Húsvét ünnepe
Kissé zavarban vagyok. Húsvét ünnepéről kellene írnom, s nem tudom, vagyok-e hozzá eléggé beavatott. Pedig életemben igen sok húsvéti ünnep érintett mélyen. Talán leginkább 1957 tavaszán, mikor az utolsó pillanatig nem tudtuk, engedélyezi-e a frissen alakult kádári hatalom a körmenetet a Margit körúti ferences templomból az utcán elindulva. Végül utolsó pillanatban megjött az engedély, s sűrű sorokban haladtunk – én 10 éves kisgyerek, anyámmal, nővéremmel és disszidálni kényszerült bátyám hiányával.
Egyszerre volt ott áhítat és rettegés. És a körmenet döbbenetes együtt haladása és együttérzése – az 56-os halottak ezrei után még fél évre sem. Volt itt, ott, amott, közöttünk és körülöttünk egyenballonkabátba burkolózó áhítatos ember, kezével kabátzsebében, s abban - nem volt kétségünk – a pisztoly tusa.
Azt hiszem, ez igazi keresztút volt, kiállással hitért, Krisztusért és nemzetért.
Aztán emlékszem jó színű és hatalmas sonkákra, no, nem a lányokéra, hanem az asztalterítőn, és húsvéti tojásra, néha tormával ízesítve. Szerintem a húsvétvasárnap reggeli a legfenségesebb: találkozni teával, sonkával, tojással, reszelt tormával, s másnap meglátogatni a legszebb lányokat.
A legszebb lányok sajnos legtöbben már csak a csend helyén találhatóak, de hiszem és remélem, hogy helyünkbe új legények lépnek, és szép leányokat locsolnak.
Húsvét a termékenység ünnepe is. No, az ráfér hazánkra, s nemcsak a nyugdíjpótlás miatt. Sokkal inkább miattunk. Mert a termékenység tényleg örömünnep. Bár jobb, ha a nemzettudat és nem a fogamzásgátló vezérli. (Itt hadd ne írjak önkritikát, bár bírálni nemcsak másokat szoktam.)
A Húsvét a fájdalom, a Megváltás, de egyben az öröm ünnepe is. Az Életé.
Sokszor elgondolkodom hazánk, nemzetünk sorsáról. Persze a magaméról is: Utóbbi inkább számvetés, s bár számomra igen göröngyös volt az út, de legtöbbször virággal – hadd valljam be szép leányokkal és szakmai sikerekkel - övezve. Bűneimről majd a túlvilágon lesz kötelező beszámolóm, talán enyhítve néhány cselekedettel emberekért és nemzetért.
Gyónom a Mindenható Istennek” - kezdődik az ima, s folytatnám: „és népemnek, nemzetemnek".
Számomra az egyik legérintőbb vers Áprily Lajos „A csavargó a halálra gondol”. Bizony, egyszer lekerül rólunk minden álruha, s állunk a megmérettetés előtt. S milyen e megmérettetés? Ne én ítéljek, egyszerű ember. De már az egyiptomi vallásban is volt egy előszoba, melyben az odakerült jövendőjéről ítélet hangzott, döntve múltja alapján (túlvilági) jövőjéről.
Vajh még létezik e újabb ezredév e nyelven, e vallásban? Sokat tettek őseink, nem sikertelenül és nem hibátlanul. Apróságokat talán mi is:
Húsvét napja az elmélyedésé. Krisztus szenvedéséről, de arról is, mit tudunk belőle saját népünkre fordítani.
A magyar tulajdonképpen jó túlélő, csak az a kérdés, meddig marad belőle.
Kívánok Önöknek szép reggelit, sonkát, tojást, és újra termékenységet is. Mert a nagyapákhoz unokák is kellenek!