Magyar nap Stockholmban
Svédország és hazánk kapcsolata nem igazán rózsaszínű. A múlt héten az idei Nobel-díjak stockholmi átadása mégis tudománytörténeti volt magyar szempontból. A díj több mint százéves történetében először fordult elő, hogy egyszerre két magyar tudós is ott állt a svéd király előtt, és átvehette a világ legmagasabb tudományos elismerését. Két professzor kutatónk, Karikó Katalin és Krausz Ferenc bemutatásakor hangzott el angolul, hogy MAGYAR.
Sokunknak összeszorult a torka a büszkeségtől. A hír nem volt új, de a ceremónia láttán tudatosult az emberben igazán ez az óriási magyar siker. Talán mégsem csak a nemzeti büszkeségünk mondatta eddig velünk, hogy a magyar egy tehetséges nép. Az már csak egy pici plusz adalék, hogy a Karikó Katalin kitüntetése után felhangzó Lehár zene volt a legsikeresebb a királyi és az ünnepi hallgatóság tapsa után ítélve.
Véletlen, de a Pisa-jelentés majdnem egyidőben került a címlapokra a Nobel-átadással. Meg is indult a sikoltozás, oktatási rendszerünk azonnali temetése, mert az eredményeink úgy átlagosak lettek. Igaz, hogy majd a fél Európa rosszabbul zárt, mint a mi diákjaink, mégis. Éppen a két magyar kitüntetett bizonyítja, hogy semmi ok a kétségbeesésre. Tanáraink, iskoláink semmivel sincsenek elmaradva senkitől. Ha más nem, a diákolimpiák és egyéb megmérettetések ellene mondanak a kritizált eredményeknek. A Pisára is oda kell figyelni, de pánikra semmi okunk.
A fontos, hogy a tehetségeink ne vesszenek el. Kevés szó esik róla, de a Mathias Corvinus Collegium (MCC) az ország legjelentősebb tehetséggondozó intézményeként egyre sikeresebben építkezik, hogy az általános iskola felső tagozatától az egyetemistákig felkarolja a tehetségeinket. Egyedülálló programjának lényege, hogy a hagyományos közoktatást, egyetemi képzést kiegészítse, tudományterületek összekapcsolásával, ösztöndíjakkal, külföldi tanulmányutakkal. Képzési központjai már ott vannak az egész Kárpát-medencében, Kaposvártól Marosvásárhelyen át Budapestig, Szegedig, Beregszászig. Közel 30 helyen folyik az az oktatási rendszer, ahol a magyar tehetséges fiatalok sok-sok pluszt kaphatnak sikeres előmenetelükhöz. Ilyen tudatos és szervezett tehetséggondozó, elitképző program másutt nincs Európában.
Kérdezhetik, hogy miért foglalkozik az MCC erdélyi, felvidéki vagy vajdasági fiatalokkal. A válasz egyértelmű: mert ők is magyarok. Ahogy magyar volt például a felvidéken született Madách, Mikszáth, Jókai, Jedlik Ányos vagy Csontváry, ahogy erdélyi volt Ady, Bólyai, Arany, Hunyadi Mátyás vagy Bartók Béla, és vajdasági Déri Miksa vagy Kosztolányi - hogy csak néhányukat említsük meg azok közül a nagyjaink közül, akik a mai országhatárainkon kívül születtek.
Az MCC a tehetséggondozási programjával kiegészítheti a pisai billegésünket, és hallgatóik közül kerülhetnek ki a jövő Karikó Katalinjai és Krausz Ferencei. Így legyen. Mert egy karácsony előtti magyaros napon, mint a stockholmi volt, az ember nagyon büszke tud lenni tudós honfitársainkra.