Erőműveket fog fújni éjjel a szél

Nappal süti a Nap a napkollektorokat, éjjel pedig majd fújja a szélerőműveket a szél – valahogy így lelkesített bennünket a miniszterelnök azzal, hogy az új kormány engedélyezi a szélerőművek építését. A Fidesz-kormány ezt gyakorlatilag megtiltotta – jó okkal, tegyük hozzá. Máshol szabad. Elég csak Burgenlandig elmenni, és láthatjuk ezeknek a szárnyas vasbeton szörnyetegeknek az egész hadseregét. Az osztrákok – ahogy a bajorok sem – az alpesi, gyönyörű tájaikra persze nem engedik be őket, védve hegyeik élővilágát és természeti szépségét. Kapitány miniszter úr szerint az elkövetkező években nálunk is tömegesen állítják majd fel ezeket a szerkezeteket.

Tűnődések…

Nézem a sok tökéletes arcképet, amit a mesterséges intelligencia készít az ismerőseimről és az általam ismeretlenekről, és eltűnődöm…

Eltűnődöm azon, hogy miért akarunk másmilyennek látszani, mint amilyenek lenni tudunk?

Miért nem vállaljuk a ráncainkat, amiket az élet rajzolt az arcunkra?

Miért nem vállaljuk a testünket, amit mi tettünk olyanná, amilyen lett azáltal, hogy tettünk vagy nem tettünk érte.

Végre Nyugaton, végre Európában!

„A magyar külügyminisztérium pedig… rácsatlakozott erre a téves ukrán–EU–német–francia vonalra. Mindenben egyetértünk, nagyokat bólogatunk. Nem úgy, mint az a kötözködő Orbán és Szijjártó.”

Ezekkel a mondatokkal fejeztem be az előző jegyzetemet.

A magyar emberek politikai érdeklődését most leginkább az a belpolitikai képtelenségsorozat köti le, amely Budapesten zajlik. A nagy nyári hőség sem kedvez annak, hogy egy pillantást vessünk arra, mi történik közben Nyugat-Európában.

Az önálló minisztériumok bűvöletében

Most, hogy megvan a csodafegyver, és önállósodhattak a minisztériumok, nyilvánvalóan minden rendben lesz. Nézzük például a külügyeket. Máris levakarták a Külgazdasági és Külügyminisztérium épületéről a „külgazdasági” szót. Lett tehát büszke, önálló külügyminiszterünk. Igaz, ezzel az országunk nem lett nagyobb, erősebb sem, külpolitikai jelentőségünk pedig egy fikarcnyival sem nőtt.

Ígéretek, illúziók

A miniszterelnök Ursula von der Leyennel tartott sajtótájékoztatót Brüsszelben. A téma a befagyasztott pénzek hazahozatala volt. Ez volt a kampány egyik legfőbb ígérete. Sok szavazó állt emiatt a Tisza mellé. Nem hittek Orbán Viktornak, hogy a gazdaság nem ettől a pénztől, hanem a háborúk és a szankciók megszüntetésétől lenne erősebb. A pénz ellenben nekünk jár, ahogyan járnának a kedvező kölcsönök is. Brüsszel a kormányváltást tette meg feltételéül annak, hogy megengedje ezek kifizetését. Most eljött a pillanat, amikor a politikusok megegyezhetnek minderről. A kormányváltással jelentősen megnőtt az esélye annak, hogy a források egy jelentős részét valóban megkapjuk.

Indulhat a várva-várt új világ

Megalakult az új magyar kormány, kezdődhet a munka. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a kabinet egy működő, megerősödő gazdaságot, európai összehasonlításban is alacsony munkanélküliséget, erős forintot és biztonságos országot örökölt. A választások eredményének, valamint az új kormánypárt jelentős megerősödésének köszönhetően azt is sikerült elkerülni, hogy valódi társadalmi feszültség vagy akár polgárháborús veszély alakuljon ki az országban. A vesztes párt elismerte vereségét és gratulált a győztesnek.

Választás után, kormányzás előtt

Csitul a harc, megvan az új kormány névsora, és az új ellenzék is felállt. Így van ez jól, kampányhevületben nem lehet egy országot irányítani. Jön az örömünnep is a Kossuth téren, lesz EU-zászló a Parlamenten. De ettől még nem lesznek kisebbek a kormány előtt álló feladatok. Attól, hogy nálunk választás volt, a világ bajai nem rendeződtek. Az orosz–ukrán háború tovább öli az embereket, és nyeli Európa pénzét. Az iráni–izraeli–USA „bokszolás” pedig a világ energiaellátásának vitt be egy mélyütést. A németek már le is csökkentették a gazdasági tervüket a felére.

Erő

Néha erőtlenül ébredek, és felkelni sincs kedvem, máskor pedig úgy érzem, el tudnék hordani egy hegyet is. Ez az élet természetes hullámzó ritmusa. De az erőm nemcsak fizikai tényező. Sokkal több annál. 

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy elvégezzek egy nehéz munkát, hanem néha ahhoz is, hogy félreálljak, amikor úgy adódik.

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy megmásszak egy hegyet, hanem néha ahhoz is, hogy egyes esetekben talpon maradjak.

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy kiálljak magamért, hanem ahhoz is, hogy néha tudjak csendben maradni.

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy tovagördítsem a sziklát az utamból, hanem ahhoz is, hogy meg tudjak állni, amikor éppen erre van szükségem.

Magyarország választott

És ebből a választásból sok minden kiderült. Mindenekelőtt az, hogy az Orbán Viktor–Magyar Péter párharcból – sokak meglepetésére – utóbbi került ki győztesként. Az is világossá vált, hogy ez a voksolás jelentős részben protestszavazás volt, különösen a fiatalabb generáció körében.

Egyértelművé lett az is, hogy a sokat bírált választási rendszer minden erősebb politikai tömbnek kedvez – nemcsak annak, amelyik létrehozta. Ez ugyan vitákat szül, de egyben a stabil kormányzás lehetőségét is megteremti, elkerülve a folyamatos koalíciós válságokat, amelyek Európa több országát is jellemzik.

Az eredményekből az is kiolvasható, hogy a stabil, mintegy 2,4 milliós Fidesz–KDNP-tábor önmagában kevésnek bizonyult egy nagyobb, körülbelül 3,2 milliós, alkalmi többséggel szemben.

Jó/rossz

Létezik olyan, hogy jó? Vagy létezik olyan, hogy rossz?

Ez a kérdés vetődött fel bennem az elmúlt napokban.

Azt, hogy valamit milyennek élek meg, az csakis bennem van. A létezés rengeteg pillanatnyi állapotot generál, amit mi, emberek különböző módon reagálunk le.

Néha zsigerből kiakadunk valamin, ami később teljesen elfogadhatónak bizonyul, máskor meg rajongásunk célpontja változik meg a szemünkben.