Rasszok, ráta, mogyoró
A szónok elmondja, hány éves. A közönség láthatóan meghatódik és egyfajta üdvtörténetet vár, melyben a beszélő elmeséli, miként élte meg eddigi éveit.
Ám csalódniuk kell, a beszéd a szaporodási ráták taglalásával folytatódik, melyek hosszadalmas, ám mégis felületes elemzéséből kiderül, hogy az afrikai asszonyok több mint kétszer annyi gyermeket szülnek, mint az európaiak.
Az is elhangzik, hogy a szász asszonyok átlag még egy egész nyomorult gyereknek sem adnak életet. Igen, így, szó szerint, nyomorult gyerek. Megtudhatja még a rezignáltan, már az ingyen vacsorán ábrándozó társaság, hogy az orosz férfiak leginkább önmaguk tönkretételével vannak elfoglalva, és ők sem fektetnek elég energiát a gyermeknemzésbe.
A TV reklámokon edződött megfigyelő meg sem lepődik, amikor a szónok első tapsát a sz@r szó többszöri elismétlésével aratja. Székrekedéses társadalmunk hálás, ha legalább verbálisan könnyíthet magán. A szónok hashajtója láthatóan remek gyógyír a belekben felhalmozódó lelki panaszokra.
Amíg oldaltól függetlenül az ordenáréságok némi pörkölttel és ingyen sörrel elsimíthatók, rosszabb esetben fel sem tűnnek, addig senki ne várjon felelős és logikus döntést a néptől...
Lassan az európai fehér rassz és a szaporodási ráta váltott ismételgetésével a beszéd eljut az érdeminek gondolt részéhez, a menekültkérdéshez. Itt örömmel konstatálhatjuk, hogy a menekültek halomra lövése nem kívánatos, nem európai cselekedet, szemben a rasszok emlegetésével, ami viszont több, mint kívánatos. Mint mindenképpen illetékes személy, a beszélő megígéri, hogy a menekültkérdés rövidesen meg lesz oldva. Végül még besöpör némi tapsot, amikor bejelenti, hogy ő maga az öt gyermekével túlteljesíti az afrikai nők szaporodási rátáját.
A beszéd végén a hallgatóság is levonja a maga megállapításait, ezek általában a következő napirendi pont, a vacsora mentén fogalmazódnak meg. Magam részéről arra a következtetésre jutottam, hogy a szónok, Bayer Zsolt, bizonyos rosszindulatú körök híresztelése ellenére nem fasiszta, viszont kiváló ismerője az altesti folyamatoknak. Azoknak is, melyek a mellékhelyiségben, és azoknak is, amelyek a jobb, főként európai helyeken, a hálószobában zajlanak.
Innentől hagyjuk is hősünket tovább merengeni az afrikai nőkön és vizsgáljuk meg kicsit, mi a különbség a Bayernek tapsoló polgár és a Szanyinak tapsoló proletár között. Nos, ez az a kérdés az, melyre ha választ keresünk, akkor csak egy dologra juthatunk: ma Magyarországon leginkább a gondolkodni képes, és hajlandó választópolgárok hiánya az, ami a bajokat okozza. Mert amíg oldaltól függetlenül az ordenáréságok némi pörkölttel és ingyen sörrel elsimíthatók, rosszabb esetben fel sem tűnnek, addig senki ne várjon felelős és logikus döntést a néptől, mint legfelsőbb felségtől, bármilyen közügyben.
A terjedelmi rátát most a gerjedelmi ráta túltengése miatt kissé alulmúltam, de visszaolvasva, az eset még ennyi szót sem ért.