Felderítők: amiért imádom a dédi kristálycukros eprét

Olykor nagyon nehéz rátalálni a témára és van mikor az ölünkbe hullik. Sokszor a természet nyújtja felénk miről is írjunk, van, hogy az emlékek adják a sorokat. Ma valahogy mindkettő. Most írhatnám, hogy azért írok erről, mert lassan belesétálunk a szezonba, de igazság szerint egy másik cikk elragadó gondolatai ébresztettek rá a mai blogunk soraira.

Majd persze be is ugrott micsoda ínycsiklandozóan szép és hívogató képet készítettem ehhez a recepthez. Persze mindez tavalyról,hiszen manapság szinte semmi időm nincs sütni és örülök egy jól megmosott tál epernek is, amit elém tesz időnkét Dávidom, de ezt talán idén is összehozom májusban.

Imádom az epret és az egész családomra igaz ez.

A cikk, mely adta az ötletet egy emlékbe kapaszkodva közelítette meg az eper iránti rajongást. Egyből bennem is feltört egy mára már fekete-fehér, poros emlékmorzsa, amit emlegetünk is nem keveset a tesómmal.

A mi dédink (nem Boldié) mikor gyerekek voltunk rendszeresen adott nekünk uzsonnára (két állatorvosos játékot megszakítva) egy nagy üvegtál epret. Frissen a kertből, még napsütötte melegek voltak, ahogy ráharaptunk. A csavar a mesémben ott van, hogy nem csak a meleg eperre és ízére emlékszem, hanem ahogy varcogott a kristálycukor a fogunk alatt. Hiába mondtuk a Dédinek, hogy mi nem így szeretjük, jó lesz az cukor nélkül is. Ő azt válaszolta: De ez így jó!

Azóta rájöttünk, hogy ezzel a határtalan szeretetét fejezte ki felénk. Mikor ő gyerek volt biztosan nem volt cukor az eperhez, vagy szinte semmihez. Nekünk szíve szerint az egész zacskó tartalmát ráöntötte volna, az eper szinte ki sem látszott a cukor alól.

Drága Dédi ezt a pár sort most neked ajánlom és még annyit írnék hozzá:  

Emlékszel mikor én sütöttem neked mirelit, rántott csirkecombot, mikor én vigyáztam rád, és te is úgy tettél, mintha jobbat sosem raktak volna eléd, pedig ki nem álltad. Most már mindent értek... Köszönöm !

Epres- mascarponés pite karamellel és pirított mandulával:

Pite tésztához:

  • 150-200 g liszt
  • 1 tojássárgája
  • 50 g puha vaj
  • 50 g porcukor
  • egy citrom reszelt héja
  • kb. egy evőkanál vanília aroma vagy vaníliarúd kikapart magjai
  • + összeállítás, tészta kidolgozása közben kb. 2 evőkanál víz

Kinyújtás előtt érdemes kicsit a hűtőben pihentetni a tésztánkat. Kivajazott pite formába tegyük ,a forma csíkjaiba is jól nyomkodjuk bele. Terítsünk rá egy sütőpapírt és öntsünk rá sütő babot,lencsét,rizst...bármit ami lenyomva tartja. Így kb 15 percig süssük kb 180 fokon. Majd távolítsuk el és süssük tovább, míg szép aranybarna színt kap.

Krémhez:

  • kis doboz (250 g) mascarpone
  • kb. 2 evőkanál porcukor
  • kis doboz (200 ml) habtejszín
  • citromlé
  • vanília aroma
  • az eper adagunk egyik fele felkockázva

A krémhez keverjük össze a mascarponét a cukorral,citromlével,vaníliával és lazàn forgassuk hozzá a felvert habtejszínt. Óvatosan keverjük bele az eper egyik felét.

Vajkaramella:

  • cukor
  • vaj
  • esetleg kevés tejszín
  • És a tetejére előzőleg lepirított mandula szeletek és a friss,gyönyörű eper.

A karamellhez néhány kanál cukrot egy edényben hagyjuk elkezdeni pirulni. Ne piszkàljuk!Érezni kell mikor jön el az idő,hogy kis vajat dobjunk hozzá és kevés tejszínnel lazítsuk. A megégett karamell elronthatja az egészet. Ha finom, megkoronázza a mandulával. Hagyjuk a tésztát kihűlni és utàna lássunk neki az összeállításnak.

Nekem ez a pite mindent tartalmaz,amit szeretek csak jól kell eltalálni az ízeket és az alapanyagokon is sok múlik. Pl.: a friss eper.

Csodálatos tavaszi, nyári desszert. Remélem kipróbáljátok!

Ha kíváncsi vagy minden egyébre, amivel hét közben foglalkozunk a facebook oldalunkon megtalálsz minket és követheted.