Visegrádi találkozó
Ma érdekes napom lesz. Délelőtt a Parlament felsőházi termében hallgatok meg néhány előadást, majd hajóra szállok és vízen érkezem Budapestről Visegrádra. Mintegy 100 fiatallal együtt megmásszuk a várat, ellátogatunk a palotába, majd közös vacsora Szentendrén, utána busszal jövünk vissza.
S hogy milyen alkalomból?
Hát ennek hosszú története van. Azt hiszem az első visegrádi találkozó időpontját legtöbb olvasónk ismeri. 1335-ben itt értekeztek Károly Róbert kezdeményezésére a cseh és a lengyel királlyal. Aztán Antall József zseniális kezdeményezésére létrejött a "Visegrádi négyek" együttműködés. Bár ezek között az országok közt is voltak feszültségek s néha még vannak is, de a közös érdekek hatékonnyá teszik a munkát, s egyre több tartalommal tölthető meg mindez. A V-4 csoport elnökségét félévente más ország tölti be, most éppen hazánk. Ennek keretében kerül sor erre a rendezvényre.
Horváth János professzor, az országgyűlés alelnöke és Krasznai Andrea református lelkész, a ferihegyi repülőtér kápolnájának lelkésze kezdeményezésére a 4 országból 5 történelmi vallás 5-5 képviselője, tehát összesen 100 fiatal vesz részt (tehát 25 lengyel, szlovák, cseh és magyar, közülük 20 katolikus, 20 református, 20 evangélikus, 20 izraelita, s talán meglepetésre 20 pravoszláv ortodox). Hadd említsem meg, hogy Szentendre a pravoszláv ortodox vallás szellemi központja, sőt püspöki temploma és ortodox múzeuma is van.
Ilyen apró lépések segíthetnek a múlt feldolgozásában és a jövő szellemének építésében.
Csodálatos gondolatnak tartottam, hogy létrejön ez a találkozó és igen örömmel vállaltam el, amikor felkértek a szervezőbizottság "teamépítő" tréningjének vezetésére. Erre a nyáron került sor, mégpedig Nágocson. A napközben csendes falu, a park és a kastély hangulata különösen bensőségessé tette az együttlétet. S miután az elmúlt évtizedek vallásüldözései és a háború mély nyomokat hagytak, volt miről beszélni.
Szóba került a múlt, s a jelen is és valami egészen különös megértés alakult ki a jelenlévő vallásos fiatalok között. Olyan megértés, melyből bizony igen sok kellene országunkban, de térségünkben is.
Külön szerencse volt, hogy a Kaposvárról induló triatlonisták éppen akkor és éppen Nágocson fordultak vissza, s ennek alkalmából a nagy sportszervező Papp Imre polgármester igazi népünnepélyt hozott létre, ragyogó műsorral, számos fellépővel, színdarabokkal és vidám énekléssel. Az esti rendezvényen aztán részt vettek a fiatalok, s a teamépítést kiegészítette a tánc is.
Remélem, ma ennek a megértésnek a hangulatából sikerül átadni a tegnap megérkezett fiataloknak is. Ilyen apró lépések segíthetnek a múlt feldolgozásában és a jövő szellemének építésében. Nekem személyes örömöt jelentett, hogy lengyel kapcsolataim által még a résztvevők megszólításában is segíthettem. Így tudtam résztvevőket hozni egy lengyel katolikus főiskolai rendszerből, de a krakkói zsidó közösségből is.
Magyarázatul annyit, hogy magam is sok ilyen kultúraközi képzésen és találkozón vettem részt és ismertem meg számos különböző kultúrát. És a V-4-ek összetartására ebben a felborult Európában igen nagy szükség van.