Amnézia

Egyszer már tapasztaltam, de az nem volt ennyire ijesztő, pedig sokkal veszélyesebb volt.

Éjjel egy óra körül jöttem haza egy sokáig elhúzódó munkából és miközben Andocson gurultam lefelé a templom utáni lejtőn, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy emelkedik az út. Megzavarodtam, ez nem lehet, aztán megnéztem jobban a házakat, de már a tábla is mutatta, éppen Magyaratádot hagytam el. Az út Andocstól odáig teljesen kiesett, nem tudom, hogyan tettem meg, egy percére sem emlékszem.

Érthetőbbé vált a világ

Valami lelepleződött. Érthetőbbé vált. Súlyos dolgok, sötét ügyekkel és milliónyi halottal. Mert Észak-Afrikában mészárlás folyik. Éljen az „arab tavasz”! Mészárolnak siitákat és szunnitákat, s leginkább az ártatlan lakosságot. A keresztények a legkeresettebb célpontok.

TársasKereső: Evolúció, avagy ne te legyél a zsákutca

Az Evolúcióban a játékosok olyan tulajdonságokkal vértezik fel a fajaikat, amely biztosítja a túlélést a folyton változó ökoszisztémában. Az élelem kevés, és mindenféle ragadozók lesnek a zsákmányra. Választásaid meghatározzák majd a földi fajok sorsát.

Betyárbecsület nélkül

Angela Merkel kancellár a héten Szocsiban találkozott Vlagyimir Putyin elnökkel. Tavaly Putyin volt Berlinben, előtte egy évvel Merkel Oroszországban. Már a következő találkozójuk időpontja is megvan: júliusban Hamburgban tárgyalnak. Külügyminisztereik folyamatosan összeülnek, hol az egyik, hol a másik országában. Merkel jól beszél oroszul, Putyin kiválóan németül. Gazdasági kapcsolataik – a szankciók hangoztatása mellett – jól működnek. 

LélekÁllomás: ez az én küldetésem

Fontos mérföldkőhöz érkeztem, amelyet szeretettel osztok meg Veletek. Kaposváron elindultak párkapcsolati, házassági és egyéni konfliktuskezelésre fókuszáló szolgáltatásaim, igyekeztünk melegséget árasztó és bizalmat keltő, kedves helyet alkotni, remélem sikerült.

Kommentország katonái

A múlt héten digitális barlangjainkról írtam. Most a témát folytatván a virtuális Hyde parki Speaker’s Cornerről írok, a blog és híroldalak kommentszekciójáról.

Ezek bizonyos mértékig különböznek a legnagyobb közösségi oldal hozzászólásaitól. Egyrészt azért, mert ott általában egymást személyesen is ismerő emberek váltanak szót, másrészt mert a kommentált tartalmak nagy része is inkább személyes. Ezzel szemben állnak a fent említett vélemény blogok és híroldalak, melyeken általában valamilyen közösségi, politikai eseményről folyik a diskurzus. Már ha értelmes párbeszédnek lehet nevezni azt, amikor bizonyos személyek elszabadulnak, és úgy érzik, a távolságot, mint üveggolyót megkapva túlmehetnek bizonyos határokon, olyan határokon, melyeket legtöbbjük egy személyes beszélgetés alkalmával bizonyosan nem lépne át.

Felderítők: amiért imádom a dédi kristálycukros eprét

Olykor nagyon nehéz rátalálni a témára és van mikor az ölünkbe hullik. Sokszor a természet nyújtja felénk miről is írjunk, van, hogy az emlékek adják a sorokat. Ma valahogy mindkettő. Most írhatnám, hogy azért írok erről, mert lassan belesétálunk a szezonba, de igazság szerint egy másik cikk elragadó gondolatai ébresztettek rá a mai blogunk soraira.

TársasKereső: Hanabi, avagy tüzijátékot a városlakóknak

Ma egy nagyon egyszerű, kis helyigényű ám annál izgalmasabb és nagyobb újrajátszhatóságot biztosító játékot szeretnénk bemutatni. A cél, hogy minél látványosabb tűzijátékot készítsenek a játékosok a városka lakóinak, amit csak együtt, összedolgozva tudnak teljesíteni.

Benelux tanítómesterek

Egy egyetem – a CEU – kapcsán Brüsszelig ért el a magyar vita. Ez az ügy jól mutatja, hogy miért is vagyunk mi Brüsszellel gondban. Pontosabban: a brüsszeli hangadókkal, a Benelux-államokból verbuválódott EU-vezetőkkel. Az EU Parlamentnek jó ürügy volt a CEU, hogy ismét tetemre hívja a magyar kormányt. Oktatásügyben, amelyik amúgy kifejezetten nemzeti hatáskörben lenne. 

LélekÁllomás: a tapasztalat maga a változás kezdete

Van aki egy megélt eseményre simán legyinteni tud és azt mondja „jajj minek fújod fel, felejtsd már el.” Van aki viszont ugyanezen esemény, tapasztalat hatására a történteken kattog napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is. Sőt, éveken át is cipelhetünk a lelkünkben elásott súlyos terheket, érzékenységünk sebeit.