Szeretnék egyszer egy szép és tiszta magyar ünnepet ülni!
Szeretnék egyszer egy tiszta és szép magyar ünnepet ülni! Egykori idegenvezetőként, s nyitott szemmel járva tudom, milyen kincseink vannak nekünk, magyaroknak, és sokaknak, sokunknak e közös hazában. Vujicsics Tihamér, a mártír és zseniális zenész márkanév, testvére Sztoján a szerb/magyar kultúra csúcsa. Hermann Ottó született szász, igazi magyar polihisztor. Aztán Stein Aurél és Vámbéry (Bamberger) Ármin, kik nélkül sokkal kevesebbet tudnánk magunkról, magyarokról. Petőfi/Petrovics és Arany Nagyszalontáról. Nemzetünk sokszínűsége évezred óta a Kelet-Nyugat bástyája.
Elegem van a mai károgókból, az ünneprontókból! Én magyar ünnepet akarok ülni!
Elegem van a mai károgókból, az ünneprontókból! Én magyar ünnepet akarok ülni!
S bár közműveltségemben vannak hiányok, s mégis tudok eleget, hogy legyen okom magyarként ünnepelni.
Május elsején „a Herczeg pincészetben”, ott, Nágocs szőlőhegyén – mondjuk domborulatán – összegyűlt talán 20 magyar, felerészt sváb, egyötödrészt ideköltözött ánglius és verset mondott, verset olvasott. 100 éves évfordulók: Weöres és Jékely Zoltán születése, Byron halála, és sok rím és story összecsengése.
20 ember élvezte a tavaszt, a szőlőhegyen virágzó fákat, a táj hangulatát. A versek között apró viták, elmélkedések, az irodalom játékosan komoly hangulata. Az asztalon bor és házi készítésű sütemény – apró falatokban.
Kemény következtetés:
Blogjaim néha sisteregnek: politikai, politológiai elemzések, még ha pártfüggetlenek is. S a lázadás: Nem kellene adni e nemzetnek, e lakosságnak annyi időt, hogy belélegezhesse a cseresznyefák illatát? Hogy végre, valaha, tisztát, hazugságmenteset, eredetit kapjon?
– átmanipulált világunktól szabadon?
Ígérem, sajnos szükséglet, de ezután is megpróbálom mindenütt értelmezni a jól csomagolt hazugságokat. De a tavasz független, tiszta és igaz ízét és szagát ritkán leli a mai médiában az olvasó.
Irigylem, mikor kezembe veszem a XX. század eleje líráját. Irigylem? Rossebet! Néha egyszerűen belém vésődik a múlt szépsége! S milyen esélyünk van gyermekeinknek, unokáinknak tovább adni?
Cseresznyefák, alma és körtefák virágzása, egy hirtelen jött nyár! Szépség: valami csoda.
A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta…
Áprily tavaszhívója
S van-e ma magyar tavaszhívó?
És igazából: van mire?
Van! Létezik tavasz és jövő! Bár nem nélkülünk!
Mert kapaszkodnunk azért még kell, míg szennymentes tavaszok jönnek! Mert együtt van s lehet jövő!