Erő

Néha erőtlenül ébredek, és felkelni sincs kedvem, máskor pedig úgy érzem, el tudnék hordani egy hegyet is. Ez az élet természetes hullámzó ritmusa. De az erőm nemcsak fizikai tényező. Sokkal több annál. 

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy elvégezzek egy nehéz munkát, hanem néha ahhoz is, hogy félreálljak, amikor úgy adódik.

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy megmásszak egy hegyet, hanem néha ahhoz is, hogy egyes esetekben talpon maradjak.

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy kiálljak magamért, hanem ahhoz is, hogy néha tudjak csendben maradni.

Nemcsak ahhoz kell erő, hogy tovagördítsem a sziklát az utamból, hanem ahhoz is, hogy meg tudjak állni, amikor éppen erre van szükségem.

Az erőnk egyik része fizikailag nyilvánul meg, a másik pedig lelkileg. Néha egy gyengének tűnő teremtmény sokkal nagyobb erőt fektet be, mint amit kinéznénk belőle…

A belső erő óriási lehet.

A belső erőnk felhasználásával előrehaladunk, odafigyelünk (ehhez is kell erő!), megoldunk, visszavonulunk, csendben maradunk. Más esetekben viszont éppen a megszólaláshoz, a kimondáshoz, a megértéshez, az elfogadáshoz használjuk az erőnket. Viszonylag sok erő kell ahhoz is, hogy elfogadjuk az erőtlenségünket, a tehetetlenségünket, és a tökéletlenségünket is. 

Előnyös lehet az, hogy mi uraljuk az erőnket, és nem az erő ural minket. Ez némi odafigyeléssel és gyakorlással többé-kevésbé megoldható.

Ti hogy álltok ezzel?

Az erő legyen veletek.