Európában nincs nyugalom
A hatalomhoz való ragaszkodás nem ismer határokat. Spanyolországban például magasan győztek a polgári erők, mégis a szociáldemokrata Sanchez tudott kormányt alakítani. Ő ugyanis a hatalma megtartásáért képes volt a katalán szeparatista pártnak egy kemény adósság-elengedést, kedvező nyelvtörvényt és a lázadóknak teljes amnesztiát ígérni. Hogy ez ellenes a spanyol alkotmánnyal, az abszolút nem zavarta. A politikai hangulatra jellemző, hogy amikor a spanyol király megnyitotta az új parlament ülését, a katalán és a baszk pártok kivonultak a teremből, mondván, hogy nekik nincs királyuk. Sanchez kiábrándító politikai alkui érdekes módon egyáltalán nem zavarják az Európai Uniót. Nekik a lényeg, hogy balliberális legyen a kormány.
Nálunk a Mi Hazánk elégedetlen a választási törvénnyel, mert aki itt nyer, az képes egyedül is kormányt alakítani. A magyar választási törvény a győztesnek kedvez (ilyen volt a régi, kétfordulós is), ahogy például az angol vagy a francia is. Igaz, nálunk a Fidesz-KDNP mindig 45% fölött nyert, míg Angliában 20-22%-kal is lehet kormányt alakítani. Semmi értelme nem lenne a magyar választási rendszeren változtatni. Az csak holland, spanyol, vagy éppen cseh, szlovák billegő koalíciókat eredményezne. Egy stabil kormányzásnál pedig nincs biztonságosabb, kiszámíthatóbb és olcsóbb. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás óta minden magyar kormány kitöltötte az idejét, míg ebben az időben Romániában közel húsz kormány alakult-bukott-alakult.
A svéd migrációs miniszterasszony nyilatkozott a minap egy német lapnak a skandináv migrációs helyzetről. Mégpedig így: „Ami leginkább nyugtalanít, az az, hogy a bevándorlók között a bűnözés kiemelkedően rizikós és magas. Különösen megdöbbentő, hogy a migránsok második generációjában ez a szám még rosszabb. Ez nem csak öröklött hajlam, hanem már itt mélyül el.”
Mondhatnánk, hogy jó reggelt, Magyarország ezt mondja 2015 óta. Ezt egyetlen nyugati ország sem ismerte akkor el, sőt a magyar kormány pária lett, amikor összefüggést látott a migránskérdés és a kriminalitás között. Most, hogy a nyugati helyzet kezd tarthatatlanná válni, már arrafelé is szabad a valóságot nevén nevezni.
A kijevi főpolgármester, a volt bokszvilágbajnok, Vitalij Klicskó élesen bírálta Zelenszkij elnököt, mondván, hogy súlyos hibákat követett el, és ezért a háború befejezésekor majd felelnie kell. Szerinte az ukrán főparancsnoknak van igaza, amikor azt állítja, hogy a fronton patthelyzet alakult ki. Ukrajna állam egzisztenciája erősen billeg, és a kikerülő információk egyáltalán nem fedik a valóságos helyzetet. A nép belefáradt a háborúba, a feleségek tüntetnek, hogy engedjék el férjeiket a frontvonalról. Hogy milyen lehet az ukrán vezetők egymás közötti viszonya, azt jól jelzi, hogy a folyamatosan bombázott Kijev főpolgármestere, Klicskó a háború kitörése óta nem találkozott, nem beszélt Zelenszkijjel. Mindeközben közel 300 ezer ukrán sebesült vagy halt meg ebben az értelmetlen háborúban.