Temető, tök, Télapó
Kislányom ma délelőtt, ahogy azt máskor is tenni szokta, kezembe adta éppen elkészült rajzát: gyönyörű Télapó rénszarvasszánnal. „A Télapónak készítettem!” – tette hozzá óriási lelkesedéssel. „Még egy picit arra ráérünk…” – feleltem, de ő addigra már újabb rajzot kezdett el, az angyalkának.
Ahogy kipihentük a tanévkezdést és a szüreteket, máris mindenszentekre készülünk. Párhuzamosan kapcsolódnak be a Mikulás-csokik, és a karácsonyi akciózás. Csak én érzem úgy, hogy minden összefolyik? Hogyan lehet egyszerre készülni halottak napjára, és adventre? Megfűszerezve halloween-nel.
Az üzletekben, rögtön a bejárat mellett már felsorakoznak a koszorúk, tökök, szaloncukrok, azt sem tudjuk, mihez nyúljunk hirtelen. Mintha mindennel el lennénk késve – október közepén.
Én szeretek lassan készülni, az ünnepnek, alkalomnak megfelelő hangulati beállítódással. Szeretteimre, a szép emlékekre és fájó pillanatokra gondolva mindenszentek előtt. Utazunk, készülünk, rendbe tesszük a sírokat. Majd virágokkal, és gondolatainkkal együtt megállunk kicsit csendben, a pislákoló mécses fényébe merengve… Szükségem van erre az érzésre.
Adjunk közösen értelmet az ünnepeknek, lelkünket is öltöztessük alkalomhoz illően, majd kicsit szusszanva lépjünk tovább… Legyen időnk magunkra, egymásra, érzelmeinkre! Mindent a megfelelő időben.
Aztán a Mikulást várni már vidám esemény, és az adventi készülődés is nagy izgalom a kisgyermekes családoknak. De csak november végétől. Gyermekeinknek mi tudjuk megtanítani az ünnepek értelmét, mi tudjuk átadni a hangulatát. Októberben még ne pakoljuk ki a kirakatokba a karácsonyi mindenféléket, mert időérzékük egészen másként működik, mint a felnőtteké! Nagyon-nagyon sokszor kell még addig meghallgatnunk, hogy „Mikor jön már a kis Jézus?”.
Adjunk közösen értelmet az ünnepeknek, lelkünket is öltöztessük alkalomhoz illően, majd kicsit szusszanva lépjünk tovább… Legyen időnk magunkra, egymásra, érzelmeinkre! Mindent a megfelelő időben. Nagyon fontos!
"Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra."