Indulj el másként!

Legtöbbször úgy jövünk-megyünk az utcán, hogy közben az asztalon felejtett bevásárlólista, a gyerek térítési díja, a buszindulás, vagy az otthon ránk váró tennivalók kavarognak a fejünkben. Ilyenkor lépkedünk rutinosan, esetleg egy-egy köszönésre bólintunk rá, de nem fogjuk fel, ki haladt el mellettünk. Ha valami gondolatainkból kizökkentő dolog történik velünk (majdnem elsodor bennünket táskájával egy kamasz, vagy elállják utunkat a járda közepén beszélgető idős hölgyek), akkor talán néhány másodpercre visszatérünk e világra, de nem sokáig hagyjuk magunkat megzavarni.

Az emberekre, arcokra, mások viselkedésére még csak-csak figyelünk, de a fizikai környezetre, a körülöttünk lévő látványra egyre kevesebbszer tekintünk figyelemmel. Kitűnően oldja a stresszt, és lazít el bennünket az a lehetőség, ha egyszer másként indulunk el otthonról. Határozzuk el, hogy a fizikai környezetet fogjuk figyelni, úgy, ahogyan eddig még nem tettük!

Furcsa hét

Ezen a héten nem történt semmi, ez nagyjából annyit jelent, hogy történt sok apró dolog, amelyek közül az egyik, hogy úgy tűnik, megint igazam lett. Még szinte ifjúként, 1999-ben a Reichstag mellett állva mondtam, hogy az előző évben megbukott kürtös miniszterelnöknek csupán annyi köze volt a német egyesítéshez, hogy neki adták feladatul a kelet-németek kiengedését Ausztriába.

Aztán a héten jött a hír, hogy az akkori miniszterelnök, Németh Miklós csak most tudta meg, hogy Helmuth Kohl táviratban köszönte meg neki az akkori gesztust. Szép, nem? Azokban az időkben a miniszterelnök nem kapja meg a német kancellár által neki küldött táviratot. Vajon ki döntött úgy, hogy ezt neki nem kell látnia?

Ripacsok

Szerepek, monológok, drámák, komédiák, hősi eposzok születnek nap, mint nap. Általunk. Szeretjük a filmeket, a színházat, szeretjük látni mások életének, harcának bemutatását. De mindenki szerepel valahol egy szereplőlistán, ha akarja ha nem. Játszunk, mert játszanunk kell, mert erről szól az életünk. A saját színdarabunkban mi vagyunk a főszereplők...

Nincs szereplőválogatás, nincs próba, csak állandó premier. Minden nap új előadás, minden nap új forgatókönyv, és csak ránk van bízva a dramaturg is, és a megvilágítás is. Nincs promóció, nincs előzetes. Semmi más nincs, csak az előadás, az előadás, ami rólunk szól, nekünk. S mikor véget ér az előadás, mi leszünk a magunk kritikusai is.

Őszikék

 Ebben az esős időben akaratlanul is előjön az emberből a melankólia. A nyár hirtelen itt hagyott bennünket, és átvette lelkünk felett is az uralmat ez a nedves őszi időjárás. Csak ülünk álmosan, és már semmihez sincs kedvünk. A pajkos nyár már messze jár…

Tudod mit? Nem hagyom magam! Igaz, kint minden nyirkos és hideg, de idebent, magamban legbelül megkeresem azt, amitől átmelegedhetek. Mert az ősznek is vannak szépségei, és a felhők felett mindig süt a nap.

Tudod, milyen szép tud lenni egy ködös őszi hajnal? Már világos van, de mégsem látsz az orrodnál tovább, és ha közeledsz valamihez, az lassan bontakozik ki előtted, és csak mikor egészen közel érsz, akkor mutatja meg titkait.

Cinizmus

A HVG arról tudósít, hogy Gyurcsány Ferenc és felesége, Dobrev Klára fogadtak, lesz-e 2018-ban MSZP nevű párt a választási listákon. Néhány éve még Gyurcsány miniszterelnök volt, az MSZP elnöke, így hát Klára asszony a First Lady. És kinek a bőréről szól fogadásuk? Arról az MSZP-ről, melynek akkori vezetője, Gyurcsány a szakadék szélére sodorta az országot, s pártját elindította a lejtőn.

Döbbenetes számomra az a cinizmus, ahogy ez a két ember, mint egy tárgysorsjátékról beszél egykori párttársai és vezetői jövőjéről. Pedig tudhatnák, hogy míg ők a Rózsadombon luxusvillában élnek, egykori kapcsolataikból sokuk életesélye a párthoz kötődik. Nem véletlen, hogy a még megszerezhető pozíciókért most akkora a baloldali marakodás.

Gyurcsány kíméletlenül nyomul, s úgy tűnik, nem érdekli, mit hagy maga után.

Ötletelés, álmodozás – kampány helyett

A baloldal ismét úgy készül a választásokra, hogy álmodozik. Ki más lenne, ha nem Gyurcsány, aki újra bedobott egy ötletet. Ez pedig egy új, közös párt terve. Neve is van, Demokrata Párt. Eredeti ötlet. Mintha már az USA-ban lenne ilyen. Valójában a koncepció is hasonlít az amerikaihoz. Két párt vetélkedhetne a kormányzásért, a Demokraták és a Fidesz. Bár Gyurcsány rosszul választott nevet, mert ő a nagy republikánus, aki állandóan a köztársaságért küzd.

Ez ugyan az  Alaptörvényben már benne van, de őt ugye apróságok nem zavarják. Ez az új párt a DK-ból, az MSZP-ből és az Együtt-PM-ből alakulna. A közvélemény-kutatások ezzel szemben azt mutatják, hogy ez a három párt együttvéve sem éri el nemhogy a Fidesz-KDNP, de a Jobbik szavazatarányát sem. És ott van még az LMP is, amelyik ér annyi szavazatot, mint például az Együtt-PM.

Van a gyereknek gyerekszobája?

A gyermekeknek nincsenek nagy igényeik saját szobájukkal kapcsolatban, mi, szülők mégis gyakran „melléfogunk”. Márpedig az alkalmatlan, nem gyermeknek való és gyermekhez illő szobában nem lehet igazán gyermeknek lenni.

A gyerek attól gyerek, hogy játszik. Játszik, felfedez, mozog, próbálkozik, mesél, elképzel, örül.

Azt gondolhatnánk, csemetéink mindenhol tudnak játszani: váróteremben, postán, lépcsőházban, a szomszéd néni kertjében, de ez mégsem igaz teljesen. Ahogyan a környezet számunkra is ingert jelent (hol sokat, hol meg túl keveset), úgy gyermekeinknek is. A különböző környezet jellemzőivel nagyon sokféle érzelmet, hatást (félelem, lelkesedés, unalom stb.) válthat ki belőlük. Másként viselkednek egy ingerszegény, sivár helyen, mint egy színes, élénk, vidám térben. Figyeljük meg, hogyan viselkednek a felnőttek számára kialakított szobában (pl.: irodában), vagy egy olyan teremben, ahol kisbútorok, gyerekszékek, játékok vannak elhelyezve.

Kiűzetés a Colosseumból (Panem et circenses)

Mióta a Colosseum alapfunkcióját tekintve bezárt, örökös dilemma a hatalmon lévőknek, hogy mi az egyszerűbb és költségkímélőbb, fegyverrel fenntartani a rendet, vagy inkább a régi római elvet követve kenyérrel és cirkusszal csillapítani az ezerfejű Caesart, a népet.

Mert a nép - bármily furcsa is - az ingyen kaját és az ingyen cirkuszt még a szabadságnál, az igazságnál és az antikorrupciós programoknál is jobban szereti.

Nos, ez az ismert tény az idők folyamán különböző megoldásokhoz vezetett. Volt, amikor nyilvános kivégzések, boszorkányégetések, vagy éppen kalodába zárások, netán deresre húzások próbálták a nép olthatatlan szórakozási vágyát kielégíteni.

Betakarítva

Megjött az első "berregős" hónap. Szeptember. Iskolások hada koptatja a padokat, a Nyár idén elszállt, majd jövőre jön ismét csak el. Szabadságukról hazatérő emberek állnak ismét csatasorba. Az ősz valahogy a sárguló levelekkel azt jelzi, hogy újabb ciklust zártunk le, és mindenki kicsit elgondolkozik, hogy vajon ebben az éven  a szilveszteri fogadkozásaihoz képest épp hol is tart. Milyen tervei és céljai váltak valóra, vagy vesztek el az őszi ködben.

Nemcsak a gabonát, a gyümölcsöket, hanem valahogy a gondolatainkat is betakarítjuk, summázzuk nyereségeink és veszteségeink. Mi az, mit elértünk. No, nem a negyedéves tervekre gondolok, hanem családunk, érzéseink és végső soron önmagunk értékelése történik. Kétharmada az évnek elszállt, és arra gondolunk, hány ember érintettünk meg, mennyi hagyott faképnél, mennyi fogja még most is kezünk. Kik azok, akik már nincsenek közöttünk és kik azok, akik ebben a cikusban léptek így, vagy úgy életünkbe.

Az Élet iskolája

Szeptemberben minden az iskoláról szól. Ilyenkor benépesülnek a nyáron elhagyatottnak tűnő iskolaépületek. Vidám gyermekzsivajjal telik meg az iskolák folyosója, és az osztálytermek. A táblák is felébrednek álmukból, siklik rajtuk a kréta, nyomában fehér por hull alá… Legalábbis amikor én jártam iskolába, még így nézett ki. Most a krétát felváltotta a filc, a kivetítő, de a gyerekzsivaj az a régi maradt.

Én szerettem iskolába járni. Így visszatekintve azok voltak életemnek leggondtalanabb évei. Az idei iskolakezdés időpontjának számomra volt egy érdekessége: előtte való hétvégén találkoztam a régi osztálytársaimmal. Egy hétvégére kiléptünk a zord jelenből, és visszatekertük az idő óráját gyermekkorunk utolsó lépcsőjéhez, ami kivezetett az Élet iskolájába.