Visegrádi találkozó

Azt hiszem az első visegrádi találkozó időpontját legtöbb olvasónk ismeri. 1335-ben itt értekeztek Károly Róbert kezdeményezésére a cseh és a lengyel királlyal. Aztán Antall József zseniális kezdeményezésére létrejött a "Visegrádi négyek" együttműködés. Bár ezek között az országok közt is voltak feszültségek s néha még vannak is, de a közös érdekek hatékonnyá teszik a munkát, s egyre több tartalommal tölthető meg mindez. A V-4 csoport elnökségét félévente más ország tölti be, most éppen hazánk. Ennek keretében kerül sor erre a rendezvényre.

Horváth János professzor, az országgyűlés alelnöke és Krasznai Andrea református lelkész, a ferihegyi repülőtér kápolnájának lelkésze kezdeményezésére a 4 országból 5 történelmi vallás 5-5 képviselője, tehát összesen 100 fiatal vesz részt (tehát 25 lengyel, szlovák, cseh és magyar, közülük 20 katolikus, 20 református, 20 evangélikus, 20 izraelita, s talán meglepetésre 20 pravoszláv ortodox). Hadd említsem meg, hogy Szentendre a pravoszláv ortodox vallás szellemi központja, sőt püspöki temploma és ortodox múzeuma is van.

Csodálatos gondolatnak tartottam, hogy létrejön ez a találkozó és igen örömmel vállaltam el, amikor felkértek a szervezőbizottság "teamépítő" tréningjének vezetésére.

Amikor már egy dekoltázsból is politika lesz

Nem tehetem meg, hogy ne ejtsek néhány szót a világot bejárt kaposvári ruha-ügyről. Mert politika lett belőle, ráadásul jobbról is, balról is. Egyszerű lenne lezárni a dolgot azzal, hogy Szávai rektor úrnak igaza van – mert igaza van -, de a dolog mégsem ilyen egyszerű. Először arra gondoltam, hogy lám, beérett a Magyar Bálint-i „nekünk-mindent-szabad“ generáció, akik már nemcsak tankönyveket nem vesznek, hanem már öltözködésükkel is provokálnak. Liberalizmus mindenek előtt.

De ez sem igaz, mert a megszólaltatott kaposvári diákok teljesen normálisan reagáltak rektoruk kérésére. Mondván, hogy igen, joggingban mégsem illik egy egyetemen flangálni. És a többséget ez amúgy sem érinti, mert az ő öltözködésük teljesen normális. Ami – televízió révén – láthatóan igaz is volt.

Akkor pedig hol lehet a gond? Napi kapcsolatunk van egyetemistákkal. Jön be a kiadóba tankönyvért mély dekoltázsú, „kivibe-öltözött“ hölgy, karján csörgőkígyóként omlanak le az arany karkötők. A venni kívánt könyvről nem tud többet, csak azt, hogy kék színű, a tanár úr nagydarab ember, és előadás közben rángatja a vállát. Ebből mi már tudjuk, hogy melyik professzor könyvéből fog vizsgázni. Ami ugyan nem kék, hanem zöld, de legalább bejön, megveszi, és nem az internetről tölt le valami zanzásított semmit.

Pláza helyett irány az erdő!

Nagyon örülök annak, hogy parkerdeink újulnak, szépülnek, hiszen kiváló helyszínei lehetnek családi programoknak, baráti összejöveteleknek. Talán a fiatalság is „rákap” a jóra, és a plázázás helyett kivonul néha egy kis focizásra, biciklizésre, piknikre valamelyik környékbeli erdőbe, parkba.

Kutatások támasztják alá azt a jelenséget, amit mi magunk is tapasztalhatunk, miszerint a mai kamaszok a mesterséges környezethez jobban vonzódnak, a plázák pedig mára a legnépszerűbb találkahelyekké váltak. Már nem csak „fogyasztani” járnak be, hanem azért, hogy ott a haverokkal találkozzanak, másokkal ismerkedjenek, együtt legyenek. Leülnek, nézelődnek, és mindezt olyan áhítattal teszik, mintha valami csoda lenne körülöttük. Van is: reklámokban, és sztárokon látott (sok esetben számukra elérhetetlen) ruházati cikkek, illatszerek, elegáns bárok, drága kávézók. Csupa csillogás mindenütt, és még a rádióból is kedvenc slágereik szólnak.

A bevásárlóközpontok „vonzerejével” nehéz felvenni a versenyt, de mutassunk számukra más lehetőséget is! Legyen meg a plázázás öröme, melyről kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy létezik, van, és lesz is; de szerezzenek bringázós, túrázós élményeket is.

A kód neve dress

Végre ismét híresek vagyunk. A kaposvári hírnév okozója pedig a Kaposvári Egyetem rektora. Rektor úr messze túllépve hatáskörét az egyetemen munkát végzők és a hallgatók öltözködését.

Nem is értem, hogyan juthatott eszébe ilyen, jól néznénk ki, ha ez elterjedne, s a munkavállalók mondjuk egy boltban azonos ruhában lennének, vagy a tárgyaláson egyből felismerhető lenne a bíró, stb…

Ez egyszerűen felháborító. Igaz, van ilyen a neves angol vagy éppen amerikai egyetemeken is, de őket ilyenkor ne tekintsük példának, csak akkor, ha tetszik nekünk, amit csinálnak. A rektor úr mindenesetre nagy játékos, hiszen bizonyosan fogadott, hogy egy egész osztályt levetkőztet egy másfél oldalas irománnyal és nyert. A színésznövendékek besétáltak a csapdába.

Azóta is megy a médiában a nyivákolás, szerencsére nekem megvan a receptem. Dresszkód 2. magyar, rettentően haladó módra.

Nagytakarítás

Talán tíz éve, hogy másképp csinálom: én így készülök a télre. Persze, hétről-hétre rendet rakok, egy napom csak erre megy el, de azért mindig marad el valami. Minden zugot nem lehet kisúrolni, minden pókhálót leszedni, minden bútor alá bemászni, minden ablakot lesikálni…van, amikor csak a „papok táncolhatnak”.

Módszeresen a pincénél kezdem, aztán majd haladok felfelé:földszint, nappali, dolgozó majd a felső szinten a hálószobák..stb. Általában a nap végére a feléig érek, most is így számoltam.

Az álomméret

Az igazán hozzád passzoló férfi olyan, mint az a ritka cipő, amelyet felpróbálsz és azonnal érzed, hogy egy életre jó. Tökéletesen áll a lábadon, nem nyom, jó a hossz, a méret, hétköznapra és ünneplőhöz is tökéletes, és el tudnál benne/vele menni a  világ végére. Na ilyen cipővel ha szerencséd van, legalább egyszer találkozol az életben. Azonnal vedd le a polcról és fuss!

Mert vannak azok a cipők, amelyet minden nő megkíván. De legalább is egy röpke pillanatra eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lenne,ha belebújnánk.

Problémamegoldás nem középiskolás fokon

Egy hatalmas lélegzetvétellel magamba szívom Kőbánya minden porát-mocskát és elégedetten pötyögöm a 13-as számot a kaputelefonon. Budapest, megjöttem!

Percekkel később már kevésbé diadalittasan álltam az albérlet közepén és azon gondolkoztam, kit hívjak először. Anyukámat, hogy pánikba essen, a barátnőimet, hogy kinevessenek, vagy csak lépjek át a másik szobába és szóljak a lakótársamnak, hogy éppenséggel nincs min aludnom. Az ágyam ugyanis az élére állítva állt a szoba közepén a bútoraim és a bőröndjeim mellett, a földön két centi vastagon állt a por az előző lakó után (anyukám büszke lenne rám, hogy ezt észrevettem) és este fél tizenegy van. Persze már felnőtt vagyok, se’ perc alatt megoldom, gondoltam magamban és az ágyat elfektettem, ráterítettem egy lepedőt és kihajtottam a laptopom hogy kiírhassam a facebook-ra, igen, igen, felnőttem, elköltöztem, juppi.

Erkölcs, érték- és fokmérő

Mondják, amit Önök a mai politika „balhés” szintjein látnak, arra akarják egyesek, akár Önök építeni a jövőt? Eltorzított himnuszra, slágerként előadott trágár gyalázkodásra? Milyen jövőt és milyen kultúrát szánnak gyermeküknek és unokáiknak? Összevetné ön Bethlent Bajnaival és Gyurcsánnyal? Fletó a Batthyány szobor avatásánál úgy 2007 őszén az ünnepi beszédében eléggé egyértelmű kifejezéseket tett a volt és élő (önmaga, a nagy Fletó) miniszterelnökünk nagyságának hasonlóságára. Batthyány Bálint másodfokú unokatestvéremmel mi ezt a hasonlóságot nem láttuk, és a Magyar Nemzetben közöltük, hogy gr. Batthyány Lajos Gyurcsánnyal ellentétben „soha nem nevezte nemzetét sem kurvának, sem nyűvesnek”.

Igazán élmény volt, amikor Navracsics az Országgyűlés plenáris ülésén néhány méterről Gyurcsány szemébe olvasta a Batthyány leszármazottak teljes nyilatkozatát. De gondoljuk csak végig, s ne csak jobboldaliak, de azok is, akik egykor tényleg hittek a baloldali eszmékben (s nem a globalizmusban)!

Amikor egy volt miniszterelnök elveszti a mértéket

Aki a tömeggyilkos Sztálint a mai magyar miniszterelnökhöz meri hasonlítani, az megérdemel minden lemínősítést. Még az MSZP egyik megmondó embere, Tóbiás József is elhatárolódott Bajnaitól: „aki döntögetni akar, aki nem megnyerni akar, aki nem társakat, nem szövetségeseket akar, az nem tud kormányt alakítani”. Kár, hogy csak ő az MSZP-ből. A többiek kínosan magyarázzák a magyarázhatatlant. Ahogy a baloldali média is. Vagy íme, Fodor Gábor szavai: "Először azt hittem nem jól hallok, amikor…halottam a rendezvényről. …meg vagyok döbbenve. Mi ez az elfogadhatatlan trágárság, alpári stílus, ostoba szobordöntés?" Fodor nem érti, mit keresett, és hogyan „mehetett le ennyire kutyába” Bajnai Gordon. Úgy látszik, hogy Bajnai ilyen. Egy tehetségtelen politikus. 

Nem folytatom. Csak annak örültem, hogy egyetlen kaposvári táblát sem láttam ezen a szélsőséges happeningen. Biztos vagyok benne, hogy a választók most végleg megismerték az igazi Bajnait, és áprilisban senki nem szavaz szélsőbalos pártjára. Nemcsak a semmit-mondásuk miatt, hanem a gyűlölet-kampányukért, a gyomorforgató, mélységes színvonaltalanságukért. Mert erről állítottak ki tragikus bizonyítványt a szobordöntéssel.

Akinek nem ingatlanja, ne vegye magára

Nem is olyan régen még csupán néhány soros hirdetés alapján indultunk el lakást keresni, és bizony sokat végig kellett járnunk ahhoz, hogy rátaláljunk az igazira. Sok esetben talán már a bejáratnál döntöttünk, mégsem fordulhattunk vissza. Elégedetlenségünket mosollyal leplezve igyekeztünk minél előbb kihátrálni, és felejteni; aztán újult erővel, és bizakodva kopogtattunk a soron következő ajtón.

Ma már könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen a világhálón keresztül végignézhetjük a kínálatot alaprajzok, leírások és fényképek segítségével is, és csak akkor indulunk el, ha érdemes. Ha a fotók alapján el tudjuk képzelni, hogy más ingatlanja a mi otthonunkká válhat. Bár tudjuk, hogy a lakást saját igényeinknek megfelelően, saját bútorainkkal fogjuk birtokba venni, mégis számít, amikor döntünk, hogy más mit mutat az eladó lakásból. Érzelemmel választunk, a képek vagy meggyőznek, vagy eltántorítanak bennünket.