Budapest – Bécs – München
Ukrajna után Görögország volt, most pedig a menekültügy Európa központi témája. Közös bennük csak az, hogy egyik problémakört sem sikerült megoldani, de még csak normális mederbe sem terelni. Ukrajnára már alig figyelünk, miközben a kijevi újabb tüntetéseken rendőrt ölnek, és százakat sebesítenek meg a radikálisok. Azok, akiket az amerikai és európai politikai elit még a Majdanon ölelgetett. Nem csoda, hogy Ukrajnában csak egyetlen kérdés tisztázódott: elveszítették a Hruscsovtól ajándékba kapott Krím félszigetet. Ahol azóta – nem hallunk az ellenkezőjéről - béke és nyugalom van.
Görögország pedig a változatosság kedvéért újra választ. Ciprasz baloldali kormánya mindent megígért, és jó balosként minden ígéretét meg is szegte. Felvette a kölcsönöket, elfogadta az EU és a Világbank feltételeit, majd lemondott. Az új kormánynak szeptember végén lesz majd mit ismét felrúgnia.
A szökésben lévő, háború elől menekülő embereket politikai szólamokkal nem lehet feltartóztatni.
Menekültügyben is új a helyzet. Merkel kancellár váratlanul közölte, hogy valamennyi szír menekült megkapja a politikai menedékjogot, és senkit nem küldenek vissza abba az országba, ahol először nyilvántartásba vették őket. Ettől aztán végképp megkavarodott a világ. Ha Németország nem a dublini egyezmény szerint jár el – tudni illik úgy, hogy oda kell visszaküldeni az el nem ismerteket, ahol beléptek az EU-ba -, akkor minek regisztrál például Magyarország? És miért is épít a menekülők ellen kerítést? Sok logika nem kell ahhoz, hogy megfejtsük, ezért is tűntek el a rendőrök hétfőn a Keletiből, és hagyták, hogy menjenek a szírek – meg a többiek is – oda, ahová vágynak: nyugatabbra. Az osztrákok még eljátszották a szigorút, megállították a vonatokat a határnál, szívatták az agyongyötört embereket Bécsben, majd zöld jelzést adtak a vonatoknak.
És Münchenbe megérkezett az első, mellbevágó látványt mutató embertömeg. A főpályaudvar pontosan úgy nézett ki, mint Pesten a Keleti. A tévéhíradók megrökönyödve mutatták az országba tömegesen érkezőket. Írtam róla, hogy a németek másképpen állnak a menekültkérdéshez, mint a kelet-európai országok. Most, hogy százezrek érkeznek, kiderült, hogy nekik is van egy kis Kelet-Európájuk. A volt NDK-s tartományokban beindultak a menekültellenes tüntetések. Angela Merkel kénytelen volt végignézni, ahogy a tüntetők lehazaárulózzák, és kórusban szidták, kormányával együtt. Amolyan dékás stílusban.
Ukrajnából a nyugtalan politika - Görögországon keresztül - a menekültekkel mára bevonult Európa nyugati felébe is. Hiába jelentette ki a bajor miniszterelnök, hogy „Németország nem a világ szociális hivatala“, már ezrek vannak a müncheni Hauptbahnhofon.
Hogy Európa végre ráébred-e arra - amit Orbán Viktor már közel egy éve mond -, hogy egy újabb népvándorlás az, ami napjainkban zajlik, nem tudom. Ahogy a brüsszeli politikusok nyilatkozatait hallgatom, minimum nem lehetünk optimisták. Mert a szökésben lévő, háború elől menekülő embereket politikai szólamokkal nem lehet feltartóztatni.