Nacionalizmus és internacionalizmus - komment egy tüntetés nyomában
Szombaton hatalmas tüntetéssorozat zajlott Európában. Legalábbis az előzetes bejelentések szerint. Budapesten 5000 tüntetőt vártak, s újsághírek szerint a résztvevők száma tényleg meghaladta a 150 főt. Viszont reprezentatív szellemi nagyságok vettek részt rajta. A Pa-Dö-Dö kulturális felvezetésként, csúcspontként Heller Ágnes, kiről egy éppen most olvasott könyvben azt írják, hogy a középkori filozófiatörténetet marxista alapon értelmezte, s egy videón látható volt Bauer Tamás volt SZDSZ-es képviselő, kinek apja a Rákosi-időszakban jeles kézműves volt, az ÁVH börtönében csak körömlehúzó Bauernek emlegették.
Ma liberális címszó alatt a múlt igen sok árnyalata képeződik le, bár én a szociáldemokráciát csupán Pozsgay és köre és követői közt láttam leképeződni, igaz, sokszor meggyőző tisztességgel, emberséggel és korrupciómentességgel.
Az orosz államadóság saját zsebre történő leolvasztása Horn idején, mintegy fifty-fifty haszonnal, az energiarészvények furcsa piacra dobása, az önkormányzatok százait sodorta súlyos eladósodásba.
Hiteles forrás tájékoztatott, egy MSZP-s parlamenti képviselő, aztán másfél év alatt közelebbről is láthattam vidéki falvak és városok kifosztásának szoci technológiáját.
Egykor 1944/45 idején megérkeztek Magyarországra Sztálin jól felkészített küldöttei, a „proletár internacionalisták”: Rákosi, Gerő, Farkas és Révai, persze mellettük Rajk és Péter Gábor. „Az internacionálé nemzetközi proletárhimnusza fogalmazta meg céljukat, a múltat végképp eltörölni.”
A most lezajlott tüntetéssorozat meghirdetés szerint a nacionalizmus ellen zajlott, lett volna európai felkiáltójel. Mi ellen is? Végigolvastam a Wikipédiában magyarul és németül is. A nacionalizmus szót a nemzeti összetartás, a nemzeti együttérzés fogalmaként definiálják, s egyáltalán nem negatív fogalomként. Igaz, néhány kitétel utalhat arra. Hogy ez átcsaphat sovinizmusba is. Az aktuális ukrán és román politikai támadásoknak ez ma szemléletes példája. De például az 1848-as forradalmak sora, a „Népek tavasza” egyszerre voltak népek, nemzetek szabadságmozgalmai és egyben nemzetközi összefogás is.
A nacionalizmus, ha nem sovinizmusba, hanem ellenkezőleg, népek összefogásába integrálódik, hatalmas teremtő erő (S itt azért a V-4 összefogása is remekel). A nemzetek jellegének, kultúrájának eltörlése (emlékeznek: „a múltat végképp eltörölni”) az internacionalizmus és ma már a globalizmus egyik fő célja.
Talán négy évvel ezelőtt együtt ebédeltem ennek a nemzetközi tüntetéssorozatnak a fő szervezőjével. Elkezdtünk politikáról beszélni vele és testvéreivel. 10 perc múlva kihátráltam. Az a felkészületlenség, informálatlanság, mondhatni, sötétség, amit tapasztaltam, egyszerűen alkalmatlanná tette őket a tisztességes kommunikációra. Annyira nem volt ismeretük a magyarországi helyzetről, annyira téves információik voltak, hogy nem volt miről beszélni, pedig ezekben a témákban nem kizárólag hazai szinten van ismeretem.
Tragédia, hogy Európát mennyire az informálatlanság vagy a félreinformáltság vezérli. Még formailag képzett emberek sem értik a háttérfolyamatokat. Persze érti Pa-Dö-Dö, Heller, a nagy folyamatirányító és körmös Bauer fia.