Az emberek életében a „sorsfordító” döntések és az életmódváltások az esetek nagy részében nem részeges szilveszteri fogadalmak vagy boldog élethelyzetekben történnek, hanem a gödör mélyén. Az én gödröm egy elázott sátor volt augusztus közepén.
Az Európai Parlament a holland Sargentini hazug jelentésére alapozva megbélyegezte Magyarországot. Nem a magyar kormányt, hanem az országot. Ha bekövetkezne az, amire ezek a képviselők vágynak, hogy vonják meg Magyarországtól a szavazati jogot és vele a pénzügyi támogatásokat, az a magyar népnek fájna. Nem a kormány, az ország egésze szenvedne tőle.
Kölcsönzött a név, amelyet viselünk, kölcsönzött a kenyér, amelyet eszünk, kölcsönzöttek vagyunk mi magunk, mezítelenül beletartatunk az idegenségbe, és csak aki minden kölcsönzött cicomát levetett magáról, csak az pillantja meg a célt, az szólíttatik a célhoz, hogy végérvényesen egyesüljön a nevével.
Hermann Broch
Igen, vissza kellene térni az egyszerűhöz, a bonyodalommenteshez, a nem túlmagyarázotthoz, de lehet-e? A körülöttünk kavargó megvadult világ vajon elfeledhető-e, elhagyható-e?
A szociáldemokraták mintaállama Svédország, az elmúlt vasárnap választópolgáraitól megkapta az első komoly figyelmeztetést. A bevándorlásellenes párt, a Svéd Demokraták, közel öt százalékot javítottak az eredményükön, miközben a kormányzó szociáldemokraták súlyos szavazatokat vesztettek. Hogy hogyan lesz Svédországnak cselekvőképes kormánya, az nagy kérdés.
„Van egy nő. Szeret.” Így kezdődik Esterházy Péter regénye, illetve ez maga az első fejezet vagy szakasz.
„Van egy nő. Gyűlöl.” Így kezdődik a második fejezet, hívjuk most így, ekképp váltakozva jut el a végéig, a művet keretbe fogva.
Van egy nő. Jelent. Így kezdődne ez a blog, ha nem írtam volna elé azt a rövid kis bevezetőt.
Szombat este hivatalosan is véget ért a 2018-as Velencei Filmfesztivál, de nem kell aggódni ezzel párhuzamosan az amerikai kontinensen, pontosabban Torontóban kezdetét vette a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál is, így jövő héten is lesz miről beszámolni.
Budapesten vasárnap reggelre virradóan megerőszakolt egy menekült státuszban lévő fiatal afgán férfi egy lányt. Ilyen sztori manapság Európa nyugatibb részén mindennapos. Ott legfeljebb az lenne szokatlan, hogy a rendőrség az esetről közleményt is kiad. Szerencsére még nálunk lehet beszélni. És szabad elgondolkodni!
Az utóbbi hetekben európai témákról írtam. Egyrészt azért, mert indul a jövő évi Európa Parlament választási kampánya, másrészt pedig izgalmasabb hazai politikai téma nem akadt. Persze minden politika, mondhatnánk, de a valóság az, hogy akkor, amikor egy országban évek óta kiegyensúlyozott, erős kormány van, akkor a politikai mindennapok nem feltűnőek. Amikor a kormány 2010 után kemény lépésekkel tette rendbe az ország gazdaságát, hozott új törvényeket, akkor izgalmasabb volt a közélet. A második kormányzati ciklusban aztán csendesebb lett minden.
Valamikor nagy újságolvasó voltam. Akkoriban még voltak újságok. Járt a HVG, a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Somogyi Hírlap, és még hetente vettem valamilyen magazint. Az újság munka előtt reggeljeim és munka utáni délutánjaim része volt. Aztán először hígulni kezdett a választék, aztán drágulni is. Egy idő után már csak ellenzéki lapot vettem, vagy Népszabadságot, vagy Magyar Nemzetet az adott politikai kurzus szerint.
Augusztus utolsó napjaiban, pontosabban 29-én, szerda délután kezdetét vette a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, amit idén már 75. alkalommal rendeztek meg, így ez az európai kontinens legrégebb óta megrendezésre kerülő filmes eseménye.