Nyári liberális és illiberális viharok
Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde kicsit felborzolta a nyári politikai unalmat. Egyesek egyenesen a magyar demokrácia végét vélték benne felfedezni. Mert szerinte nálunk nem liberális demokráciát, hanem munkaalapú demokráciát kell építeni. Építettük mi már kommunizmust, majd egy kicsit később szocialista demokráciát.
A valóságban egyik sem épült fel. Helyette jött a kapitalizmus, majd az SZDSZ, az MSZP (és az akkori Fidesz) a liberális demokráciára esküdött. A későbbi Fidesszel pedig megérkezett a polgári demokrácia. Amibe 2002-ben belecsapott a balliberális hatalomátvétel. Hogy nyolc évig semmit se építsünk, csak bontsunk.
A mai tény az, hogy a Fidesz-KDNP kormányon van, és maradni is fog jó pár évig. Ezért fontos, mit is gondol a kormányfő Magyarországról. Hogy egy illiberális állam leszünk, azt nehezen hiszem. Ahogy azt is, hogy ez cél lehet. Orbán Viktor persze nem is a teljes államberendezkedést értette alatta, hanem a gazdaságot. Ez pedig nem újdonság.
Az unortodoxnak nevezett gazdasági törekvések gyakorlatilag eddig is a gazdaság totális liberálizációjának az elvetését jelentették. És itt nagyon fontos a „totális” szó. Mert a gazdaságból a liberális elemeket totális mértékben nem lehet, de nem is kell kiirtani. Ahogy elképzelhetetlen az is, hogy egy demokratikus államból hiányozzanak a liberális elemei. Ilyen demokrácia ugyanis nincs. Orbán ezért tette hozzá azt, hogy a „karakterét tekintve” nem liberális államot szeretne. Ez pedig nem zárja ki azt, hogy a liberalizmus pozitív értékei ne épülhessenek be továbbra is a demokráciánkba.
Valójában nem beszélt másról, mint arról, hogy egy virágzó, minden polgárának biztos létet biztosító országot szeretne. Ahogy mi is, mind a tízmillióan.
Eleget ostoroztam e hasábon a magyar liberalizmust. Mindig odatettem a „magyar” jelzőt. Mert például a német FDP (Szabaddemokrata Párt) által képviselt liberalizmusnak alig van valami köze a valamikori SZDSZ tetteihez. Ha Orbán Viktor a volt SZDSZ hirdette liberalizmusnak a végét kívánta Tusnádfürdőn, akkor rendben is van. Ha általában a nyugati liberalizmusra gondolt, akkor már óvatosabb lennék a helyében.
Igaz, elmondta, hogy milyen liberalizmusra gondol. Olyanra, amelyik szerint „mindent szabad megcselekedni, amelyik a másik szabadságát nem sérti”. Azt pedig, hogy mi az, ami a másik szabadságát nem sérti, mindig az erősebb mondta meg. Helyette azt kellene alapul vennünk – emelte ki a miniszterelnök –, hogy „amit nem szeretnél, hogy veled megcselekedjenek, azt te sem tedd meg másokkal”. Ebben sok bírálandót igazán nehéz találni.
Az a felháborodás, amit a baloldali ellenzékünknél ez a beszéd kiváltott, inkább a nyárnak tudható be, mint az elhangzottaknak. Szerintük Orbán meghirdette a demokrácia végét. Tévedés, nem hirdette meg. Ahogy a szabadság és egyenlőség elvét sem vetette el. Ellenkezőleg. Valójában nem beszélt másról, mint arról, hogy egy virágzó, minden polgárának biztos létet biztosító országot szeretne. Ahogy mi is, mind a tízmillióan.
