Az eltűnt idő nyomában

 Elnézést kérek Marcel Proust kedvelőitől (magam is köztük vagyok), hogy az írótól kölcsönzöm eme igencsak földhözragadtnak szánt írásomat, de nem jutott eszembe más, hogy ezt a semmit, az időt kiemeljem a hétköznapok szürkeségéből.

Miről is van, vagy lenne szó? Leginkább arról, hogy mindannyian állandó időhiányban szenvedünk, s e hiányról állandóan panaszkodva nem teszünk mást, mint folyamatosan pocsékoljuk a magunk és a mások idejét.

Nem tudom, feltűnt-e, szerintem biztosan, hogy miközben szinte mindenhova időre jelentkezünk be, szinte sehol nincs olyan, hogy akkor kerüljünk sorra, amikorra bejelentkeztünk. Szinte teljesen mindegy, hogy hova szól ez az időpont.

Az életed menüje

Ha az ember igazán jót akar enni, mi a szájaíze szerint való, akkor mindenből a legjobbat, és legpontosabban kell adagolni. A legfinomabb dolgok pedig saját kezűleg készülnek, mert benne van a szeretet is, amivel készült az elénk rakott étel.

Sokan nem fecsérlik az idejüket arra, hogy gőzben és melegben kínlódjanak a finom falatok asztalra kerüléséért. Rendelnek és válogatnak, éttermek és kajagyárak ontják a menüket, amik finomak, de mindig lehet érezni valamit. Valamit, ami hiányzik, a szerető kéz gondoskodását.

Azon gondolkoztam el, hogy a jó Élet receptje vajon mikből állhat? Mik azok a hozzávalók, hogy olyan életünk legyen, amiben megbecsüljük, amit kaptunk, és nem feledjük azt, amit adtunk. Az életed menüjét csak akkor fogod szeretni, ha a hozzávalókat szívvel és lélekkel válogatod össze, és készítésekor nem leszel rest megizzadni, elfáradni, mert ha így teszel, az életed íze is kedvedre való lesz…

Van olyan nap…

Van olyan nap, amit gondolatban már átéltünk százszor, és bár tudjuk, hogy valószínűleg soha nem fog bekövetkezni, mégis minden reggel úgy nyitjuk ki szemünket, hogy talán ma lesz a várva várt csodálatosra megálmodott nap. De ha mégsem az, akkor tovább várakozunk, mert még eljöhet, és ahol éppen tartunk, ott folytatjuk az életet…

Vannak olyan napok az életben, amiket már előre eltervezünk, és utólag teljesen másképpen alakulnak. Egyes dolgok elmaradnak, más dolgok megtörténnek. Néha bánt bennünket, néha bosszankodunk miatta, de van olyan is, mikor a nap sokkal jobbra alakul, mint amit terveztünk, ilyenkor boldogok vagyunk. Ha rosszabbul alakult, akkor az lehangoló érzés, de másnap ismét felkelünk, és folytatjuk tovább az életet…

Van olyan nap, amikor másoktól remélünk érzéseket kapni és mindent megteszünk ezért, de csak mi adunk. Vegyük észre, hogy adni ugyanolyan jó, mint kapni. Ha csak mi adtunk, akkor élvezzük az adakozás örömét...

Amikor a gyilkos maga is súlyos áldozat

A múlt héten a Margit-híd budai hídfőjénél egy férfi szó szerint berúgott egy idős nőt a villamos alá. A szerelvény nem tudott megállni, az áldozat azonnal meghalt. A férfit az ott lévők a rendőrség kiérkeztéig ott tartották. Aztán sorra derültek ki a háttértörténetek.

A férfi korábban a Margit-szigeten megtámadta Sarka Katát, és máskor más nőket is. Az előző napon szabadult a pszichiátriáról, s a korábbi hetekben a belváros utcáin sétált, vödörrel a fején. Innen már az átlagolvasónak is nyilvánvaló, hogy az illető nem beszámítható, akut fázisban lévő elmebeteg. Hozzá kell tennünk: természetesen nem büntethető. Egyszerűen azért, mert „nem tudta, hogy mit cselekedett”. Pontosabban ebben az őrült (szakszóval Wahn) állapotban nem az emberi társadalom szokásos döntési, erkölcsi és jogi logikája működött benne, hanem ködös állapotban szélsőséges indulatok és képzetek. Ezért a normalitás oldaláról nem is megítélhető és nem is elítélhető, sem emberi, sem jogi értelemben. 

Az otthonunk fényei

Ha napkeltekor kicsit megállunk, és megfigyeljük, hogyan kezdik a sötét tárgyak sorra megmutatni színüket, csodálatos élményben lehet részünk. Nyáron, amikor magasan jár a nap, minden szikrázik, ragyog, ettől mi is vidámabbak, élénkebbek leszünk. Ha esti sétára indulunk, az utcai lámpák és kirakatok fényei, a házak ablakából kiszűrődő fények, az éjszakai égbolton a csillagok már egy nyugodtabb, visszafogottabb légkört teremtenek körénk.

A fény a legkülönbözőbb módon tudja befolyásolni hangulatunkat – otthonunkban is.

Az ablakokon át beáradó természetes fény mellett szükségünk van mesterséges fényre is, és nem csak azért, hogy könnyebben tudjunk tájékozódni, illetve megtaláljuk, amit keresünk, hanem közérzetünkre gyakorolt pozitív hatása miatt is.

Amikor az ihlet elszáll

Mit tegyen az író ember, ha éppen írnia kellene, de valahová elkódorgott az írhatnékja és csak bámulja némán a billentyűzetet? Sehol egy léha létra, egy elveszett befőző szer, sehol egy kapitális politikai vagy  bulvár szenzáció. Mit tegyen, ha kiül a tópartra és érzi, már a csend sem a régi, vagy már az is annyira régi, hogy észre sem venni, pontosan milyen?

Nos, ilyenkor is sok minden tehető, például írhat az ember egy újabb könyvismertetőt, vagy éppen ekézhet bárkit, vagy bármit, ekézhetne, de most kifejezetten úgy érzi, minek.

Hová forduljon az ember, , persze kicsit más konstellációban, de hasonlóképpen kissé tanácstalanul. Míg a versét olvastam, arra jutottam, ilyenkor legjobb, ha magamhoz fordulok.

A bohóc mosolya mögött

Gyerekkorom nagy varázslóinak tartottam őket, mondhatni mosolycsalogatónak. Ha szüleim elvittek egy cirkuszba, akkor mindig a bohócot vártam, nem érdekelt a lengtornász, a légtornász és bátor, aki odamász kategória… Persze érdekeltek a packók, az idomított kutyák és a bűvészek is, de megfogni a bohócok tudtak. Aztán nagyobb lettem (azt nem mondom, hogy okosabb is) és megint cirkuszban voltam, de volt még idő az előadás előtt, és volt egy rész, ahol sétálni lehetett. Halk beszélgetés ütötte meg fülem, bohócok beszélgettek, és elgondolkoztam a látottakon, hallottakon…

Nem tudom elfelejteni, amit hallottam, még most is, felnőtt fejjel visszagondolva arra a nyári estére, furcsa érzések tudnak bennem kavarogni. Az est bohócai szomorúan ültek amolyan műanyag székeken és a két korosabb barát fejét lógatva beszélgetett. Az egyikükről kiderült, hogy beteg, egy hárombetűs kór támadta meg, és már semmi értelme a kezelésnek. Fül- és szemtanúja voltam egy olyan pillanatnak, amit kevés ember él át.

A csend hangjai

A zaj körülvesz. Itt egy fűnyíró hangját hallom, gépek  zúgnak, autók mennek, kutyák ugatnak, a rádióban dübörög a zene, a tévé ordít. Néha nekem is kedvem lenne egy kis csendért ordítani. Egyszer volt szerencsém megnézni, amikor valaki éppen mérte a csendet… Igaz, hogy ő nem csendnek hívta, hanem alapzajnak, amiben igaza is volt, mert több decibelt mutatott a zajszintmérő, mint amit vártam… Néha  azért jó lenne egy kis csend. Bár a csendnek is vannak hangjai. De azok leginkább lágyak, és kellemesek.

Az éjszaka csendje, amikor mindenki alszik. Talán ez a legcsendesebb része a napnak. Csak néha zavarja meg egy apróbb zaj, egy éji bogár, egy kutyaugatás, vagy egy lehulló levél halk nesze. Csend van...

Száz súlyos év – némi szivárvánnyal

Éppen 100 évvel ezelőtt történt a hadüzenet, 1 hónappal a szarajevói gyilkosság után. Tisza István tiltakozott és vétót jelentett, de a végzetes sors elől ő sem tudta megmenteni nemzetünket. 4 évvel később őt magát is elérte végzet. Az őszirózsás forradalom kezdetén saját lakásában gyilkolták meg azt, aki őrizni akart békét és országot.

A történészek szerint a dilemma 1914-ben a következő volt: vagy részt vesz az ország egy kockázatos és rosszesélyű háborúban, vagy nem vesz részt, de törik a monarchia és szövetséges nélkül egyedül marad, s jó eséllyel úgy pusztul el. Ezeket a kérdéseket majd 6 évtizedig, 2-3 generáción keresztül nem volt szabad objektíven tárgyalni, hiszen a külső erők által ránk kényszerített diktatúra nem tűrte a nemzeti szemszögű gondolkodást.

Nyári liberális és illiberális viharok

Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde kicsit felborzolta a nyári politikai unalmat. Egyesek egyenesen a magyar demokrácia végét vélték benne felfedezni. Mert szerinte nálunk nem liberális demokráciát, hanem munkaalapú demokráciát kell építeni. Építettük mi már kommunizmust, majd egy kicsit később szocialista demokráciát.

A valóságban egyik sem épült fel. Helyette jött a kapitalizmus, majd az SZDSZ, az MSZP (és az akkori Fidesz) a liberális demokráciára esküdött. A későbbi Fidesszel pedig megérkezett a polgári demokrácia. Amibe 2002-ben belecsapott a balliberális hatalomátvétel. Hogy nyolc évig semmit se építsünk, csak bontsunk.