Az élet olyan

Ahogy így megérkeztek a fagyosabb reggelek, eszembe jutott, hogy az élet is pont olyan, mint egy korcsolyapálya…

A korcsolyapályán egyesek piruetteznek, magasba szökellnek és jégtáncot táncolnak, mások meg nyílsebesen siklanak előre. A jégen is lehet egyensúlyozni, könnyedén siklani, de lehet csetleni-botlani és a végén elterülni. Pontosan úgy, mint az életben.

Lehet szép sima a jégpálya, vagy lehetnek rajta buckák és akadályok, amiket ki lehet kerülni, de lehet általuk óriásit bukni is. Pontosan úgy, mint az életben.

Az esések végződhetnek csak egy nagy koppanással, vagy bekövetkezhetnek kisebb-nagyobb sérülések is. A sérülések járhatnak fájdalommal, amit kénytelenek vagyunk elviselni. De utána előbb-utóbb felpattanunk és siklunk tovább, mert vonz bennünket a sebesség, a távolság, a végtelen. Pontosan úgy, mint az életben.

Ha a jégtáncot választjuk, és ügyesen kerülgetjük az akadályokat, azt lehet élvezni, és boldogsággal tölthet el bennünket. Pont úgy, mint az életben.

A sima jégtükörben, ha lefelé nézünk, akár meg is láthatjuk magunkat, kipirult orcánkat, deres hajtincsünket. Tudjuk magunkat kívülről is nézni, mintha idegent látnánk. És végignézhetjük az egész siklást is, mint egy rólunk szóló filmet. Mert a korcsolyázás éppen olyan, mint az élet…

Ha már elég kemény a jég, akkor menjünk korcsolyázni. 

Mert pontosan olyan, mint az élet.

Merjünk élni.