igazán jól. De ahogy öregszem, annál inkább dobom el a korlátaim. S azt hiszem, így van ez rendjén. Persze ez valakinek születésétől kezdve adott, de a legtöbb embernek tanulási folyamat.

Gondolatok a budapesti Zsidó Világkongresszus kapcsán

No, kérem, most antiszemita vagy antikatolikus vagyok?

Ideje rádöbbennünk, hogy a zsidó-keresztény viszonylatot a politika manipulálja: egyrészt szélsőjobbról, másrészt a szoc.lib. vonalról, és még az is kérdés, hogy ennek forgatókönyvét nem ugyanazok szerkesztik-e a háttérből.

Mellesleg a Zsidó Világkongresszus és éppen magyarországi megrendezése ellen semmi kifogásom: főleg, ha valódi és igaz történelmi tisztázást akar! Ráfér erre az országra, azután a töménytelen hazugság, álság és vád után, amit a bolsevikből lett posztbolsevik (mondhatnám egy kutya, de más stratégia) ken az országra, nemzetközileg.

Az a bizonyos „Mittelstand”, ami nálunk hiányzik

Az első nagy német gyár a Volkswagen volt 1985-ben. A VW Santana volt a „nyugati” autó arrafelé. Ma a Volkswagen több autót gyárt Kínában, mint bárhol máshol a világban együttvéve. A kínai „mittelstánd” pedig teljesen ráépült ezekre a német gyáregységekre, és szorgalmasan szállítják be a gyártáshoz szükséges alkatrészeket.

A példa is mutatja, hogy mennyire fontosak egy ország számára a kis- és középvállalatok. Az Európa motorjaként működő német gazdaság évi termelésének 99,7%-át (!) adják a középvállalkozások, azaz az a Mittelstand. A 10-500 főt foglalkoztató családi tulajdonú cégek tartoznak ide. Ezek a vállalkozások 66%-át foglalkoztatják az összes német dolgozónak, és 83%-ban ők képzik ki a szakmunkástanulókat. Elképesztő számok.

Amikor a Nemzeti Bank most meghirdette, hogy kedvezményes hitellel segíti a (kis-) és közepes vállalkozásokat (ez lenne a magyar Mittelstand), akkor azt hiszem, hogy az ország gazdasági fejlődésének a legfontosabb pontjára tapintott rá. Amióta nálunk is kapitalizmus van, ezzel a vállalkozási csoporttal kellett volna hatásosabban foglalkoznia a gazdaságpolitikának és a bankoknak. Erre kellett volna fordítani az EU-s és hazai pénzek zömét. Most itt is változást akar az Orbán-kormány. A következő hét évben az EU-ból jövő pénzek 60%-a megy a kis- és középvállalkozások fejlesztésére. Hogy kialakuljon nálunk is az a Mittelstand, amelyik minden ország gazdaságának az alapja, motorja.

Az emberi butaság

A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.

Albert Einstein

Az emberi butaság megint egy ember életét követelte. Olvasom, hogy az áldozat a tojásrántottát gyöngyvirág levelével sütötte meg. Pedig unalomig ismétli a média: ha az erdőn jársz és bármit is szedsz, csak a szakember által bevizsgáltat fogyaszd el. Vonatkozzon ez bármire, legyen az gomba vagy medvehagyma.

A természetnek megvannak a maga csodálatos gyógyszerei, de megvan a halálos mérge is. Most is tévedés történt, mivel a medvehagyma és a gyöngyvirág leveleit tévesztette össze az áldozat. De menjünk csak tovább! Évente hány áldozatot szed a gyilkos galóca vagy más erdei mérges gomba? Most, hogy elkezdődött a szezon az erdeinkben, egyre többen fognak gombát szedni. Vajon hányan fogják bevizsgáltatni?

Orgonaillat

Nem kell a naptárra nézni, elég, ha beleszimatol az ember a levegőbe. Orgonaillat. Átható, borzongató kinyilatkoztatás, május van, nyílnak a virágok, nyílnak a szívek, madárfüttyel köszönt a kerti csend.

Míg otthon laktam, minden május elején reggel fogtam a bicskámat, és vágtam néhány illatos orgonát édesanyámnak, nem kellett több akkor, s tán most se kéne, de a távolság másként szövi a történeteket. Azóta, hogy elköltöztem, pénzen vett virágokkal tudatom, amit az orgona sokkal szebben mondott.

Lehetne ezt még színezni, de a nyilvános lélekbúvárkodás nem kenyerem, szippantok hát még néhányat az orgonaorgiából, és kimondom itt, hogy mindenki értse: nincsenek új bölcsességek. Nincsenek, csak a régiek, az emberi kultúra több ezer éve megszületett, s azóta nem okosodik, csak időnként elbutul, hogy aztán újra felfedezze, amit mindig is tudott.

Anyák napi kifejezhetetlen…

A keze. Azt hiszem, az hiányzik a legjobban. Még így felnőttként is. Mikor kicsi voltam, sokszor aludtam el a kezével. Anya illatú volt. Nézegettem, hogy vajon mennyire hasonlít az én kezem az övéhez. Régen nagyobb volt, de mára már ugyanakkora az enyém is. És hasonlítanak.

Azt mondják, az ember maga választja ki a családot, ahová leszületik. Szerintem jól döntöttem, sosem kellene másmilyen Édesanya!

Nem tudom, hogyan csinálta, de azt hiszem hiba nélkül nevelt fel. Pedig volt, hogy hisztiztem, toporzékoltam, de jó, hogy olykor nemet mondott. A legemberibb tulajdonságokat Ő ültette el bennem. És a haja, meg a szeme…na azt is tőle kaptam. A bátyámnak a mai napig az a szép nő, akinek olyan hosszú és szép haja van, mint egykor neki. De olyan méteres tortát és zserbót sem tud sütni senki a világon!

A vak komondor és a csőrepedés

Írásaimban általában a dolgok pozitív vetületét próbálom kidomborítani, de ebben a jelenségben nem találok ilyen részletet. Telt-múlt az idő és jött a munka ünnepe, gondoltam, végre nem csinálok semmit ezen a napon, hanem átadom magam az internet bűvöletének. Olvasom a híreket és eljutottam Józsi verte Marikáig és Terikéig, meg a szerencsétlen vak komondorig. Megnéztem az összes naptáramat, hogy ez tényleg a 21. század? Ha ez igaz, hogy napjainkban ilyenek történhetnek, akkor ez rosszabb, mint a középkor.

Egy falu, egy szomszédság egy család közönye mellett rettegésben, fájdalomban és szenvedésben telhet el 25 év egy olyan nő számára, aki gyermekeket szült és nevelt fel ennek az országnak és eddig kellett hallgatnia erről. Most, amikor szembenézve a kamerával őszintén elmondja az igazságot még Ő lesz a gyanúsított, mert feljelentik? Senki nem volt a környezetében, aki elmondta volna az igazságot és lépett volna? Meg kellett várni az újabb tragédiát?

Szeretnék egyszer egy szép és tiszta magyar ünnepet ülni!

Május elsején „a Herczeg pincészetben”, ott, Nágocs szőlőhegyén – mondjuk domborulatán – összegyűlt talán 20 magyar, felerészt sváb, egyötödrészt ideköltözött ánglius és verset mondott, verset olvasott. 100 éves évfordulók: Weöres és Jékely Zoltán születése, Byron halála, és sok rím és story összecsengése.

20 ember élvezte a tavaszt, a szőlőhegyen virágzó fákat, a táj hangulatát. A versek között apró viták, elmélkedések, az irodalom játékosan komoly hangulata. Az asztalon bor és házi készítésű sütemény – apró falatokban.

Kemény következtetés:

Blogjaim néha sisteregnek: politikai, politológiai elemzések, még ha pártfüggetlenek is. S a lázadás: Nem kellene adni e nemzetnek, e lakosságnak annyi időt, hogy belélegezhesse a cseresznyefák illatát? Hogy végre, valaha, tisztát, hazugságmenteset, eredetit kapjon?
– átmanipulált világunktól szabadon?