Kezdjük a kaposváriaknak a legfontosabbal: nyolcadik ciklusát kezdheti meg a választópolgárok bizalmából Szita Károly. Csak gratulálni lehet a polgármester úrnak és az egyéniben is győztes képviselőknek. Kaposvár óriásit fejlődött az elmúlt három évtizedben, mert a helyiek korán felismerték, hogy csak egy erős, a városért mindent megmozgató, elhívatott vezetővel, és annak választott csapatával lehet hosszútávon eredményt elérni.
Mostanában divatja van a megtévesztésnek. Hamis e-maileket, sms-eket kapunk, és ha nem vagyunk résen, már bele is estünk a csapdába.
Megtévesztő hirdetések, csábítónak tűnő reklámszövegek is hemzsegnek körülöttünk, és ha valaki kicsit meginog, máris azon kaphatja magát, hogy olyasmit vett, és olyan mennyiségben, amit nem is akart (és voltaképpen nincs is rá szüksége). Vitaminokat vásárolhatunk csodagyógyszer reményében, vagy ötszörös adagot kaphatunk abból, amiből egy is sok lett volna. Ezek csak kiragadott példák a sokféleségből. De csakis akkor eshetünk bele a csapdába, hogyha hagyjuk magunkat megtéveszteni.
Macron francia elnök háromnapos látogatást tett Németországban. A napirend természetesen a háború, az EU parlamenti választások, és a kinevezendő új EU-vezetők személye volt. Ukrajnának békét szeretnének a franciák és a németek is, de meglehetősen egyoldalúan képzelik ezt el.
„A béke nem egyenlő a kapitulációval. A béke nem egyenlő az elvek feladásával” – jelentette ki Macron.
Ukrajnának a végsőkig kell segíteni, fegyverrel, kiképzéssel, és „minden elképzelhetőre fel kell készülni, hogy egy tartós béke alakulhasson ki, olyan, amelyik a nemzetközi jog alapján áll.”
Hogy mi a különbség a nézés és a látás között? Talán semmi, de mégis minden.
Amikor nézünk, akkor csak a felszínen levő dolgokat érzékeljük. Amire nézünk, arról kialakul egy kép a fejünkben. És ez ennyiben is marad. Amikor tudatosan fordulunk a nézett világ felé, akkor kezdünk el látni is.
Robert Fico elnök csodával határos módon életben maradt, jóllehet közvetlen közelről találta el négy golyó. Az iráni elnök és a külügyminisztere sajnos nem élte túl a légi balesetét. Szomorú események ezek és megdöbbentő, hogy milyen reakciókat váltanak ki e tragédiák az emberekből. A szociális média gyalázatos bejegyzései sorra arról szólnak, hogy még kit kellene lelőni, felakasztani, repülőgépét lelőni. A magyar miniszterelnök egyike azoknak, akik a célszemélyek között lennének. Mondhatnánk, hogy ez egy kárpát-medencei sötét jelenség, ha nem olvasna az ember a nyugati sajtóban is furcsaságokat.
Néha döbbenten állok, és csak nézek, hogy az erőszak milyen nagy arányban tör elő az emberekből.
Néha döbbenten állok, és csak nézek. Nézem, ahogy okos emberek kivetkőznek magukból saját céljaik elérése érdekében.
Néha döbbenten állok és nézek. Vajon emberek ezek, akik tajtékzanak a dühtől?
Néha döbbenten látom, és érzem, hogy mennyi gyűlölet van a levegőben.
Hszi-Csin-ping kínai elnök két napot töltött Magyarországon, de látogatásának nyugati visszhangja nagyobb volt egy gyorsvizitnél. A két ország világpolitikai szerepe nem mérhető össze, mégis úgy írtak rólunk, mintha a kínai-magyar együttműködés megrendítené a világrendet, de legalábbis az EU komplett gazdaságpolitikáját. Jóllehet minden újságíró tudja, hogy a valóban fejlődő és jónak mutatkozó magyar-kínai kereskedelmi kapcsolatok még arányaiban sem közelítik meg például a német-kínai gazdasági együttműködést. Az ellenben igaz, hogy jó úton haladunk, mert a hozzánk hasonló nagyságú államokhoz képest igencsak szépen teljesítünk.
Hiszek magamban.
Hiszem, hogy meg tudom valósítani azokat a dolgokat, amelyekre hivatott vagyok.
Hiszem azt is, hogy van erőm túljutni a szembejövő nehézségeken.
Hiszem, hogy meg tudom oldani az előttem álló feladatokat.
Hiszem azt, hogy ami velem történik, azért én vagyok a felelős, és az is rajtam múlik, mit miképpen élek meg.
Gondolom, a többségnek ismerős lehet az a helyzet, hogy elindul valahová, de vissza kell fordulnia megnézni, tényleg elzárta-e a gázt, becsukta-e az ablakot, bezárta-e az ajtót. Ezek szerintem gyakori esetek.
