A nyuszi jövője
Lehetne akár locsolóversikét írni, lehetne piros tojást festeni, aztán locsolni indulni, vagy épp locsolót várni. A kérdés csupán annyi, hogy hányan mennek el effajta útra, vagy hányan maradnak ezen oknál fogva épp otthon. Mennyire akarjuk megőrizni hagyományaink által pont azt, amik vagyunk?
Avagy váljon mindenki "világpolgárrá"? Igazából nem tartozva sehova, igazából sosem lenni otthon, igazából sosem elindulva, sosem megérkezve. Sehonnan és sehová. Itt, Európa szívében van egy kis ország, mit annyian és annyiféleképp szeretnének elfoglalni.
Mondjuk, az is igaz, hogy jönnének elég sokan. Mondjuk, az is igaz, hogy itt akarnának maradni, mert itt jó lenne nekik. Vajon az is igaz, hogy elfogadnák az itteni törvényeket, szabályokat és hagyományokat?
Hagyományában hű önmagához egy nép, lehet ez Húsvét, vagy épp Karácsony, de miképp tarthatjuk meg azt, ami így is elfeledőben van?
Csakis úgy, ha megőrizzük azt, amink van. Mosolyra derülni, mikor tűzoltóautóval is bátorkodnak locsolni menni. Mosolyra derülni, mikor csillogó szemmel kínálnak házi süteménnyel. Elégedetten csettinteni nyelvünkkel egy falat finom sonka elfogyasztásakor.
Mindezt akkor tehetjük meg, ha ma őrizzük meg azt, amit holnap is szeretnénk látni.
El kéne gondolkozni azon, hogy mit jelentenek nekünk az ünnepeink, és kinek engedjük meg, hogy ebben befolyásoljon. Nem szoktam se vallásról, se politikáról írni, pedig van véleményem, és lesz is. A vallás és a hit sok tekintetben hasonul a politikához és annak nézeteihez. A vallás az, mit sosem lehet felhasználni politikai célok elérésében. A politika az, mit sosem lehet a hit mezejére vinni.
Az emberek hisznek. Jól teszik. Az, hogy akihez fohászkodnak, más és más néven jelenik meg, az csak a sokszínűség újabb jele. Viszont egyetlen vallás sem tanít arra, hogy erővel térítsen meg bárkit is. Ahogy a politika sem lehet egy erő, mi kötelező gondolkozássá satnyítja a szabad szellemet.
Egy ünnep a békéről szól. Egy ünnep emlékeztet. Egy ünnep arra biztat minket, hogy ne felejtsük el kik vagyunk, hol élünk, és milyen szellemi normák közt. Ünnepeljük meg azt, hogy vagyunk, hogy létezünk.
A hagyomány pedig nem más, mint maga az ünnep tettekké alakulása, a szellemiség megjelenése valóságos alakban. Mi pedig részei és részesei is vagyunk egyszerre...
Kellemes Húsvéti Ünnepeket.