Az EU, mi, és a franciák
„Franciaország elnöke mindenképpen nő lesz – nyilatkozta a választások előtt Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnök asszonya –, mert vagy én vagy Angela Merkel fogja vezetni Franciaországot”.
Az üzenet egyértelmű volt: Németország a domináns az EU-ban, Franciaország csak Angela Merkel kottájából játszik. Le Pen nem lett elnök, hanem egy magát párton kívülinek tartó, valójában szocialista, Emmanuel Macron nyerte a francia választásokat. Előde, a bukott Hollande, valóban a németek után futott, bár kevés sikerrel.
A francia gazdasági-társadalmi állapotok lehangolóak. Franciaországban 10% a munkanélküliség, a fiatalok körében pedig 25% feletti. Németországban ez csak 6,3%. Jegyezzük itt meg, hogy Magyarországon 4,5% ez a mutató, ami Európában kiemelkedően jó eredmény. A francia államadósság 96% feletti, a német 68,3%, de folyamatosan csökken, mert nem vesznek fel hitelt. A magyart a Fidesz-kormány már 70% körülire szorította le.
Franciaországban óriási társadalmi feszültséget jelent a gyarmatokról bevándorolt, jobbára munkanélküli lakosság. A nagyvárosokban kialakultak a „no go”– zónák. Ezek a gyakorlatban azt jelentik, hogy ezekbe a kerületekbe a francia franciák be sem igen merészkednek. Hollande tehát egy meglehetősen gyenge országot hagyott Macronra. Aki előtt ez nem lehetett meglepetés, hisz szocialistaként, ott ült a francia kormányban, ráadásul gazdasági miniszterként. Majd kilépett a pártból, lemondott a miniszterségről, és megalakította Előre! elnevezésű mozgalmát, ezzel most meg is nyerte az elnökválasztást. Ott áll egy hatalmas kihívás előtt, hogy mit fog, mit tud kezdeni ezzel a nehéz örökséggel. Segítségére van, hogy Franciaország ugyan gyengélkedik, de egy hatalmas ország, az európai súlya nagy, különösen most, hogy az angolok kiléptek az EU-ból.
Tulajdonképpen itt értünk el oda, hogy mit is jelenthet Macron elnöksége Magyarország számára. Nekünk a történelmünk során a franciákkal soha nem volt szerencsénk – gondoljunk csak Trianonra és a párizsi békeszerződés tragédiáira. Sárközy elnök – magyar származása ellenére –, gyakorlatilag ezen nem sokat változtatott. Járt Budapesten, de ettől sok minden nem ment előre. Hollande kifejezetten magyarellenes volt. Legutóbb kijelentette, hogy nem szeretne olyan országokban élni, mint Lengyelország és Magyarország. Macron a választási szónoklataiban gyakorlatilag ugyanezeket mondta a lengyelekről is, rólunk is.
Zavaróbb az, amit a bevezetőben idéztünk Le Pentől. Hogy Angela Merkel fogja diktálni a francia politikát is. Macron ugyan keményebb legénynek tűnik elődjénél, de alkalmazkodni ő is kénytelen lesz a németekhez. Várható, hogy megteremtik közösen Merkel régi vágyát, a kétsebességes Európát. Amiből mi duplán ki fogunk esni: nem vagyunk az euró-zóna tagjai, és főként a migránspolitikánk miatt nem vagyunk az EU toplistáján sem. Így semmi új nem várható a magyar–francia kapcsolatokban. Marad az, ami volt: a negatív örökség. Túléljük, ahogy eddig is.