Az emberi butaság

A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.

Albert Einstein

Az emberi butaság megint egy ember életét követelte. Olvasom, hogy az áldozat a tojásrántottát gyöngyvirág levelével sütötte meg. Pedig unalomig ismétli a média: ha az erdőn jársz és bármit is szedsz, csak a szakember által bevizsgáltat fogyaszd el. Vonatkozzon ez bármire, legyen az gomba vagy medvehagyma.

A természetnek megvannak a maga csodálatos gyógyszerei, de megvan a halálos mérge is. Most is tévedés történt, mivel a medvehagyma és a gyöngyvirág leveleit tévesztette össze az áldozat. De menjünk csak tovább! Évente hány áldozatot szed a gyilkos galóca vagy más erdei mérges gomba? Most, hogy elkezdődött a szezon az erdeinkben, egyre többen fognak gombát szedni. Vajon hányan fogják bevizsgáltatni?

Orgonaillat

Nem kell a naptárra nézni, elég, ha beleszimatol az ember a levegőbe. Orgonaillat. Átható, borzongató kinyilatkoztatás, május van, nyílnak a virágok, nyílnak a szívek, madárfüttyel köszönt a kerti csend.

Míg otthon laktam, minden május elején reggel fogtam a bicskámat, és vágtam néhány illatos orgonát édesanyámnak, nem kellett több akkor, s tán most se kéne, de a távolság másként szövi a történeteket. Azóta, hogy elköltöztem, pénzen vett virágokkal tudatom, amit az orgona sokkal szebben mondott.

Lehetne ezt még színezni, de a nyilvános lélekbúvárkodás nem kenyerem, szippantok hát még néhányat az orgonaorgiából, és kimondom itt, hogy mindenki értse: nincsenek új bölcsességek. Nincsenek, csak a régiek, az emberi kultúra több ezer éve megszületett, s azóta nem okosodik, csak időnként elbutul, hogy aztán újra felfedezze, amit mindig is tudott.

Anyák napi kifejezhetetlen…

A keze. Azt hiszem, az hiányzik a legjobban. Még így felnőttként is. Mikor kicsi voltam, sokszor aludtam el a kezével. Anya illatú volt. Nézegettem, hogy vajon mennyire hasonlít az én kezem az övéhez. Régen nagyobb volt, de mára már ugyanakkora az enyém is. És hasonlítanak.

Azt mondják, az ember maga választja ki a családot, ahová leszületik. Szerintem jól döntöttem, sosem kellene másmilyen Édesanya!

Nem tudom, hogyan csinálta, de azt hiszem hiba nélkül nevelt fel. Pedig volt, hogy hisztiztem, toporzékoltam, de jó, hogy olykor nemet mondott. A legemberibb tulajdonságokat Ő ültette el bennem. És a haja, meg a szeme…na azt is tőle kaptam. A bátyámnak a mai napig az a szép nő, akinek olyan hosszú és szép haja van, mint egykor neki. De olyan méteres tortát és zserbót sem tud sütni senki a világon!

A vak komondor és a csőrepedés

Írásaimban általában a dolgok pozitív vetületét próbálom kidomborítani, de ebben a jelenségben nem találok ilyen részletet. Telt-múlt az idő és jött a munka ünnepe, gondoltam, végre nem csinálok semmit ezen a napon, hanem átadom magam az internet bűvöletének. Olvasom a híreket és eljutottam Józsi verte Marikáig és Terikéig, meg a szerencsétlen vak komondorig. Megnéztem az összes naptáramat, hogy ez tényleg a 21. század? Ha ez igaz, hogy napjainkban ilyenek történhetnek, akkor ez rosszabb, mint a középkor.

Egy falu, egy szomszédság egy család közönye mellett rettegésben, fájdalomban és szenvedésben telhet el 25 év egy olyan nő számára, aki gyermekeket szült és nevelt fel ennek az országnak és eddig kellett hallgatnia erről. Most, amikor szembenézve a kamerával őszintén elmondja az igazságot még Ő lesz a gyanúsított, mert feljelentik? Senki nem volt a környezetében, aki elmondta volna az igazságot és lépett volna? Meg kellett várni az újabb tragédiát?

Szeretnék egyszer egy szép és tiszta magyar ünnepet ülni!

Május elsején „a Herczeg pincészetben”, ott, Nágocs szőlőhegyén – mondjuk domborulatán – összegyűlt talán 20 magyar, felerészt sváb, egyötödrészt ideköltözött ánglius és verset mondott, verset olvasott. 100 éves évfordulók: Weöres és Jékely Zoltán születése, Byron halála, és sok rím és story összecsengése.

20 ember élvezte a tavaszt, a szőlőhegyen virágzó fákat, a táj hangulatát. A versek között apró viták, elmélkedések, az irodalom játékosan komoly hangulata. Az asztalon bor és házi készítésű sütemény – apró falatokban.

Kemény következtetés:

Blogjaim néha sisteregnek: politikai, politológiai elemzések, még ha pártfüggetlenek is. S a lázadás: Nem kellene adni e nemzetnek, e lakosságnak annyi időt, hogy belélegezhesse a cseresznyefák illatát? Hogy végre, valaha, tisztát, hazugságmenteset, eredetit kapjon?
– átmanipulált világunktól szabadon?

Formailag összeállt a balliberális koalíció

Megszűnt az „idétlen totyorgás”, Konrád György elégedett lehet. Kezet fogtak nyilvánosan azok, akik a színfalak mögött már rég kezet ráztak: Mesterházy és Bajnai. Talán azok utasítására, akik a pénzt adják a kampányukra. Egy cél érdekében csöröghet tehát a kassza, együtt fognak jelölteket állítani, és egy lesz a választási lista is. Azaz: ez egy vegytiszta koalíciós megállapodás, aláírás nélkül. Ezzel megvan a Fidesz-KDNP 2014-es kihívója: az MSZP-Együtt. Még jön majd hozzájuk a többi kis pártocska is.

Ne legyenek kétségeink, be fog csatlakozni ebbe a koalícióba Gyurcsány Ferenc, Bokros Lajos, Fodor Gábor, Ungár Klára, Kuncze Gábor és a többiek is a pártjaikkal, szervezeteikkel. De lehet, hogy még az LMP is. Nem véletlen ez a pártalapítási láz. Amint a legnagyobb (MSZP) bevonta a kisebbet (Együtt), már összegyűjthetik a még kisebbeket is. Ha van pártjuk, egyesületük, akkor felkerülhetnek erre a közös listára. A lényeg, hogy újra összeálljon – új pártnevekkel -, a régi MSZP-SZDSZ névsor. Hogy ott üljenek megint a Parlamentben. Mindahányan, akik egyszer már majdnem fejre állították Magyarországot.

Igaz történet!

Egy kedves ismerősömmel beszélgettem a minap. Mindenről szó esett, ami ilyenkor szokásos. Tudtam, hogy idős szülei vannak és a múlt évben beköltöztek egy idősek otthonába. Természetesen rákérdeztem, hogy a szülőkkel mi van. Tudod, volt a válasz, az édesanyám nemrégen hunyt el.

A kötelező részvétnyilvánítás után azért még kérdezgettem, mi volt a baj? Tudtam, hogy a szülők, bár személyesen nem ismertem őket, a tipikus falusi emberek életét élték hosszú-hosszú évtizedeken keresztül. Mikor már nem bírták a kertet művelni, mint fent írtam, akkor költöztek be az otthonba. Hamar megszokták az idősek otthonában az életet. Minden komfortjuk megvolt, igaz, elég jelentős összeget fizettek ezért havonta, de az eladott házuk fedezte a költségeket.

Nem is írtam volna le a történetet, hiszen nap mint nap történik ilyen, de az utolsó percek miatt mégis megteszem. Kérdeztem, hogy viselte a papa, hogy a társa elment, örökre itt hagyta őt.
- Tudod, az úgy történt, hogy...

Lomi feeling

A lomtalanítás remek dolog, hiszen módot ad arra, hogy viszonylag egyszerűen megszabadulhasson mindenki feleslegessé vált cuccaitól. Sokan nem is gondolják, hogy nem csak a helytakarékosság, de a mentális tisztulás okán is fontos, hogy kidobjuk azokat a dolgokat, amelyek ugyan valamikor fontosak voltak, de mivel megtették a dolgukat, immár csak a helyet foglalják a lakásban, tárolóban és valamiért a fejünkben is. Fontos tehát, hogy időnként szanáljunk, hogy átgondoljuk kacatjainkon át nézve is a „hogyan tovább”-ot.

Erre remek lehetőség a lomtalanítás, hiszen ilyenkor az önkormányzat cége szállítja el és kezeli a feleslegessé vált holmikat, illetve azoknak csak egy részét. Mert így lomtalanítás idején, amúgy szinte forgalommentes lakótelepünk utcáin elképzelhetetlen mennyiségben jelennek meg a különböző furgonok, utánfutós járművek, melyeknek gazdái próbálnak hasznot húzni az általános megtisztulási hajlandóságból.

Megmondom őszintén, nekem nem tetszik ez a felhajtás, de láthatólag a hatóságokat nem zavarja. Miért is zavarná?

Egy borsónyi bölcsesség

Sajgó végtagok, hólyagok a tenyérben, és „parasztbarnaság”. Ez az eredménye, ha az ember lánya kapát ragad, és úgy dönt, ültet, életet ad, teremt. Eredendően minden emberben benne van a teremtés vágya. Csak kevesen gondolják úgy, hogy ezt ásóval és kapával, többen inkább a nagyharangban bíznak.

Családot létrehozni, gyermeket vállalni… Ott is egy magot ültetünk el, ahogyan a kertben is. Tudom, merész ez a párhuzam, de valós. Ahogy takargattam a kis borsószemeket, arra gondoltam, szegénykék, most már csak a Jóistenben bízhatnak.

Aztán rájöttem, hogy nem is szegénykék, hanem inkább szerencsések. Hisz mindeddig erre vártak a zacskóban. Bátrak és nyugodtak. Nem aggódnak azon, hogy meddig kell még várni, mi lesz holnap, mi lesz, ha nem lesz eső, ha betámadja őket valami károkozó, mi van ha sokan lesznek egy helyen, ha nem lesz elég termés. Bezzeg mi!

A töröcskei Rozmár neve Borbás Gábor

Mondhatnám azt is, hogy Igazi Ősember, vagy azt is, hogy melegszívű, öntörvényű művész. Szerintem, ha bármiféle anyagot adsz a kezébe, abból egy alkotás születik. Megőriztem azt a tavalyi fadarabot, amiből egy madarat készített fél perc alatt. Ő az anyagban mást lát, mint a halandók. Vannak ilyen emberek, akik arra születtek, hogy teremtsenek, Gábor ilyen.

Kaposváron, ha végigmegyünk az utcákon, sorra találkozhatunk általa tervezett különleges épületekkel: pl. a Corner, vagy az egészségbiztosító épülete. Persze, ha Budapestre, vagy Zalaegerszegre megyünk, ott is láthatjuk teremtményeit. Kicsit, nagyot, közepest, élhetőt. Elveti a szimmetriát és jól ötvözi a múltat, jelent és jövőt, ami a maradandóság záloga.

Más módon is gondoskodott a hallhatatlanságról, hiszen gyermekei és unokája viszik tovább a fáklyát. Igazán komoly díjat csak inkább adott, mint kapott, szerintem el sem fogadná, mert számára ez lényegtelen.