Az Élet iskolája
Szeptemberben minden az iskoláról szól. Ilyenkor benépesülnek a nyáron elhagyatottnak tűnő iskolaépületek. Vidám gyermekzsivajjal telik meg az iskolák folyosója, és az osztálytermek. A táblák is felébrednek álmukból, siklik rajtuk a kréta, nyomában fehér por hull alá… Legalábbis amikor én jártam iskolába, még így nézett ki. Most a krétát felváltotta a filc, a kivetítő, de a gyerekzsivaj az a régi maradt.
Én szerettem iskolába járni. Így visszatekintve azok voltak életemnek leggondtalanabb évei. Az idei iskolakezdés időpontjának számomra volt egy érdekessége: előtte való hétvégén találkoztam a régi osztálytársaimmal. Egy hétvégére kiléptünk a zord jelenből, és visszatekertük az idő óráját gyermekkorunk utolsó lépcsőjéhez, ami kivezetett az Élet iskolájába.
Volt, akivel azóta nem láttuk egymást, de volt olyan is, akivel még néhány évig együtt jártuk az életünk útját. Az újratalálkozás csodálatos élmény volt mindannyiunknak. A sors elvitt bennünket a szélrózsa minden irányába, de most mégis sokan éreztük, hogy szeretnénk feleleveníteni a régi emlékeket. Persze nemcsak a közös élményeket vettük sorra, hanem mindenki elmesélte, mi történt vele a sok év alatt, ami azóta tovaszállt.
A kör, amit alkottunk, megtelt varázslattal, sorsok, küzdelmek, sikerek elevenedtek meg. Élvezettel hallgattuk egymás életét. Érdekes módon szinte mindenki más úton indult, mégis sok hasonlóság volt beszámolóinkban. Mindannyian sokat dolgoztunk azért, hogy azok legyünk, akik most vagyunk. Az élet leckéztetett bennünket, de nem adtuk fel, ha kellett újrakezdtük, más irányba folytattuk, de mindenki haladt az úton. És mindenkinek volt mit mesélni. Igaz, harminckét év nagy idő.
Még napokkal később is az élmény hatása alatt voltam, és azt állapítottam meg, hogy nem az számít, hol élsz, hanem csak az, hogy jól érezd magad ott, ahol éppen vagy, és főleg az számít, amit saját magad teszel azért, hogy jól érezd magad. Ha tehát nem kell mindenáron útra kelned, akkor inkább ne menj világgá (én sem tettem volna, csak a sors hozta így), hanem próbáld magad körül megtalálni, és kialakítani a csodát. Mert a lehetőség ott van. Mindenhol ott van, csak észre kell venni.
