Felderítünk ezen a héten is. Ma a legszabadabb, legintimebb, leginkább természetközeli hobbinkat osztjuk meg veletek, ami nem más, mint a futás, közben tornagyakorlatokkal. Persze a főzés és evés után. A mai menü egy ragacsos csirkeszárny lesz.
Van egy egyesületünk, a Fejérváry Géza Társaság. Döntően főtisztek és tábornokok, vezető katasztrófavédelmi szakemberek és néhány értelmiségi. Névadónk, Fejérváry Géza építette fel egykoron a királyi Magyar Honvédséget, rövid ideig miniszterelnök is volt.
Benne vagyunk a mókuskerékben, és futjuk a köröket, miközben körülöttünk betölti a teret a tavasz. Csak éljük a mindennapjainkat, dolgozunk, hajszoljuk a pénzt, a hírnevet, vagy éppen az álmainkat, és észre sem vesszük a természet menyegzőjét - a tavaszt. Pedig állatok és növények ünneplőbe öltöztek, és csodálatos tavaszi násztáncukat járják.
Nem tudom, hogy észrevették-e kedves olvasóim, hogy az ellenzék, pontosabban az ellenzéket a háttérből mozgatók politikát változtattak. Már kevesebbet halljuk, hogy éhezik az ország (mert nem éhezik), hogy a szegénység egyre nagyobb lesz (nem lesz nagyobb). Már Matolcsyval sem az a probléma, hogy nem ért a gazdasághoz, nem tud bankot vezetni, hanem az, hogy a nemzeti bank mire fordítja a nyeresége egy részét. Mert Matolcsy alatt nyereséges lett a bank.
Szárnyas költöztetők tollas hada érkezik, hol épp csivitelve, hol épp kelepelve, szárnyuk alatt csenik be hozzánk a Tavaszt. Megannyi gondolat születésének kikeletnyi szösszenete. A tavasszal viszont a kacagó széllel együtt más is érkezik.
Éljen, éljen süt a nap. Mindenki kivonul, szívja magába a napfényt és örül, hogy még 18 óra után haza indulva sem érezheti azt, hogy rá nehezedik az este. Nem kell sürgetni sem a vacsorát, sem a fürdetést, hiszen annyi időnk van még. Pedig nem változott semmi, de a nyári időszámításnak köszönhetően most olyan hosszúra nyúlnak újra a napok és minden percét szeretnénk kihasználni. Erről szól a tavasz és a nyár, ugye? Mindezt hol? A szabadban, a természetben, a sétálóutcán, a játszótéren, a parkban, az udvaron.
Hirtelen összetört világképemben valami. S ennek a világképnek egyik tényezője kétségtelenül a XX. század elejének nagy költője: Ady. Gimnáziumi tanulmányaim során sokat tanultam róla és olvastam tőle. Bár erősen reál beállítottságú voltam, a matek és fizika töltötte ki az életem, de két különleges tudású magyartanárunk volt, és keményen sokat tanultunk tőlük. Az első 3 évig egy piarista volt, élete volt az oktatás, a másik egy kiemelkedő tudású patkány volt (tessék megkeresni a Tartótiszt weblapot a neten), bár egyike az ország legnagyobb tudású magyartanárainak. Osztályunkkal való konfliktusa, egyre nyilvánvalóbb és általunk tudott kettős élete miatt érettségin – e magyarból és irodalomból még ma is mindig igen jó osztálynak 1/4-ét bukásra ítélte. De hát ez történelem, s az én életemben is az, de minden konfliktus ellenére közvetítődött felém a magyar kultúra, melyre büszke vagyok, s lehet nemzetünk is.
A tavasz optimista évszak mindenhol a világon. Kivéve Magyarországot. Ha ugyanis az ember követi az ellenzéki médiát, akkor azt érzékeli, hogy ez az ország hamarosan fejre fog állni. Nem vagyok gazdasági szakember, de civilként nem ezt tapasztalom. Azt látom, hogy az MSZP-SZDSZ által a csődközelig elúsztatott magyar költségvetés, a lakosság pénzügyi kivéreztetése után, ma az ország újra stabil, szinte minden gazdasági mutatója pozitív.
