Ha többség van, mindent szabad(?)

Egyre inkább kiderül az új kormány, az új országberendezkedés természete. Ezt sok-sok magyar ember meglepődve, az ellenzéki érzelműek pedig felháborodva szemlélik, kommentálják. Jogászok, politikusok szerint törvénytelenségek sorozata zajlik, egyfajta leszámolás, azzal a céllal, hogy az ellenzék – jelen esetben a Fidesz–KDNP – vezetőit kitiltsák a politikai pályáról, vagy egyenesen börtönbe juttassák. Magyarul: az írmagjukat is kiirtsák. A kormányfő, de most már a miniszterei, funkcionáriusai is arra hivatkoznak, hogy ezt ígérték a választási kampányban, és a többségtől erre meg is kapták a felhatalmazást. Ettől kezdve az ígért cél érdekében számukra minden eszköz megengedett.

Sulyok Tamás szebb volt

Fura helyzet, amikor az ember kénytelen külsőleg hasonlítgatni politikusokat, de a köztársasági elnökeinknél nincs más értelmes összehasonlítási alap. Mert ha a szerepüket nézzük, mindketten jogászok, mégpedig a különös jogi fajtából. Sulyok Tamás ugyanis aláírta a saját leváltásáról szóló törvénytelen törvényt. Baka András pedig anno 2011-ben, amikor a főbírói székből a Fidesz eltávolította, kijelentette: „Az, hogy Magyarország egyik közjogi méltóságát, a harmadik hatalmi ág vezetőjét az Alaptörvény átmeneti rendelkezései közé az utolsó pillanatban berakott módosító javaslattal lehessen elmozdítani a hivatalából, egyszerűen elképesztő!” Most pedig ugyanezt a jogtalanságot elképedés nélkül eltűrte, és beleült a jogtalanul leváltott elnök székébe. Azért úgy elgondolkodik az ember, hogy ha Sulyok és Baka a jogásztársadalom színe-java, akkor milyen helyzetben lehet ez a fontos szakma ma Magyarországon.

Migrációs mély hallgatás – spanyol káosz

„Képesek vagyunk rá!” – mondta Angela Merkel kancellár 2015-ben, arra utalva, hogy az illegális migrációs tömeg nyomásával Németország meg tud birkózni. Azóta fekete-fehéren kiderült, hogy az atomerőművek felrobbantása, majd az orosz energiáról való lemondás mellett az ország legnagyobb tévedése volt a migránsok tömeges befogadása. Ahogy az önmaguknak okozott energiaválság miatt az égbe kúsztak a német energiaárak – a lakosságiak is –, ahogy miatta és az eszement klímapolitika miatt megtorpant a híres német ipar, úgy a keresztény társadalmat az iszlám vallású migránsok tették és teszik tönkre. Késelések, tömegbe vezetett autók, nők megerőszakolása – mind-mind a vallási fanatizmusra vezethető vissza. 

Erőműveket fog fújni éjjel a szél

Nappal süti a Nap a napkollektorokat, éjjel pedig majd fújja a szélerőműveket a szél – valahogy így lelkesített bennünket a miniszterelnök azzal, hogy az új kormány engedélyezi a szélerőművek építését. A Fidesz-kormány ezt gyakorlatilag megtiltotta – jó okkal, tegyük hozzá. Máshol szabad. Elég csak Burgenlandig elmenni, és láthatjuk ezeknek a szárnyas vasbeton szörnyetegeknek az egész hadseregét. Az osztrákok – ahogy a bajorok sem – az alpesi, gyönyörű tájaikra persze nem engedik be őket, védve hegyeik élővilágát és természeti szépségét. Kapitány miniszter úr szerint az elkövetkező években nálunk is tömegesen állítják majd fel ezeket a szerkezeteket.

Tűnődések…

Nézem a sok tökéletes arcképet, amit a mesterséges intelligencia készít az ismerőseimről és az általam ismeretlenekről, és eltűnődöm…

Eltűnődöm azon, hogy miért akarunk másmilyennek látszani, mint amilyenek lenni tudunk?

Miért nem vállaljuk a ráncainkat, amiket az élet rajzolt az arcunkra?

Miért nem vállaljuk a testünket, amit mi tettünk olyanná, amilyen lett azáltal, hogy tettünk vagy nem tettünk érte.

Végre Nyugaton, végre Európában!

„A magyar külügyminisztérium pedig… rácsatlakozott erre a téves ukrán–EU–német–francia vonalra. Mindenben egyetértünk, nagyokat bólogatunk. Nem úgy, mint az a kötözködő Orbán és Szijjártó.”

Ezekkel a mondatokkal fejeztem be az előző jegyzetemet.

A magyar emberek politikai érdeklődését most leginkább az a belpolitikai képtelenségsorozat köti le, amely Budapesten zajlik. A nagy nyári hőség sem kedvez annak, hogy egy pillantást vessünk arra, mi történik közben Nyugat-Európában.

Az önálló minisztériumok bűvöletében

Most, hogy megvan a csodafegyver, és önállósodhattak a minisztériumok, nyilvánvalóan minden rendben lesz. Nézzük például a külügyeket. Máris levakarták a Külgazdasági és Külügyminisztérium épületéről a „külgazdasági” szót. Lett tehát büszke, önálló külügyminiszterünk. Igaz, ezzel az országunk nem lett nagyobb, erősebb sem, külpolitikai jelentőségünk pedig egy fikarcnyival sem nőtt.

Ígéretek, illúziók

A miniszterelnök Ursula von der Leyennel tartott sajtótájékoztatót Brüsszelben. A téma a befagyasztott pénzek hazahozatala volt. Ez volt a kampány egyik legfőbb ígérete. Sok szavazó állt emiatt a Tisza mellé. Nem hittek Orbán Viktornak, hogy a gazdaság nem ettől a pénztől, hanem a háborúk és a szankciók megszüntetésétől lenne erősebb. A pénz ellenben nekünk jár, ahogyan járnának a kedvező kölcsönök is. Brüsszel a kormányváltást tette meg feltételéül annak, hogy megengedje ezek kifizetését. Most eljött a pillanat, amikor a politikusok megegyezhetnek minderről. A kormányváltással jelentősen megnőtt az esélye annak, hogy a források egy jelentős részét valóban megkapjuk.

Indulhat a várva-várt új világ

Megalakult az új magyar kormány, kezdődhet a munka. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a kabinet egy működő, megerősödő gazdaságot, európai összehasonlításban is alacsony munkanélküliséget, erős forintot és biztonságos országot örökölt. A választások eredményének, valamint az új kormánypárt jelentős megerősödésének köszönhetően azt is sikerült elkerülni, hogy valódi társadalmi feszültség vagy akár polgárháborús veszély alakuljon ki az országban. A vesztes párt elismerte vereségét és gratulált a győztesnek.

Választás után, kormányzás előtt

Csitul a harc, megvan az új kormány névsora, és az új ellenzék is felállt. Így van ez jól, kampányhevületben nem lehet egy országot irányítani. Jön az örömünnep is a Kossuth téren, lesz EU-zászló a Parlamenten. De ettől még nem lesznek kisebbek a kormány előtt álló feladatok. Attól, hogy nálunk választás volt, a világ bajai nem rendeződtek. Az orosz–ukrán háború tovább öli az embereket, és nyeli Európa pénzét. Az iráni–izraeli–USA „bokszolás” pedig a világ energiaellátásának vitt be egy mélyütést. A németek már le is csökkentették a gazdasági tervüket a felére.