Erő

Néha erőtlenül ébredek, és felkelni sincs kedvem, máskor pedig úgy érzem, el tudnék hordani egy hegyet is. Ez az élet természetes hullámzó ritmusa. De az erőm nemcsak fizikai tényező. Sokkal több annál. 

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy elvégezzek egy nehéz munkát, hanem néha ahhoz is, hogy félreálljak, amikor úgy adódik.

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy megmásszak egy hegyet, hanem néha ahhoz is, hogy egyes esetekben talpon maradjak.

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy kiálljak magamért, hanem ahhoz is, hogy néha tudjak csendben maradni.

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy tovagördítsem a sziklát az utamból, hanem ahhoz is, hogy meg tudjak állni, amikor éppen erre van szükségem.

Magyarország választott

És ebből a választásból sok minden kiderült. Mindenekelőtt az, hogy az Orbán Viktor–Magyar Péter párharcból – sokak meglepetésére – utóbbi került ki győztesként. Az is világossá vált, hogy ez a voksolás jelentős részben protestszavazás volt, különösen a fiatalabb generáció körében.

Egyértelművé lett az is, hogy a sokat bírált választási rendszer minden erősebb politikai tömbnek kedvez – nemcsak annak, amelyik létrehozta. Ez ugyan vitákat szül, de egyben a stabil kormányzás lehetőségét is megteremti, elkerülve a folyamatos koalíciós válságokat, amelyek Európa több országát is jellemzik.

Az eredményekből az is kiolvasható, hogy a stabil, mintegy 2,4 milliós Fidesz–KDNP-tábor önmagában kevésnek bizonyult egy nagyobb, körülbelül 3,2 milliós, alkalmi többséggel szemben.

Jó/rossz

Létezik olyan, hogy jó? Vagy létezik olyan, hogy rossz?

Ez a kérdés vetődött fel bennem az elmúlt napokban.

Azt, hogy valamit milyennek élek meg, az csakis bennem van. A létezés rengeteg pillanatnyi állapotot generál, amit mi, emberek különböző módon reagálunk le.

Néha zsigerből kiakadunk valamin, ami később teljesen elfogadhatónak bizonyul, máskor meg rajongásunk célpontja változik meg a szemünkben.

Magadban bízz

Sokszor abba a hibába esünk, hogy másoktól várjuk a saját boldogságunkat. Azt reméljük, hogy mások tettei megoldják majd a problémákat, amelyeket mi vettünk a nyakunkba.

Van egy rossz hírem: a saját problémáinkat csakis mi magunk tudjuk megoldani.

A külvilágban történnek dolgok, de azok sokkal kisebb mértékben befolyásolják az életünket, mint ahogy mi azt hisszük. A mi életünk felelősei mi vagyunk. Csakis rajtunk múlik, miképpen éljük meg a külső hatásokat.

A vagy-vagy választás felelőssége

Okos tudósok szerint a testbeszéd egy politikus alkalmasságának, jellemének fontos mutatója.

Mindent meg lehet tanulni, de azt, ahogyan egy ember mozog, ahogyan tartja magát, amilyen a szájmozgása, arckifejezése, azt nem lehet megtanulni. Ez jól mutatja, hogy az illető felnőtt-e a szerepéhez vagy sem. Ha ilyen szemmel figyelték a kampányrendezvényeken fellépő Orbán Viktort, nyomát sem láthatták annak, hogy vesztett volna a határozottságából vagy akár a közvetlenségéből. Természetesen beszélget mindenkivel: külföldi és hazai politikusokkal, a választóival, a sajtóval, megjátszás és műviség nélkül. Maradt az az ember, aki évekkel ezelőtt is volt. Testbeszéde egyértelműen pozitív kisugárzású. Ahogyan kiegyensúlyozott családi háttere, kitartása, politikai bátorsága és észjárása sem változott. Nagy szerencséjére a Fidesznek, Orbán Viktor híveinek, és végső soron az országnak is.

Nagyszombat

Van olyan időszak, 
amikor túl nagy a zaj, 
pedig jobb lenne csendben maradni
és befelé figyelni.

Van olyan időszak,
amikor ideje van az önvizsgálatnak,
a magunkba fordulásnak.
A húsvét szele ránk találhat.

Ember, maradj ember!

A tegnapi eső és a viharos szél rendesen megtépázta a villanyoszlopokra gondosan kitűzött választási plakátokat. Érdekes és elgondolkodtató formációkat alkotott. Volt olyan, hogy két különböző oldalon álló politikus képe egységbe került, mások elszabadultak, és vígan szárnyaltak a szélben, és voltak olyanok is, akik lecsúsztak. Egészen a talajszintig.

Az időjárás független politikát folytat, és mindenkit egyformán megtépett. De az időjárás bántalmazása semmi ahhoz képest, amit saját embertársaik tesznek a jelöltekkel. 

Választásunk európai tétje

Ki fog önnek a jövőben egyetlen szavát is elhinni? – tette fel a kérdést a szerző Friedrich Merz kancellárnak az egyik tekintélyes német lapban. Merz minden – választás előtti és utáni – ígéretét megszegte. Megígérte, hogy nem adósítja el az országot, majd megamilliárdos hitelt vett fel. Ígérte, hogy ezt a hitelt csak a német infrastruktúra fejlesztésére fogják fordítani. Aztán kiderült, hogy ebből a pénzből tömködik be a költségvetési lyukakat, például fizetik a migránsok segélyeit, ebből nyomják Ukrajnát pénzzel, fegyverekkel.

Mitől függ a boldogságod?

Ahogy elnézem az embereket, még mindig sok olyant látok, aki máshonnan várja a boldogságot.
Pedig szerintem a boldogságot önmagunkban kell megtalálni. (Vagy inkább megteremteni?)

Az, hogy milyen ebédet főzöl, nem azon múlik, hogy amikor a hozzávalókat vásároltad a boltban, a kedvesen mosolygós kereskedővel futottál össze, vagy a morcossal, akivel nem vagytok túl jó viszonyban. A boltos kiléte is hozzátehet a hangulatodhoz, vagy akár el is vehet belőle, de az ebéd kimenetele csakis tőled függ. Hogy odaégeted, vagy finomra főzöd, az csakis rajtad múlik.

„Orbán úr, nem tudna német kancellár is lenni?”

A német Die Welt cikket közölt, amelyet Orbán Viktor jegyzett. Ez a nyugati médiavilágban egyáltalán nem megszokott. Amikor ugyanez a lap Elon Musk tollából közölt egy, az európai demokráciát bíráló írást, a szerkesztőségben komoly vita bontakozott ki arról, hogy helyes volt-e a publikálás.

Orbán Viktor írása is nagy visszhangot váltott ki, már a címével is: Miért gondolja Brüsszel, hogy az európai polgárok türelme határtalan? (Az írás magyarul is elérhető.) A cikk alatt számos hozzászólás született. A lap olvasóközönsége jellemzően a közélet iránt érdeklődő, tájékozott réteg, így a kommentek többsége érdemi véleményt tükröz.