Bejegyzések

Alkossunk magunknak jobb világot!

Alkossunk magunknak jobb világot!

Néha megütik a fülem a mai világ milyenségéről alkotott negatív kijelentések. De milyen is ez a mostani világ?

A középkorban, amikor bárkit meggyalázhattak, megkínozhattak, megölhettek, akkor jobb világ volt? A világháborúk idején, amikor szinte mindenki bekapcsolódott az öldöklésbe, akkor jobb világ volt? Mitől olyan rossz ez a mostani világ? Tényleg annyira rossz, vagy csak mi érezzük annak? Esetleg túl magasra tettük a lécet?

Szeptemberi békesség

Szeptemberi békesség

"Hálásak lehetünk azért, mert békében kezdődhet az új tanév, a szülők szabadságban nevelhetik a gyermekeiket, vannak elkötelezett nevelők, fejlődnek az iskolák és egyre több tudás birtokába kerülhetnek gyermekeink" – mondta Novák Katalin államelnökünk egy új iskola avatásán. Igen, így kezdődött az új tanév, békében, és nem úgy, ahogy egyes szakszervezeti vezetők, ellenzékiek azt szerették volna. Nincsenek tömeges felmondások, a 160 ezer pedagógusunk közül csak pár százan választották ezt a renitens megoldást. A felmondók zöme pesti, azok, akik eddig is a békétlenség szószólói voltak. Könnyű persze a helyzetük, a fővárosi munkaerőpiacon nagy a kínálat, találnak munkát. Kívánjunk nekik új életükhöz sok sikert. A normális, hivatástudatból e szakmát választóknak pedig köszönet jár, hogy nem hagyták cserben a diákjaikat, a szülőket. Remélhetőleg az állam meg fogja találni a módját hamarosan, hogy megbecsülésüket anyagilag is kifejezze. Az iskola ugyanis nem politikai játszmák, ideológiai harcok színtere, hanem gyerekeink neveléséé, oktatásáé. És ehhez, béke, nyugalom, hivatástudat kell.

Valamit visz a víz

Valamit visz a víz

Előbb csak csurran,
Aztán meg cseppen
Már hallani a csepegést a csendben
kis patakként csobog át a kerten
folyóvá duzzad majd odalent a völgyben.

A pokoli és a nemes küzdelem

A pokoli és a nemes küzdelem

Elmúlt a nyár, de nem múlt el az orosz-ukrán háború. Nincs hír e gyilkos esemény taglalása nélkül. Már legyintenénk is, hogy kár erre fecsérelni a szót, hisz a józan észre nem hallgat egyik fél sem. Érthetetlen, ami történik. Két testvérnép gyilkolja egymást. A Nyugat – élén az USÁ-val – pedig tömi a háborúba a pénzt, és önti a harctérre a fegyvereket. Az ukrán nép szenved, az ország elvesztette lakosságának jelentős részét, miközben esélye sincs, hogy fegyverrel visszaszerezze területeit. Százak halnak meg naponta, csak azért, mert valakik az USÁ-ban ezt így szeretnék. 

Amikor kinyílik a kapu

Amikor kinyílik a kapu

Mostanában divatos fogalom lett a komfortzóna. De hogy is kell azt elképzelni? 

Szerintem olyan, mint egy kert, ami körbe van kerítve és minden fűszálat ismerünk benne. Minden a megszokott módon zajlik, és ez nagyon kényelmes, de ad egyfajta belső biztonságérzetet is. Lehet, ezért is lépünk ki belőle olyan nehezen.

Behálózva

Behálózva

Hajlamosak vagyunk ara, hogy behálózzuk magunkat. Hogy miből is áll ez a háló? Magunk és mások alkotta szabályokból. Elvekből, elhatározásokból, felvett szokásokból, családi örökségből, társadalmi normákból. Ha nem figyelünk, akkor annyira belegabalyodhatunk ebbe a saját magunk szőtte hálóba, mint a rovarok a pók csapdájába.

Mint a mesékben

Mint a mesékben

Szerintem kétféle ember létezik: akik ráéreztek az olvasásban rejlő csodákra, és akik nem. Akik ráéreztek, azok olvasás közben benne vannak a történetben, végigélik, és milliónyi kép társul minden egyes könyvhöz, olvasmányhoz. Sokkal többet ad, mint bármelyik film, mert a könyvben saját képeinket látjuk.

Sorsfordulók

Sorsfordulók

Az életben sokszor történnek velünk olyan dolgok, amelyek kibillentenek bennünket a megszokott mindennapokból. Ezek az események olykor robbanásszerűen törnek be az életünkbe, és általában a sors számlájára írjuk őket. Ezek a robbanások óriási károkat okozhatnak a komfortzónánk határain, és radikális változásokat hoznak. A félreértés elkerülése végett hozzá kell tennem, hogy ezek az események nem mindig negatív töltetűek! Egy lottófőnyeremény is ugyanannyi változást hozhat az életünkben, mint egy bármilyen negatív esemény.

Porszemek a szélben

Porszemek a szélben

Nézem a reggeli fényben, ahogy apró porszemek szállnak a levegőben. Mi is ugyanilyen apró porszemekként lebegünk a világban, és a sors szele ide-oda libbent valamennyiünket.

Fények és árnyékok

Fények és árnyékok

Amikor napsütötte időben végigmegyünk egy utcán, többnyire van egy napos és egy árnyékos oldala. Az esetek többségében mi, magunk választjuk ki, hogy melyik oldalon megyünk.

Az élet is ilyen. Van egy napos és egy árnyékos oldala. És még ha hihetetlennek is tűnik, ott is választhatunk. 

Korábbi bejegyzések