Olyan jó…
Olyan jó néha hajnalban kelni, és látni, ahogy ébred a táj.
Olyan jó néha éjjel fennmaradni, és a csillagos égről olvasgatni.
Olyan jó néha hegytetőn állni, és nézni, látni, érezni azt, hogy milyen óriási a világ.
Olyan jó néha barlangba bújni, nyugalmát érezni, csendjét élvezni.
Olyan jó néha ülni csak, csendben, és hallgatni saját gondolataid lüktetését.
Olyan jó néha üvölteni, belső hangokat világgá küldeni, mi eszembe jut, kimondani, világgal is megosztani.
Olyan jó néha úszni az árral, és nem törődni a világon semmi mással.
Olyan jó néha kikötni, biztos ponthoz rögzülni.
Olyan jó néha csak úgy lenni, semmit előre kigondolni.
Olyan jó néha eltervezni, megcsinálni, véghezvinni.
Olyan jó néha erdőbe menni, fatörzsön ülve elmerengni.
Olyan jó néha sétálni menni, padon ülve beszélgetni.
Olyan jó néha elutazni, idegen tájakon barangolni.
Olyan jó néha hazaérni, saját házban megpihenni.
Olyan jó néha futni a szélben, és érezni, hogy a szél kifúj belőled mindent, mi már nem kell.
Olyan jó néha emlékezni, régi jókat megőrizni.
Olyan jó néha vidámnak lenni, Valakit néha megölelni.
Olyan jó néha összejönni, barátokkal nevetgélni.
Olyan jó néha buliba menni, zeneszóra táncrakelni.
Olyan jó néha egyedül lenni, saját magadra figyelni.
Olyan jó néha valami nagy munkába belemerülni, majd saját alkotásodban gyönyörködni.
Olyan jó néha semmit tenni, csak úgy lenni, nem izgulni.
Olyan jó néha nagynak lenni, elismerést bezsebelni.
Olyan jó néha kicsinek lenni, nagy tömegben elvegyülni.
Olyan jó néha olvasni, mit mások írtak.
Olyan jó néha mindent leírni…
Olyan jó…