Indulhat a várva-várt új világ

Megalakult az új magyar kormány, kezdődhet a munka. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a kabinet egy működő, megerősödő gazdaságot, európai összehasonlításban is alacsony munkanélküliséget, erős forintot és biztonságos országot örökölt. A választások eredményének, valamint az új kormánypárt jelentős megerősödésének köszönhetően azt is sikerült elkerülni, hogy valódi társadalmi feszültség vagy akár polgárháborús veszély alakuljon ki az országban. A vesztes párt elismerte vereségét és gratulált a győztesnek.

A Parlamentben az új ellenzéki frakciók meggyengültek. Olyannyira, hogy arra sem voltak képesek, hogy a helyszínen fejezzék ki szolidaritásukat a korábban általuk megválasztott köztársasági elnök felé. Ha az ellenzék ilyen gyáván és erőtlenül működik tovább, akkor a parlamenten kívüli politikai hátországuk is nehezen tudja majd megtartani saját szavazóit.

Most pártállástól függetlenül minden magyar állampolgár azt várja, milyen új és előrevivő lépéseket tesznek az új miniszterek és minisztériumok. Az egyik legsürgetőbb terület a külpolitika, pontosabban a magyar–uniós és a magyar–ukrán kapcsolatok rendezése. Ennek első, szimbolikus lépése már meg is történt: ismét kikerült az Európai Unió zászlaja a Parlament épületére. Vagyis – az előző kormányzati időszakkal ellentétben – ezen a területen nem a harci retorika, hanem az együttműködés szándéka határozhatja meg a jövőbeli kapcsolatokat.

Ez így rendben is lenne, feltéve, hogy a másik fél, az Európai Bizottság is partner ebben. Nem csupán mézes-mázas nyilatkozatokkal – amilyeneket Ursula von der Leyentől hallunk –, hanem konkrét döntésekkel is. A politikai ellentéteknek most ugyanis vége: a bizottság elnöke és az Európai Parlament meghatározó frakciója ugyanahhoz a pártcsaládhoz tartozik, mint a magyar kormánypárt. Jöhetnek tehát a jó döntések, illetve az eddig politikai okokból visszatartott uniós források felszabadítása.

Miközben Magyarországon a választások álltak a középpontban, a világ helyzete nem lett jobb. Európa komoly kihívásokkal néz szembe. Továbbra sincs megoldás az orosz–ukrán háborúra, az iráni konfliktus pedig súlyos energiaválságot idézett elő, amely Európát is erősen érinti. Franciaország politikai és gazdasági nehézségekkel küzd, nő az államadósság és a munkanélküliség. Németországban pedig egyre világosabb, hogy a Friedrich Merz vezette kereszténydemokrata–szociáldemokrata koalíció nehezen birkózik meg a feladataival.

A migráció kérdésében sem született áttörés: továbbra sincs valódi megoldás a bevándorlók integrációjára, miközben a visszaküldésük is szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Az uniós országok most abban bíznak, hogy az új migrációs szabályozás segíthet a helyzet kezelésében, vagyis a migránsok szétosztásában az EU tagállamai között – akár Magyarországra is.

Az Egyesült Államok, Kína és Európa közötti gazdasági viták, valamint a vámfenyegetések sem a stabilitás és a gazdasági fejlődés irányába mutatnak.

Lesz tehát dolga az új kormánynak. A miniszterelnök máris útnak indul, Bécsbe is ellátogat. Talán azt is észreveszi majd, hogy az osztrák kancellár nem egy puritán, egykori kolostorból, hanem a Hofburggal szemben álló, aranyban és bársonyban pompázó palotából, Metternich herceg egykori szobájából irányítja az országot. Mert egy nemzetnek történelmi múlt nélkül nincs sem jelene, sem jövője.