Kívánatos
Kívánom, hogy fogja a kezem, hogy nézzen, lásson, hogy beleszagoljak a nyakába, hogy csókoljon, hogy beszéljen, hogy mondja, hogy halljam, hogy fogjam, hogy szeressen, hogy szeressem. S bármilyen fura, ezek közül bármelyik elegendő ahhoz, hogy megmozduljon bennem a minden. Elég, ha belenéz a szemembe, s pendíti bennem a nőt.
Azt a nőt, aki soha nem érezte magát ilyen szépnek, elégedettnek, kívánatosnak. S aki olyan önfeledten és állandóan élvezné „azt”, hogy talán az már orvosi eset. Mert igenis az kell a nőnek, hogy érezze, hogy annak a valakinek tökéletes. Tökéletes a melle, a feneke, a rezgőkéi, s tényleg nem kell arra figyelni, hogy melyik pózban, vajon hogyan mutat. Lehetek elgyötört, leharcolt, akkor is azt látni a szemében, hogy az a kerek egész vagyok, aki neki kell. Ez a teljes elfogadásból történő teljes feloldódás.
Lehet, hogy ez most kicsit sziruposnak tűnik, de bakker, létezik!