Nem tévedés a cím. A német híradókban így feliratozzák, így mondják be, hogy honnan szöknek a menekültek. Nem Szíriából, nem Afganisztánból vagy Eritreából, hanem Magyarországról. Az embertelen pesti körülmények elől. A „híresen durva“ magyar rendőrök elől.
Ha útelágazáshoz érünk életünk során, döntést kell hoznunk, de választhatjuk azt is, hogy nem döntünk. Az utóbbi azonban a legrosszabb, amit tehetünk. Van, hogy több út is kínálkozik előttünk és ilyenkor attól félünk a legjobban, hogy nehogy a rossz útra lépjünk.
Azt hiszi, még véletlenül sem szent Ferenc, alias Gyurcsány, hogy felülhet ő is a menekültvonatra. Szándéka pedig - bár tagadja - sajnos nem az, mint a menekülteké, hogy Németországba jusson, hanem csupán az, hogy tornázzon pár százalékot a népszerűségén, ami nem túl magas mostanában.
Mi is lenne a különböző és eltérő, vagy épp mi is lenne az egyforma és azonos? Talán a legfontosabb maga a nézőpont. Véleményem szerint az a képesség, hogy valaki képes-e nézőpontot váltani saját akaratából, a siker kulcsának egyik darabkája.
Sokszor hallottam már azt, hogy egy sikeres férfi mögött mindig áll egy nő. Ahogy azt is, hogy egy sikeres nő mögött pedig önmaga áll. Vajon ezek a kijelentések megállják a helyüket? Szerintem önmagukban biztosan nem. Vegyük szemügyre azt, hogy mi kell a sikerhez.
Gyurcsány szíreket, afgánokat etet és altat lakásán. Igaz, mindenkit csak egy napig. De kimossák a menekültek ruháit is, mielőtt jöhet a következő menekültcsapat. Néhány napig. Ügyes reklám: egyrészt Fletó lakásában láthatják szírek, kurdok és afgánok, milyen életszínvonal van Magyarországon, és milyen elfogadóak az emberek. Talán nem is kellene Németországig továbbvándorolni! Másrészt ismét megbizonyosodhatnak a magyarok is, milyen jószívű Fletó.
Ukrajna után Görögország volt, most pedig a menekültügy Európa központi témája. Közös bennük csak az, hogy egyik problémakört sem sikerült megoldani, de még csak normális mederbe sem terelni. Ukrajnára már alig figyelünk, miközben a kijevi újabb tüntetéseken rendőrt ölnek, és százakat sebesítenek meg a radikálisok.
Amikor meghallunk egy spiritualitásról áradozó embert, és nem hiszünk ezekben a maszlagnak gondolt hókusz-pókuszokban, akkor rögtön megkérdőjelezzük, amit mond. Egyik fülünkön be, a másikon ki és csak a kérdéseket látjuk magunk előtt. De miért lenne már így vagy úgy? Hogy lehet ilyet elhinni, amikor nem is látod? Bebizonyította már valaki amit mondasz? Te honnan vagy ennyire biztos abban, hogy ez igaz?
A szónok elmondja, hány éves. A közönség láthatóan meghatódik és egyfajta üdvtörténetet vár, melyben a beszélő elmeséli, miként élte meg eddigi éveit.
Ám csalódniuk kell, a beszéd a szaporodási ráták taglalásával folytatódik, melyek hosszadalmas, ám mégis felületes elemzéséből kiderül, hogy az afrikai asszonyok több mint kétszer annyi gyermeket szülnek, mint az európaiak.
