Az a bizonyos „Mittelstand”, ami nálunk hiányzik
A kínaiak nem kínaiul nevezik meg középvállalataikat, hanem átvették rá a német szót, és akcentus nélkül mondják, hogy „mittelstánd”. Ezt a televízióban hallottam egy szakmunkásképzésről szóló műsorban. Amikor az 1980-as évektől a német vállalatok Kína felé fordultak, és sorra alapították gyáraikat, arra bíztatták a kínaiakat, hogy hozzák létre saját kis- és közepes cégeiket. Mert ez a „Mittelstand” lesz a kínai gazdaság igazi motorja. A helyiek ezt olyannyira komolyan vették, hogy még új, saját szót sem kerestek erre a cégformára, hanem átvették a németet.
Az első nagy német gyár a Volkswagen volt 1985-ben. A VW Santana volt a „nyugati” autó arrafelé. Ma a Volkswagen több autót gyárt Kínában, mint bárhol máshol a világban együttvéve. A kínai „mittelstánd” pedig teljesen ráépült ezekre a német gyáregységekre, és szorgalmasan szállítják be a gyártáshoz szükséges alkatrészeket.
A példa is mutatja, hogy mennyire fontosak egy ország számára a kis- és középvállalatok. Az Európa motorjaként működő német gazdaság évi termelésének 99,7%-át (!) adják a középvállalkozások, azaz az a Mittelstand. A 10-500 főt foglalkoztató családi tulajdonú cégek tartoznak ide. Ezek a vállalkozások 66%-át foglalkoztatják az összes német dolgozónak, és 83%-ban ők képzik ki a szakmunkástanulókat. Elképesztő számok.
Amikor a Nemzeti Bank most meghirdette, hogy kedvezményes hitellel segíti a (kis-) és közepes vállalkozásokat (ez lenne a magyar Mittelstand), akkor azt hiszem, hogy az ország gazdasági fejlődésének a legfontosabb pontjára tapintott rá. Amióta nálunk is kapitalizmus van, ezzel a vállalkozási csoporttal kellett volna hatásosabban foglalkoznia a gazdaságpolitikának és a bankoknak. Erre kellett volna fordítani az EU-s és hazai pénzek zömét. Most itt is változást akar az Orbán-kormány. A következő hét évben az EU-ból jövő pénzek 60%-a megy a kis- és középvállalkozások fejlesztésére. Hogy kialakuljon nálunk is az a Mittelstand, amelyik minden ország gazdaságának az alapja, motorja.
A fő oktatási téma Németországban nem az egyetemi, hanem a szakmunkásképzés. A „duális szakképzés” a lényeg, ahol ugye az iskolai padban ülés és az üzemi gyakorlat azonos értéket képvisel. Egy nap iskola, és négy nap üzemi képzés.
Érdemes egy számot a fentiekből kiemelni. A szakmunkástanulók 83%-át ezek a középvállalatok képezik ki. A fő oktatási téma Németországban nem az egyetemi, hanem a szakmunkásképzés. A „duális szakképzés” a lényeg, ahol ugye az iskolai padban ülés és az üzemi gyakorlat azonos értéket képvisel. Egy nap iskola, és négy nap üzemi képzés. Ehhez kiváló üzemek kellenek.
Az iskolában sem Goethe-verseket tanulnak, hanem azt, amire szüksége lesz az életben egy mesterembernek. Ismereteim szerint ezt hirdette meg a Fidesz új szakoktatási programja is. Nagyon-nagyon helyesen. Ennek a jelentőségéről kellene beszélgetni, vitatkozni, cikkeket írni, és nem arról, hogy etikát vagy hittant tanuljon-e a gyerek az iskolában.
A kínai „kommunista-kapitalizmus” nem fecsérelte ilyesmire az idejét. Lemásolták egy az egyben a német gyakorlatot. Mi meg csak bámultunk, hogy milyen nagy ott a gazdasági fejlődés. És országos vitákat rendezünk arról, hogy a szegény hajléktalanok beköltözhetnek-e az aluljáróinkba, avagy sem. Vagy az iskolákban melyik író-költő versei, novellái legyenek kötelezőek.
Várom, hogy a sok EU-s hű-hó helyett, végre több szó essen nálunk is a gazdaságról, annak fejlesztési kulcskérdéseiről. Csak így juthatunk egyről kettőre.
