Olvasom, hogy Molnár Gyula szocialista elnök beszélgetett Martin Schulz német szociáldemokrata kancellárjelölttel, aki elmagyarázta neki, hogy mi a különbség a jobboldali és baloldali populizmus között. A jobboldali kirekesztő, a baloldali pedig problémamegoldó. Ehhez a badarsághoz tényleg nem kell érettségi, minthogy Schulznak nincs is.
Ha épp azt játsszuk az élet színpadán, hogy nem vagyunk képesek megfelelni az önmagunkról alkotott képnek, akkor bizony egy újabb álarcot vagyunk kénytelenek levenni magunkról, ami által megint meg kell ismernünk valami félelmeteset. Magunkból. Egy újabb félelem, igen. Amely az ismeretlenbe vezet el bennünket.
Kertvárosi idill. Ülök a tó partján, előttem a mini nádas, a mini vízesés, a mini víztükör, a vízfelszín alatt piros és fehér halak, és csönd, igazi csönd. A benzinmotoros gépek éppen pihennek. Ölemben a laptop, mellettem, a földön két könyv, Rushdie Sátáni versei és Updike A terroristája. Amikor először olvastam őket még csupán az előszele volt meg ennek a mostani őrületnek. Túl voltunk már a szeptember 11-e okozta sokkon, ám még sehol nem volt nyoma annak, hogy ez az őrület betörhet Európába. Pedig, dehogynem volt nyoma, csak nem volt hozzá elég képzelőerőnk, hogy észrevegyük.
Emlékeznek még? 2004. karácsonya előtt hatalmas cunami söpört végig a thaiföldi Phuket üdülőhelyen. Kétszázezer felett volt a halottak száma, sok tízezer az eltűnteké. A cunami kiváltó oka egy hatalmas erejű földrengés (Richter skála szerint 9,1 felett), amely a földkéreg hosszú idők alatt felhalmozódott feszültségeinek összeadódásából jött létre.
Imádom a ZONÁT, nem egy monoton, koreográfia alapú edzés, hanem egy folyton változó, intenzív és emiatt maximálisan hatékony mozgás! A siker, az eredmény a komfort-zónánkon túl vár ránk.
A Ticket to Ride egy könnyen tanulható, a szerencsét és a stratégiát ötvöző igazi családi játék, amelyben a cél, hogy az 1900-as évek európai nagyvárosai között kiépítsük a vasúthálózatot. A játékot az nyeri, aki a kapott menetjegyeken található városok közötti összefüggő útvonalak kiépítésével a legtöbb pontot éri el.
Manchesterben hétfőn egy zsúfolásig megtelt könnyűzenei koncerten bombát robbantott az iszlám egyik elvakult, öngyilkos harcosa. Huszonkét ember meghalt, számtalan megsérült. A londoni, 2005-ös, földalatti merénylet óta ez a mostani követelte a legtöbb emberéletet. A koncertteremben 21 ezer fiatal hallgatta önfeledten a zenét. A szélsőséges iszlám tanítása szerint ez bűn, ilyen erkölcstelenül nem lehet élni, az ilyent meg kell torolni. Halálos robbantások árán is.
Azon gondolkodtam, hogy mennyire mozgatórugója az embernek a félelem. Mennyire meghatározza életünket. Akár tudatosan, akár tudattalanul, de mindig mindenben találunk olyat, amitől félhetünk. Megjelenik mindenben, úgy hogy észre sem vesszük akár. Félünk elveszíteni a szeretteinket, félünk a párkapcsolatunk megromlásától, vagy attól, hogy nem találjuk meg az igazit, ha megtaláltuk, akkor pedig félünk, hogy elveszítjük.
Mindannyiunk élete függőségek mentén rendeződik. Vannak, akik drogfüggők és vannak akik blogfüggők, mondhatnám, de a téma sajnos ennél kevésbé vicces.
Természetesen a függőségek önmagukban nem rosszak, hiszen határozott keretet adnak életünknek. Ezek a keretek pedig krízishelyzetekben nagyon is hasznosak lehetnek. Ám sokszor maguk a függőségek az okai a krízishelyzeteknek, a megoldhatatlannak tűnő problémáknak.
Azt hiszem, igazán meglepődnének azon, amit rajta át látni lehet. Néha riasztó, néha optimistább a kép. 2008 táján gyakran mondtam, hogy ezt az országot csak a bolondok menthetik meg, de hála Istennek egyre több a bolond. Igazam volt, pedig akkor még nem láttam tisztán azt, hogy a görögöknél is nagyobb bajban van az ország, s közel állunk a szétporladáshoz. Sok apró felsejlés, a tenni akarás aztán olyan cselekvésben egyesült, hogy ma Európa egyik legelszántabb csapatává váltunk. És itt nem a kormányt akarom dicsérni, hanem azt az erőt, mely valóban ereinkből fakadt. Ez a kormány porrá zúzódott volna, ha nincs mögötte valami széleskörű gondolkodás, s talán erősödött az öntudat és kissé az önbecsülés is.