Különbözően azonos
Mi is lenne a különböző és eltérő, vagy épp mi is lenne az egyforma és azonos? Talán a legfontosabb maga a nézőpont. Véleményem szerint az a képesség, hogy valaki képes-e nézőpontot váltani saját akaratából, a siker kulcsának egyik darabkája.
Tegyük fel, hogy valaki sétál a tengerparton, a lenyugvó Nap fénye világítja meg lábnyomait. Vajon minden irányból látható a nyomok minden egyes kontúrja? Nem, mert lehet egy olyan nézőpont, miből szinte láthatatlan, de ugyanúgy lehet olyan is, honnan az utolsó homokszem is kivehető.
Meghatározó, hogy hogyan tekintünk a dolgokra, önmagunkra, a környező világra, minden egyes pillanatban arra törekszünk, hogy el tudjuk magunk valahogy helyezni ebben a nagy kavalkádban.
Sokkal egyszerűbb nem gondolkozva bólogatni, kántálni a tömeg morajával együtt.
Próbálunk azonosulni, de ezzel egy időben másképp és máshogy is viselkedni. A nézőpont az a tenyér, ami hordozza énképünket, nélküle maga az egyén, maga az önálló ember el is veszne. Társas lényként a közösségeinkkel azonosulunk, de senki ne felejtse el, hogy ezeket inkább mi választjuk, mint a közösségek minket. A közösség tagjaként viszont próbálunk a csoport hierarchiájában előrébb jutni, ehhez pedig arra van szükség, hogy mást, valami eltérőt kell tennünk. A nehézség abban rejlik, hogy ez a "különcség" mennyire ehető és iható a közösség számára.
No meg, persze mily módon valósul ugye meg. Kimutatva, avagy rejtetten? Ékes tollakkal verdesve, vagy rejtekből okozva változást, változást pont mások nézőpontjában.
Minden cselekedet a figyelem irányításáról szól. Nézzük csak meg napjaink nézőpontot befolyásoló tényezőit. A média minden szegmense azon van, hogy valamire rávegyen bennünket. Vásároljunk, szavazzunk, kedveljünk és megosszunk, de persze a régi módszerek is ugyanúgy használatban vannak, mint például a pletyka.
Véleményünket így javarészt az határozza meg, hogy mit olvasunk, kikkel érintkezünk, nézőpontunk kiindulópontja pedig az, ahonnan érkeztünk. Mindenkinek más a természetes, más az azonos és más a különböző. Tiszteletben tartani lehet más nézőpontját, meg is lehet érteni, de mindezt úgy érdemes, ha saját nézőpontunkat nem feledjük. Azért, mert "valami" épp divatos, még nem kell feladni a saját elképzelést és rohanni a többi után, meg sem győződve annak helyes voltáról. Igen, sokkal egyszerűbb nem gondolkozva bólogatni, kántálni a tömeg morajával együtt.
Lehet az is azonos, hogy mindenki másképp és máshogy gondolkozva hagyja élni a másikat.