Barlangjaink

Sokszor, sokan mondják, mennyire nem jó dolog az, hogy az emberek immár mindenütt az elektronikus eszközeinkbe, mobiljukba, tabletjükbe temetkeznek. Sokan a modern világ velejárójának tartják, és azt gondolják, kár küzdeni ellene, mások pedig keresztes háborút folytatnak az eszközök, illetve az eszközöket használók ellen. Nekem igazából nincs bajom vele, sőt jó dolognak tartom, ha várakozás vagy utazás közben is beleolvashatok kedvenceimbe. Mobilon könyvet olvasni kicsit kényelmetlen, ám így is jó néhányat kiolvastam már. Versolvasásra pedig kifejezetten alkalmas. 

Kinek is kell a balhé?

Látszólag Magyarország egy balhés ország, szélsőségekkel, antidemokráciával, Orbán-diktatúrával, korrupcióval. Ha jobban és objektívebben megvakargatjuk, valóban van két – talán három – mértékét tekintve égbekiáltó eset, s néhánnyal több is. De főleg múltidőben.

Felderítők: Rebinek és Sárának is aranyérem a Mérő Maratonon

Szombaton a rossz idő ellenére felkerekedtünk, és 130 további futótárssal részt vettünk a kaposmérői ötödik alkalommal megrendezett Mérő Maraton Sportnapon. Nekünk Felderítőknek a második alkalom volt, hogy részt vettünk a versenyen, és a szeles tavaszi időben futhattunk Kaposmérő kíméletlen földes utas, kihívást jelentő dombjain.

Tüntetni szabad

Rendezgetem az elmúlt tizenöt évben írt publicisztikáimat, gondolván, hogy egyszer talán lesz energiám egy kis kötetet e cikkekből összeállítani. Mementóként, történelmi forgatókönyvként. Mert néha feledékenyek vagyunk mi, választópolgárok. Azok a fiatalok pedig, akik a CEU ürügyén tüntetnek, tizenöt évvel ezelőtt alsó tagozatosok lehettek. Nem tudhatják, hogy akik most hátulról tüzelik őket, már voltak hatalmon. Honnan is vehetnék, hogy az őket „narancsos forradalomra” biztató Magyar Bálint, aki „maffiaállamról” értekezik, liberálisként minisztere volt a Horn- majd a Medgyessy-kormánynak, államtitkára Gyurcsány Ferencnek. Ezzel részese a Magyarország gazdaságát tönkretevő, lekorrumpáló szociálliberális élcsapatnak. 

Infláció

Állunk és várunk. Elhallgat a zene, aztán a házigazda köszönti a megjelenteket, majd átadja a szót. Megszokott jelenet ez. Akár képek, akár szobrok, akár más képzőművészeti alkotások kerülnek kiállításra. Sok ilyenen voltam már, ám olyanon még egyen sem, ahol azt mondták, íme, az ember, és íme, a művei. 

Húshagyó keddtől húsvét hétfőig

Blogjaim mostanában hétfőre esnek, ezúttal húsvéthétfőre. Legalább elgondolkodhattam, utána kereshettem az ez időszakra vonatkozó hagyományainknak. 

Nem véletlenül kezdem a címben a húshagyó keddel, hiszen ez a keresztény vallás szerint a nagyböjt időszakának kezdete. A cím második felének utánkeresése viszont sok évtizedes tévedésemre adott választ. Mindezideig azt hittem, a hús-vét összetétel a vétkezik szóból fakad, s a Wikipédia világosított fel, hogy ez a vesz szó ragozása. Tehát húst elhagy és húst ismét magához vesz.

Felderítők: nálunk a napraforgó a családi kedvenc húsvétkor

Húsvét vasárnap mi is családunk körében kezdtük a napot, a nyuszifészek megkeresése és a hímes tojások elkészítése után. A nagy izgalmakat követőn pedig asztalhoz ültünk, ahol a tavaszi zsenge kerti zöldségek, retek, kalács, torma, sonka és társai mellett nálunk már állandó húsvéti vendég a Napraforgó is a családban.

TársasKereső: találd meg az igazi bűnöst!

A furcsa (lengyel) név és a baljós történet mögött egy olyan játék rejtőzik, amely talán kicsit a Cloudo és a Dixit keverékének tekinthető. Ez egy asszociációra, érzelmekre hagyatkozó társas, akinek a Dixit bejött, biztosan szeretni fogja ezt is.

Tüntetéstérkép

Tüntet a fél világ. A szerbek, a magyarok, a lengyelek, a hollandok, a macedónok, a németek, a románok, az ukránok, a svédek, a franciák, a görögök – az USA elégedetlenjeiről már ne is beszéljünk. Minden tüntetőnek van valami kínja-keserve, leginkább persze az, hogy nem ők vagy az övéi kormányoznak. Az ürügy mindenhol más, de a jelenség ugyanaz: a tüntetéseket egy helyi és nemzetközi politikai ellenzék szervezi, akik mindezt kormánybuktatássá akarják átfordítani. 

Tanítani

Megkaptam a meghívót, mint annyiszor már. Jó ideig nem igen foglalkoztam vele, hogy mi a mottó, általában vagy arról beszéltem, ami akkortájt foglalkoztatott, vagy az előttem szólók mondanivalójából merítettem ihletet. Mindenesetre meglehetősen könnyedén és bizonyára időnként összevissza beszéltem. Ám mire való az öregedés, ha nem arra, hogy az ember legjobb dolgait, szokásait levetkezze.