Őszikék
Tudod mit? Nem hagyom magam! Igaz, kint minden nyirkos és hideg, de idebent, magamban legbelül megkeresem azt, amitől átmelegedhetek. Mert az ősznek is vannak szépségei, és a felhők felett mindig süt a nap.
Tudod, milyen szép tud lenni egy ködös őszi hajnal? Már világos van, de mégsem látsz az orrodnál tovább, és ha közeledsz valamihez, az lassan bontakozik ki előtted, és csak mikor egészen közel érsz, akkor mutatja meg titkait.
Milyen szép tud lenni például egy napsütötte őszi reggel! Mikor már barnulnak a szőlő levelei, és szüretre hívogatnak a hamvas szőlőszemek. A kukorica is sárgára váltja zöld ruháját, és lehajtja fejét, mintha bólintana: igen, beértem!
Milyen szép tud lenni egy séta az avarban egy kora őszi délután. A százszínű száraz levélszőnyeg szinte körülöleli a lábaidat, mintha lassítani szeretne, hogy állj meg, és nézd, milyen színpompa van ilyenkor a természetben.
Milyen szép tud lenni egy őszi napon egy nagyvárosban az esernyők tarkasága (ugye, még az esőben is ott vannak a szép dolgok). És nézd, ahogy az esőcseppek végigfutnak az ablaküvegen, megnagyítva a külvilágot. Nézd, ahogy ömlik az égből, tisztára mosva a háztetőket, utcákat, tereket.
Nézd, milyen csodálatos egy nagy tál őszi gyümölcs… A körték, egyedi alakjukkal roppanós húsukkal csábítanak. Aztán a birs, a csodálatos illatával, a birsalmasajt csábító, remegő, ízletes mivoltával.
Milyen szép tud lenni egy őszi este, a sült gesztenye illatával, baráti beszélgetésekkel a kandalló mellett.
Már át is melegedett a lelkem, és mintha a felhő is vékonyodna a fejem felett. Sokkal jobban érzem magam, és már mosolygok is…
Szép az ősz, még ha esik is, még ha hideg is! Hogyha nem is mindig azt mutatja, akkor is meg kell keresni benne, mert ott van! A szépség mindenhol ott van! Mert bennünk van.
