Miniszterelnökjelölt-dömping
Majd egy évünk van még a választásokig, de már tele vagyunk miniszterelnök-jelöltekkel. A hét végén Vona Gábort emelte e válogatottba a pártja. Nézzük a listát: az MSZP miniszterelnök aspiránsa Botka László, a szegedi üdvözítő, a Párbeszédé Karácsony Gergely tanuló polgármester, a Jobbiké a hol balra, hol jobbra beszélő Vona Gábor. A DK-nál csak egy ember számít, Gyurcsány Ferenc. A Moma szintén egyemberes, ez a mini párt csomagként cipeli Bokros Lajost. Hasonlóan az Együtthöz, ahol a számomra érthetetlen karriert befutó, ellentmondásos Juhász Péter lett az egyes szám. Az LMP legszívesebben kettő jelöltet is állítana, mert náluk minimum kettős a vezetés, ahogy a német Zöld Pártnál is. Itt elsőként Széll Bernadett jöhet szóba. A Liberális Párt első zászlóvivője Fodor Gábor, hogy mögötte még masírozik-e egyáltalán valaki, az kétséges.
Van még a Gémesi György-féle gyülekezet (a párt nevét sajnos elfelejtettem, de nem is ér meg egy Google-rákeresést), meg a Nyugdíjas Párt, aztán Pukli István sejtje. Na és a Momentum, mert ők is külön indulnak, miniszterelnök-jelöltjük nyilván az újságszerkesztőségekre veszélyes Fekete-Győr András lesz. És ne felejtkezzünk meg Lattmann Tamásról sem, mert talán emlékeznek még, ő bejelentkezett minden ellenzéki választó közös, „általános” miniszterelnökének. Igaz, jelenleg még senki nem jelezte, hogy számítana Lattmannra. Persze ami késik, nem múlik.
Lattmann, Fekete-Győr, Pukli, Nyugdíjas-bácsi, Gémesi, Fodor, Széll, Juhász, Bokros, Gyurcsány, Vona, Karácsony, Botka – szép, hosszú névsor. Eddig tizenhárom a jelölt. Kell még néhány, hogy legalább ne szerencsétlen tizenhárman legyenek. De jövő áprilisig van még idő, kétségeink se legyenek, lesz még újabb önjelölt.
Velük szemben indul majd a Fidesz-KDNP polgári jelöltje, Orbán Viktor miniszterelnök. Az egyetlen, aki politikai vezetőként, miniszterelnökként már hosszú évek óta elismerten bizonyít.
Nem szeretnék neveletlen lenni, de ki kell mondjam, hogy ez az ellenzéki lista kiábrándítóan gyenge. Így, egyben látva meg különösen, Alig van olyan, aki mögött érdemben szavazók is állnak.
A programjukról ne is beszéljünk. Mert az nem program, hogy fizessenek a gazdagok, ahogy az sem eredeti, hogy mi rendbe tennénk az egészségügyet, meg az oktatást. Nézzék meg, hogy a mostani, német választásokon induló pártoknál is az elsők között van – az amúgy egészen jó – német egészségügy és oktatás megreformálása. Mert ez egy örök választási téma. Világszerte. Lásd Trump és az USA egészségreformját. Az egészség vagy a gyerek tanulása minden választót érint. Ugyan semmi újat, semmi mást – megközelítőleg annyit sem – tudnának a fenti nevek e területen tenni, mint amit évek óta Orbán Viktor és kormánya tesz, de mondják, mert erre szerintük vevő a nép.
Újraolvasva a neveket a klasszikus Nixon-ellenes plakát jut eszembe:
Venne ön ettől az embertől egy használt autót?
És önök kedves olvasóim, ebből a tizenhármas listából kitől vennének bármit is?