Gondolatok a budapesti Zsidó Világkongresszus kapcsán
Rudas Pali meséli, hogy ők egy birkaól egyik végén telepedhettek meg, hatósági parancsra, másik végén szintén egy kitelepített család, közöttük 120 birka. Mondtam is néki: igazi betlehemi állapot! Nekünk sokkal úribb dolgunk volt, mert a libaólból a padlássöprők begyűjtötték az összes libát. Némi takarítás és önálló lak, társbérlő nélkül.
Nemrég volt a kitelepítettek találkozója. Az előadások után az egykor elhurcoltak, avagy leszármazottjaik nyíltan beszéltek, keresztények és zsidók egyaránt – merthogy együtt voltak kitelepítettek.
Számomra olyan groteszk volt: a konferencia alatt és után keményen, tisztán és természetesen barátian beszélni történelemről, zsidó és keresztény, de leginkább magyar viszonylatokról, majd kilépni a villa ajtaján és beleszagolni a mesterségesen keltett gyűlölködő fővárosi bűzbe.
Persze megértem, évtizedek bűneit, csalásait, lopásait kell „ködbe rejteni”. Az antiszemitizmus erre kiváló alkalom – lehet, hogy megrendelésre születik? – az antiszemitázás pedig lehet valóság vagy éppen bűnbakképzés, de azért bőven akadnak, akik ehhez alapot adnak.
Döbbenetes és igen váratlan volt Izrael nagykövetének nyilatkozata, különösen azután, hogy a Zsidó Világszövetség a Magyarországon eluralkodó antiszemitizmusról beszélt. Nagykövet úr azt mondta, az antiszemitizmus erős Franciaországban, Angliában; igaz, e listán Magyarország is rajta van. No, ő olyan ember, kivel érdemes lenne közösen gondolkodni.
Köves Slomó ortodox rabbi is valami hasonlót mondott néhány hónappal ezelőtt.
50 éve dr. Dénes Béla, a magyar cionista szövetség elnöke, 5 évig az ÁVH foglya, az „Ávósvilág Magyarországon” című könyv szerzője, azt írja: az antiszemitizmus falfirkákon a szovjethadsereg 1956. nov. 4-i bevonulása után jelent meg.
Számomra olyan groteszk volt: a konferencia alatt és után keményen, tisztán és természetesen barátian beszélni történelemről, zsidó és keresztény, de leginkább magyar viszonylatokról, majd kilépni a villa ajtaján és beleszagolni a mesterségesen keltett gyűlölködő fővárosi bűzbe.
Igen! Az antiszemitizmus bemutatása, s az erre hivatkozó antiszemitázás igen jó politikai fegyver.
Hadd idézzek egy világhíres zsidó polgárjogi aktivistát: Normann Finkelstein „Holocaust business – a zsidó szenvedés piacosítása” című könyve magáért üvölt. Érdemes elolvasni, bár nem könnyű olvasmány. De megéri. Leír egy forgatókönyvet, hogyan lehet üzletet csinálni a történelem szörnyű szakaszából – másoknak. Mondjuk, akik Hitler szörnyű idején Moszkvában tartózkodtak, s hazaérve még a kommunista párt jelentős részét is börtönbe vetették, nem beszélve a Recskre küldött – felerészben zsidó – szociáldemokráciáról.
Köszönöm, munkásőrökből és párttitkárokból vezető zsidóvá vált emberekből éppen úgy nem kérek, mint a katolikus templomok első sorába átült spiclikből és pártvezetőkből.
No, kérem, most antiszemita vagy antikatolikus vagyok?
Ideje rádöbbennünk, hogy a zsidó-keresztény viszonylatot a politika manipulálja: egyrészt szélsőjobbról, másrészt a szoc.lib. vonalról, és még az is kérdés, hogy ennek forgatókönyvét nem ugyanazok szerkesztik-e a háttérből.
Mellesleg a Zsidó Világkongresszus és éppen magyarországi megrendezése ellen semmi kifogásom: főleg, ha valódi és igaz történelmi tisztázást akar! Ráfér erre az országra, azután a töménytelen hazugság, álság és vád után, amit a bolsevikből lett posztbolsevik (mondhatnám egy kutya, de más stratégia) ken az országra, nemzetközileg.
De elegem van a „Nemzeti Érzelmű Motorosokból” is, akik a holokausztra való megemlékezés idején a Dob utcán és a Dohány utcai zsinagóga előtt kívánnak dübörögni. Ahogyan kijár a tisztelet és megemlékezés a Don-kanyarban elpusztultaknak, a Délvidéken kiirtott több tízezer magyarnak, úgy a több mint négyszázezer Auschwitzba elhurcoltnak is.
Én nem tudom, mennyire van fogalma az ország lakosságának arról, milyen érték veszett ott, s mennyi emberi fájdalom maradt utána. Petschauer Attila, Rejtő Jenő, Radnóti, tudósaink.
Bethlen István gróf, a korábbi miniszterelnök írja: elvitték a kereskedőket, az orvost, a patikust, sok helyen a tanítót, tanárt is, csak a papot nem, mert az katolikus volt.
S bár mindezt Eichmannék szervezték, bizony, ezrével voltak magyar kollaboránsok is.
Országunk egyik tragédiája, hogy a szélsőségesség ma ilyen aktívan és meghatározóan jelen van a politikában. S erre egy válasz igencsak szükséges: a történelmi események objektív feltárása és szélsőségmentes értelmezése. De ettől még sokan rettegnek, akiknek idehaza és sajnos külföldön is erős befolyása van!